Napfényes Macedónia

A Balassi Intézet vendégoktatója, Pápai Sarolta 2007 és 2011 között tanított magyar nyelvet a szkopjei egyetemen, s ez idő alatt valósággal beleszeretett az országba. A szegedi hölgy néhány hónapja férjével együtt a dél-zalai dombok ölelésében, Valkonyán telepedett le, ám továbbra is a balkáni régió kulturális nagyköveteként tevékenykedik.

Az Ohridban tett látogatás során nem szabad kihagyni a tó partjára épült Szv. Naum-kolostort

Pápai Sarolta most úgy döntött, mesél arról a magyarok számára számos titokkal övezett, érdekes történelmi múlttal rendelkező országról, Macedóniáról, ahol négy éven keresztül dolgozott. Az ország Koszovó és Szerbia (északon), Bulgária (keleten), Görögország (délen), valamint Albánia (nyugaton) között helyezkedik el.

- A macedón alapvetően barátságos nép, nyitottak, befogadóak, vidámak és talán kevésbé stresszesek, egyszóval szívesen látják a turistákat - kezdte Pápai Sarolta. - A kétmilliós ország fővárosában, Szkopjéban igazán lüktet az élet, a szabályok itt egy kicsit mások, az emberek kicsit elevenebbek, temperamentumosabbak, mint nálunk. Az autósok gyakran nem tartják be az alapvető szabályokat, de megszokták ezt a fajta szabadabb közlekedést, így nem történhet baj.

A város talán első pillantásra nem tartogat sok izgalmat, hiszen nagyrészt szürkének látjuk a vasbeton épületek miatt, de ha felkerekedünk, hamar kiderülnek csodálatos titkai. A Vadar folyó két partjára épült városban egy oszmán kori kő- hídon átsétálhatunk a török bazárba, amely régi műhelyeivel lenyűgözi a látogatót. Megnézhetjük a város fölé magasodó Kale várat, majd a föld alá épített Szv. Spasz templomot és a Musztafa Pasa mecsetet.- Szkopje 1963-ig meghitt, csodás építészeti értékekkel rendelkező ékszerdoboz volt, ám ekkor egy óriási földrengés a város 80 százalékát elpusztította  - folytatta Pápai Sarolta.

- Ekkor úgy döntöttek, hogy japán építészeket kérnek fel földrengésbiztos betonépületek megtervezésére és kivitelezésére, s így védik meg a települést az újabb földmozgástól. Egyébként is a történelem során a macedón nép sokat szenvedett, s jelenleg is eléggé nagy a munkanélküliség. Aki dolgozik, például a nők irodákban, üzletekben helyezkedtek el (itt megmaradtak a kisebb manufaktúrák is), ám a férfiak többsége alkalmi munkákat vállal. Előfordul, hogy kis lakásokban több generáció (nagyszülők és unokák) összezsúfolva együtt élnek.

Ettől függetlenül a macedónok szobrokkal és műemlékekkel lépten-nyomon bizonygatják maguknak és a turistáknak a saját identitásukat. Gyakran látni az utcán árusokat, sőt, mint szinte minden országban, koldusok itt is kéregetnek, de az emberek figyelnek egymásra, ki merem jelenteni, hogy jobb a közbiztonság, mint Budapesten. Egyébként Sarolta ott-tartózkodása idején sokat tett a magyar kultúra terjesztéséért, nem véletlen tehát,  hogy tiszteletbeli kulturális attasénak nevezte ki a szkopjei magyar nagykövet.

A napfényes ország gasztronómiája is kitűnő. Helyi specialitás a tavcse gravcse, ami egy érdekes babétel finom fűszerekkel ízesítve, és tűzálló kerámiaedényben készítik. A napfény a szőlőknek is áldás, így a macedón borok - főleg a száraz vörös - kedveltek. No és persze a pálinka, vagyis rakia sem maradhat ki a sorból, amelyet ezen a vidéken gabonából készítenek. A piacon szinte minden gyümölcs megtalálható, főleg az óriási, érett, tűzpiros gránátalma, de a kiviültetvények is ízletes termést adnak. Az ország nemzeti zászlója - piros háttérben szikrázó napsütés - is mutatja: az időjárás szinte mindig kellemes, a négy évszakban tíz fokkal többet mérhetünk, mint Magyarországon.