2013.04.05. 19:59
Ha én lennék...
...a MOL Liga főszponzora, most bizony eltöprengenék azon, hogy az általam legalább annyira támogatott magyar jékorongválogatott szövetségi kapitánya milyen megfontolások alapján penderítette ki az én bajnokságomat másodszor megnyerő csapat válogatott keretbe meghívott játékosainak nyolcvan százalékát, köztük a liga legeredményesebb, és légértékesebbnek választott magyar csatárát.
Gondolkodnék azon, hogy az elmúlt öt évben egy olyan bajnokságba öntöttem a pénzt, amivel nem értem el semmit, hiszen a kapitány egyetlen laza tollvonással átírta annak minden eddig kialakult értékrendjét, s kanadai létére a kanadai táblázat hatvankettedik helyezettjét is többre taksálja az elsőnél.
Mire költöm én akkor a pénzem: minek utaztatom őket három országban, minek játszatom velük a meccseket szakmányban, miért áldozok pénzt arra, hogy ez a bajnokság, az én bajnokságom a nemzetközi térképre is felkerüljön, s legyen végre igazi marketingértéke? És mivel ezekre a kérdésekre úgysem találnám meg a választ, hát én bizony megkérdezném a kapitányt, hogy milyen szakmai érvek és legfőképpen milyen tanácsadók hatására vágja a fát az én bajnokságom alatt?
Ha én lennék mindemellett a Dunaújvárosi Acélbikák (DAB).Docler főszponzora, a MOL Liga főszponzorához hasonló töprengésbe kezdenék a saját csapatomat illetően. Mennyivel nőtt az értéke, hol a helye a jégkorongban, ha a két bajnoki cím annyira sem elég, hogy legalább ennyi játékosom legyen a válogatottban. Mire mentem vele, hogy szerződtettem a kontinens egyik legjobb edzőjét, ha a keze alatt pallérozódó játékosaim nem állják meg az összevetést egy eddig ismeretlen kanadai tréner oda-vissza legyőzött játékosaival? Érdemes erre a csapatra, ebben a bajnokságban, ilyen nem létező, vagy inkább követhetetlen versenyfeltételek mellett akár csak egyetlen huncut petákot is áldoznom, vagy inkább csússzunk át más jegekre, ahol tiszta, átlátható viszonyok vannak...
De mert sem a MOL Liga (és a magyar válogatott), sem a DAB.Docler főszponzora nem vagyok, csak reménykedem abban, hogy nekik eszükbe sem jutnak hasonló gondolatok...
