A magyar futball értékei

Egy éve az angol elsőligás Wolverhampton Wanderers kelet-európai játékosmegfigyelője, valamint egy hazai menedzseriroda munkatársa.

Kiválóan beszél angolul és héberül, főleg előbbinek veszi nagy hasznát a tárgyalásokon.

- Mostanában nem könnyű a menedzserek élete, én az egyik hazai irodának dolgozom, akkor kapok jövedelmet, ha sikerül játékost külföldre értékesítenünk a közreműködésemmel. A Wolverhamptonnál pedig költségté- rítést kapok, illetve sikerdíjat, ha az általam kiközvetített játékos szerződéshez jut a klubnál. Eddig erre nem került sor.

- Korábban a magyar tinik szinte kirajzottak, ma egyre kevesebben vállalják a kalandot. Alighanem célszerűbb itthon végigjárni a szamárlétrát, mint gyerekfejjel belevágni a nagy kalandba.

- Valóban egyszerűbbnek tűnik itthon bemutatkozni az élvonalban, rutint szerezni a felnőtteknél, s utána szerencsét próbálni Nyugaton. Amikor beléptünk az EU-ba, kitárult a világ, 16 éves kortól szabadon lehet jönni-menni. Az országokat erősorrend alapján kalapokba sorolják, a ligák erőssége alapján, az elsőben a top öt legjobb szerepel, Anglia, Franciaország, Németország, Spanyolország és Olaszország, valamint ide tartozik még Hollandia és Belgium, Magyarország a második kalapban foglal helyet. Ez alapján számolják a képzési kártalanítást, mennyit kell fizetni az igazolt, fiatal játékos után. Egy magyar focista esetében minden egyes, képzésre fordított év után 75 ezer eurót köteles a vásárló fizetni, 12 éves kortól 21 éves korig. Futballistát 16 éves kor alatt nem vihetnek el. A fenti összeg, az évi 75 ezer euró akkor lép életbe, ha az érintett egyesületek nem jutnak dűlőre. Ha igen, előfordul, hogy ennél is többe, de az is, hogy kevesebbe kerül egy játékos.

- Némi huzavona után, de általában megegyeznek.

- Mint az általam említett wolverhamptoni példa is mutatja, nem könnyű magyar fiatalt értékesíteni. Ha azt vesszük alapul, hogy egy játékos 16 évesen vált klubot, úgy négy évet - 12-től 16 éves korig - mindenképpen ki kell fizetni, ami 300 ezer euró, ennyit nagyon indokolt esetben adnak egy tinédzserért.

- Az akadémiák tehát hiába termelik a tehetségeket, nehéz őket értékesíteni.

- Az akadémia amolyan mágikus szó lett itthon az utóbbi években, szerintem a működésük nem rentábilis, jóval több a kiadás, mint a bevétel. Külföldön egyre inkább megszüntetik a bent-lakásos rendszert, ahol a fiúk együtt vannak, a tanár kijár hozzájuk tanítani. Ez életidegen, nem szerencsés, hogy nincsenek kapcsolatban civil környezettel. Nyugaton családoknál laknak - két-három gyerek egy-egy famíliánál -, fiúk és lányok közösen járnak iskolába, ezáltal könnyebben szocializálódnak. A futball mellett tanulnak, normális életet élhetnek. Nem okoz törést, hogy nem mindenkiből lesz futballista.

- Az utánpótlásról már ejtettünk szót. Felnőtt játékost könnyebb értékesíteni?

- Könnyebb, mint korábban. Az EU révén bárhova mehetünk, nem számítunk légiósnak. Továbbá olcsóbbak vagyunk, mint a környező országok játékosai, ami abból fakad, hogy mi 1986 óta nem voltunk jelen világversenyen, nem tudtuk megmutatni magunkat, a szlovákok, a horvá-tok, a szerbek, a szlovénok, az ukránok viszont igen. Ha kicsit távolabb megyünk, a cseh és a lengyel minőségi futballisták is jóval drágábbak, mint a hasonló kvalitású magyar labdarúgók. A mi utánpótlás-edzőink csapatban gondolkodnak, az egyéni képességek fejlesztésére kevesebb figyelmet fordítanak. Az U20-as válogatott a vb-n bronzérmes lett, ám ebben az utánpótlásban nem az eredmény a legfontosabb - természetesen ez is lényeges -, hanem az, hogy akad-e közöttük 2-3 nemzetközi szintű játékos.

- Ezúttal akad, Koman, Németh és Gulácsi.

- Igen, de a korábbi években ugyanúgy volt siker az utánpótlásban, de a folytatásban nem jutottak messzire. Az utóbbi évek legsikeresebb üzlete Dzsudzsák Balázs eladása volt Eindhovenbe, 2008 januárjában, 2 millió euróért. Ő azóta nemzetközi klasszissá érett, a világ legjobb balszélsői közé emelkedett. Képes arra, amit Nyugaton elvárnak: legalább egy dolgot extrán megvalósít. Meggyőződésem, Dzsudzsák bal lába a legjobb a világon.

Egy éve az angol elsőligás Wolverhampton Wanderers kelet-európai játékosmegfigyelője, valamint egy hazai menedzseriroda munkatársa.

Kiválóan beszél angolul és héberül, főleg előbbinek veszi nagy hasznát a tárgyalásokon.

- Mostanában nem könnyű a menedzserek élete, én az egyik hazai irodának dolgozom, akkor kapok jövedelmet, ha sikerül játékost külföldre értékesítenünk a közreműködésemmel. A Wolverhamptonnál pedig költségté- rítést kapok, illetve sikerdíjat, ha az általam kiközvetített játékos szerződéshez jut a klubnál. Eddig erre nem került sor.

- Korábban a magyar tinik szinte kirajzottak, ma egyre kevesebben vállalják a kalandot. Alighanem célszerűbb itthon végigjárni a szamárlétrát, mint gyerekfejjel belevágni a nagy kalandba.

- Valóban egyszerűbbnek tűnik itthon bemutatkozni az élvonalban, rutint szerezni a felnőtteknél, s utána szerencsét próbálni Nyugaton. Amikor beléptünk az EU-ba, kitárult a világ, 16 éves kortól szabadon lehet jönni-menni. Az országokat erősorrend alapján kalapokba sorolják, a ligák erőssége alapján, az elsőben a top öt legjobb szerepel, Anglia, Franciaország, Németország, Spanyolország és Olaszország, valamint ide tartozik még Hollandia és Belgium, Magyarország a második kalapban foglal helyet. Ez alapján számolják a képzési kártalanítást, mennyit kell fizetni az igazolt, fiatal játékos után. Egy magyar focista esetében minden egyes, képzésre fordított év után 75 ezer eurót köteles a vásárló fizetni, 12 éves kortól 21 éves korig. Futballistát 16 éves kor alatt nem vihetnek el. A fenti összeg, az évi 75 ezer euró akkor lép életbe, ha az érintett egyesületek nem jutnak dűlőre. Ha igen, előfordul, hogy ennél is többe, de az is, hogy kevesebbe kerül egy játékos.

- Némi huzavona után, de általában megegyeznek.

- Mint az általam említett wolverhamptoni példa is mutatja, nem könnyű magyar fiatalt értékesíteni. Ha azt vesszük alapul, hogy egy játékos 16 évesen vált klubot, úgy négy évet - 12-től 16 éves korig - mindenképpen ki kell fizetni, ami 300 ezer euró, ennyit nagyon indokolt esetben adnak egy tinédzserért.

- Az akadémiák tehát hiába termelik a tehetségeket, nehéz őket értékesíteni.

- Az akadémia amolyan mágikus szó lett itthon az utóbbi években, szerintem a működésük nem rentábilis, jóval több a kiadás, mint a bevétel. Külföldön egyre inkább megszüntetik a bent-lakásos rendszert, ahol a fiúk együtt vannak, a tanár kijár hozzájuk tanítani. Ez életidegen, nem szerencsés, hogy nincsenek kapcsolatban civil környezettel. Nyugaton családoknál laknak - két-három gyerek egy-egy famíliánál -, fiúk és lányok közösen járnak iskolába, ezáltal könnyebben szocializálódnak. A futball mellett tanulnak, normális életet élhetnek. Nem okoz törést, hogy nem mindenkiből lesz futballista.

- Az utánpótlásról már ejtettünk szót. Felnőtt játékost könnyebb értékesíteni?

- Könnyebb, mint korábban. Az EU révén bárhova mehetünk, nem számítunk légiósnak. Továbbá olcsóbbak vagyunk, mint a környező országok játékosai, ami abból fakad, hogy mi 1986 óta nem voltunk jelen világversenyen, nem tudtuk megmutatni magunkat, a szlovákok, a horvá-tok, a szerbek, a szlovénok, az ukránok viszont igen. Ha kicsit távolabb megyünk, a cseh és a lengyel minőségi futballisták is jóval drágábbak, mint a hasonló kvalitású magyar labdarúgók. A mi utánpótlás-edzőink csapatban gondolkodnak, az egyéni képességek fejlesztésére kevesebb figyelmet fordítanak. Az U20-as válogatott a vb-n bronzérmes lett, ám ebben az utánpótlásban nem az eredmény a legfontosabb - természetesen ez is lényeges -, hanem az, hogy akad-e közöttük 2-3 nemzetközi szintű játékos.

- Ezúttal akad, Koman, Németh és Gulácsi.

- Igen, de a korábbi években ugyanúgy volt siker az utánpótlásban, de a folytatásban nem jutottak messzire. Az utóbbi évek legsikeresebb üzlete Dzsudzsák Balázs eladása volt Eindhovenbe, 2008 januárjában, 2 millió euróért. Ő azóta nemzetközi klasszissá érett, a világ legjobb balszélsői közé emelkedett. Képes arra, amit Nyugaton elvárnak: legalább egy dolgot extrán megvalósít. Meggyőződésem, Dzsudzsák bal lába a legjobb a világon.

Kiválóan beszél angolul és héberül, főleg előbbinek veszi nagy hasznát a tárgyalásokon.

- Mostanában nem könnyű a menedzserek élete, én az egyik hazai irodának dolgozom, akkor kapok jövedelmet, ha sikerül játékost külföldre értékesítenünk a közreműködésemmel. A Wolverhamptonnál pedig költségté- rítést kapok, illetve sikerdíjat, ha az általam kiközvetített játékos szerződéshez jut a klubnál. Eddig erre nem került sor.

- Korábban a magyar tinik szinte kirajzottak, ma egyre kevesebben vállalják a kalandot. Alighanem célszerűbb itthon végigjárni a szamárlétrát, mint gyerekfejjel belevágni a nagy kalandba.

- Valóban egyszerűbbnek tűnik itthon bemutatkozni az élvonalban, rutint szerezni a felnőtteknél, s utána szerencsét próbálni Nyugaton. Amikor beléptünk az EU-ba, kitárult a világ, 16 éves kortól szabadon lehet jönni-menni. Az országokat erősorrend alapján kalapokba sorolják, a ligák erőssége alapján, az elsőben a top öt legjobb szerepel, Anglia, Franciaország, Németország, Spanyolország és Olaszország, valamint ide tartozik még Hollandia és Belgium, Magyarország a második kalapban foglal helyet. Ez alapján számolják a képzési kártalanítást, mennyit kell fizetni az igazolt, fiatal játékos után. Egy magyar focista esetében minden egyes, képzésre fordított év után 75 ezer eurót köteles a vásárló fizetni, 12 éves kortól 21 éves korig. Futballistát 16 éves kor alatt nem vihetnek el. A fenti összeg, az évi 75 ezer euró akkor lép életbe, ha az érintett egyesületek nem jutnak dűlőre. Ha igen, előfordul, hogy ennél is többe, de az is, hogy kevesebbe kerül egy játékos.

- Némi huzavona után, de általában megegyeznek.

- Mint az általam említett wolverhamptoni példa is mutatja, nem könnyű magyar fiatalt értékesíteni. Ha azt vesszük alapul, hogy egy játékos 16 évesen vált klubot, úgy négy évet - 12-től 16 éves korig - mindenképpen ki kell fizetni, ami 300 ezer euró, ennyit nagyon indokolt esetben adnak egy tinédzserért.

- Az akadémiák tehát hiába termelik a tehetségeket, nehéz őket értékesíteni.

- Az akadémia amolyan mágikus szó lett itthon az utóbbi években, szerintem a működésük nem rentábilis, jóval több a kiadás, mint a bevétel. Külföldön egyre inkább megszüntetik a bent-lakásos rendszert, ahol a fiúk együtt vannak, a tanár kijár hozzájuk tanítani. Ez életidegen, nem szerencsés, hogy nincsenek kapcsolatban civil környezettel. Nyugaton családoknál laknak - két-három gyerek egy-egy famíliánál -, fiúk és lányok közösen járnak iskolába, ezáltal könnyebben szocializálódnak. A futball mellett tanulnak, normális életet élhetnek. Nem okoz törést, hogy nem mindenkiből lesz futballista.

- Az utánpótlásról már ejtettünk szót. Felnőtt játékost könnyebb értékesíteni?

- Könnyebb, mint korábban. Az EU révén bárhova mehetünk, nem számítunk légiósnak. Továbbá olcsóbbak vagyunk, mint a környező országok játékosai, ami abból fakad, hogy mi 1986 óta nem voltunk jelen világversenyen, nem tudtuk megmutatni magunkat, a szlovákok, a horvá-tok, a szerbek, a szlovénok, az ukránok viszont igen. Ha kicsit távolabb megyünk, a cseh és a lengyel minőségi futballisták is jóval drágábbak, mint a hasonló kvalitású magyar labdarúgók. A mi utánpótlás-edzőink csapatban gondolkodnak, az egyéni képességek fejlesztésére kevesebb figyelmet fordítanak. Az U20-as válogatott a vb-n bronzérmes lett, ám ebben az utánpótlásban nem az eredmény a legfontosabb - természetesen ez is lényeges -, hanem az, hogy akad-e közöttük 2-3 nemzetközi szintű játékos.

- Ezúttal akad, Koman, Németh és Gulácsi.

- Igen, de a korábbi években ugyanúgy volt siker az utánpótlásban, de a folytatásban nem jutottak messzire. Az utóbbi évek legsikeresebb üzlete Dzsudzsák Balázs eladása volt Eindhovenbe, 2008 januárjában, 2 millió euróért. Ő azóta nemzetközi klasszissá érett, a világ legjobb balszélsői közé emelkedett. Képes arra, amit Nyugaton elvárnak: legalább egy dolgot extrán megvalósít. Meggyőződésem, Dzsudzsák bal lába a legjobb a világon.

Kiválóan beszél angolul és héberül, főleg előbbinek veszi nagy hasznát a tárgyalásokon.

- Mostanában nem könnyű a menedzserek élete, én az egyik hazai irodának dolgozom, akkor kapok jövedelmet, ha sikerül játékost külföldre értékesítenünk a közreműködésemmel. A Wolverhamptonnál pedig költségté- rítést kapok, illetve sikerdíjat, ha az általam kiközvetített játékos szerződéshez jut a klubnál. Eddig erre nem került sor.

- Korábban a magyar tinik szinte kirajzottak, ma egyre kevesebben vállalják a kalandot. Alighanem célszerűbb itthon végigjárni a szamárlétrát, mint gyerekfejjel belevágni a nagy kalandba.

- Valóban egyszerűbbnek tűnik itthon bemutatkozni az élvonalban, rutint szerezni a felnőtteknél, s utána szerencsét próbálni Nyugaton. Amikor beléptünk az EU-ba, kitárult a világ, 16 éves kortól szabadon lehet jönni-menni. Az országokat erősorrend alapján kalapokba sorolják, a ligák erőssége alapján, az elsőben a top öt legjobb szerepel, Anglia, Franciaország, Németország, Spanyolország és Olaszország, valamint ide tartozik még Hollandia és Belgium, Magyarország a második kalapban foglal helyet. Ez alapján számolják a képzési kártalanítást, mennyit kell fizetni az igazolt, fiatal játékos után. Egy magyar focista esetében minden egyes, képzésre fordított év után 75 ezer eurót köteles a vásárló fizetni, 12 éves kortól 21 éves korig. Futballistát 16 éves kor alatt nem vihetnek el. A fenti összeg, az évi 75 ezer euró akkor lép életbe, ha az érintett egyesületek nem jutnak dűlőre. Ha igen, előfordul, hogy ennél is többe, de az is, hogy kevesebbe kerül egy játékos.

- Némi huzavona után, de általában megegyeznek.

- Mint az általam említett wolverhamptoni példa is mutatja, nem könnyű magyar fiatalt értékesíteni. Ha azt vesszük alapul, hogy egy játékos 16 évesen vált klubot, úgy négy évet - 12-től 16 éves korig - mindenképpen ki kell fizetni, ami 300 ezer euró, ennyit nagyon indokolt esetben adnak egy tinédzserért.

- Az akadémiák tehát hiába termelik a tehetségeket, nehéz őket értékesíteni.

- Az akadémia amolyan mágikus szó lett itthon az utóbbi években, szerintem a működésük nem rentábilis, jóval több a kiadás, mint a bevétel. Külföldön egyre inkább megszüntetik a bent-lakásos rendszert, ahol a fiúk együtt vannak, a tanár kijár hozzájuk tanítani. Ez életidegen, nem szerencsés, hogy nincsenek kapcsolatban civil környezettel. Nyugaton családoknál laknak - két-három gyerek egy-egy famíliánál -, fiúk és lányok közösen járnak iskolába, ezáltal könnyebben szocializálódnak. A futball mellett tanulnak, normális életet élhetnek. Nem okoz törést, hogy nem mindenkiből lesz futballista.

- Az utánpótlásról már ejtettünk szót. Felnőtt játékost könnyebb értékesíteni?

- Könnyebb, mint korábban. Az EU révén bárhova mehetünk, nem számítunk légiósnak. Továbbá olcsóbbak vagyunk, mint a környező országok játékosai, ami abból fakad, hogy mi 1986 óta nem voltunk jelen világversenyen, nem tudtuk megmutatni magunkat, a szlovákok, a horvá-tok, a szerbek, a szlovénok, az ukránok viszont igen. Ha kicsit távolabb megyünk, a cseh és a lengyel minőségi futballisták is jóval drágábbak, mint a hasonló kvalitású magyar labdarúgók. A mi utánpótlás-edzőink csapatban gondolkodnak, az egyéni képességek fejlesztésére kevesebb figyelmet fordítanak. Az U20-as válogatott a vb-n bronzérmes lett, ám ebben az utánpótlásban nem az eredmény a legfontosabb - természetesen ez is lényeges -, hanem az, hogy akad-e közöttük 2-3 nemzetközi szintű játékos.

- Ezúttal akad, Koman, Németh és Gulácsi.

- Igen, de a korábbi években ugyanúgy volt siker az utánpótlásban, de a folytatásban nem jutottak messzire. Az utóbbi évek legsikeresebb üzlete Dzsudzsák Balázs eladása volt Eindhovenbe, 2008 januárjában, 2 millió euróért. Ő azóta nemzetközi klasszissá érett, a világ legjobb balszélsői közé emelkedett. Képes arra, amit Nyugaton elvárnak: legalább egy dolgot extrán megvalósít. Meggyőződésem, Dzsudzsák bal lába a legjobb a világon.

- Mostanában nem könnyű a menedzserek élete, én az egyik hazai irodának dolgozom, akkor kapok jövedelmet, ha sikerül játékost külföldre értékesítenünk a közreműködésemmel. A Wolverhamptonnál pedig költségté- rítést kapok, illetve sikerdíjat, ha az általam kiközvetített játékos szerződéshez jut a klubnál. Eddig erre nem került sor.

- Korábban a magyar tinik szinte kirajzottak, ma egyre kevesebben vállalják a kalandot. Alighanem célszerűbb itthon végigjárni a szamárlétrát, mint gyerekfejjel belevágni a nagy kalandba.

- Valóban egyszerűbbnek tűnik itthon bemutatkozni az élvonalban, rutint szerezni a felnőtteknél, s utána szerencsét próbálni Nyugaton. Amikor beléptünk az EU-ba, kitárult a világ, 16 éves kortól szabadon lehet jönni-menni. Az országokat erősorrend alapján kalapokba sorolják, a ligák erőssége alapján, az elsőben a top öt legjobb szerepel, Anglia, Franciaország, Németország, Spanyolország és Olaszország, valamint ide tartozik még Hollandia és Belgium, Magyarország a második kalapban foglal helyet. Ez alapján számolják a képzési kártalanítást, mennyit kell fizetni az igazolt, fiatal játékos után. Egy magyar focista esetében minden egyes, képzésre fordított év után 75 ezer eurót köteles a vásárló fizetni, 12 éves kortól 21 éves korig. Futballistát 16 éves kor alatt nem vihetnek el. A fenti összeg, az évi 75 ezer euró akkor lép életbe, ha az érintett egyesületek nem jutnak dűlőre. Ha igen, előfordul, hogy ennél is többe, de az is, hogy kevesebbe kerül egy játékos.

- Némi huzavona után, de általában megegyeznek.

- Mint az általam említett wolverhamptoni példa is mutatja, nem könnyű magyar fiatalt értékesíteni. Ha azt vesszük alapul, hogy egy játékos 16 évesen vált klubot, úgy négy évet - 12-től 16 éves korig - mindenképpen ki kell fizetni, ami 300 ezer euró, ennyit nagyon indokolt esetben adnak egy tinédzserért.

- Az akadémiák tehát hiába termelik a tehetségeket, nehéz őket értékesíteni.

- Az akadémia amolyan mágikus szó lett itthon az utóbbi években, szerintem a működésük nem rentábilis, jóval több a kiadás, mint a bevétel. Külföldön egyre inkább megszüntetik a bent-lakásos rendszert, ahol a fiúk együtt vannak, a tanár kijár hozzájuk tanítani. Ez életidegen, nem szerencsés, hogy nincsenek kapcsolatban civil környezettel. Nyugaton családoknál laknak - két-három gyerek egy-egy famíliánál -, fiúk és lányok közösen járnak iskolába, ezáltal könnyebben szocializálódnak. A futball mellett tanulnak, normális életet élhetnek. Nem okoz törést, hogy nem mindenkiből lesz futballista.

- Az utánpótlásról már ejtettünk szót. Felnőtt játékost könnyebb értékesíteni?

- Könnyebb, mint korábban. Az EU révén bárhova mehetünk, nem számítunk légiósnak. Továbbá olcsóbbak vagyunk, mint a környező országok játékosai, ami abból fakad, hogy mi 1986 óta nem voltunk jelen világversenyen, nem tudtuk megmutatni magunkat, a szlovákok, a horvá-tok, a szerbek, a szlovénok, az ukránok viszont igen. Ha kicsit távolabb megyünk, a cseh és a lengyel minőségi futballisták is jóval drágábbak, mint a hasonló kvalitású magyar labdarúgók. A mi utánpótlás-edzőink csapatban gondolkodnak, az egyéni képességek fejlesztésére kevesebb figyelmet fordítanak. Az U20-as válogatott a vb-n bronzérmes lett, ám ebben az utánpótlásban nem az eredmény a legfontosabb - természetesen ez is lényeges -, hanem az, hogy akad-e közöttük 2-3 nemzetközi szintű játéko