2009.03.16. 03:29
Ez a csapat üzent: élni akar!
<strong>Dunaújváros</strong> - Bába Mihály, a Dunaferr női csapatának gyúrója a pénteki Pécs elleni bajnoki mérkőzés előtt nagyon bízott abban, hogy a fiatalok megnyerik a meccset.
Nagyon kellett ez a két bajnoki pont, hiszen a Dunaferr nem kerül a veszélyes utolsó zónába, s a középcsoportban várhatja a folytatást. (Megjegyzendő, hogy a Ferencváros és hazai csarnokban a Hódmezővásárhely elleni találkozók vannak már csak vissza a rájátszás előtt.)
Ám az örvendetes győzelem mellett enek a találkozónak - ahogy azt Sáriné Kocsis Erzsébet napokkal előtte mondta - üzenete van.
Ezt nyilatkozta pénteken este a helyszínen megjelent Imre Vilmos, a csapat eddigi szakvezetője is. Öröm volt őt látni a nézőtéren, hiszen az ő érdemeit végképp nem lehet elvitatni.
- Sokat gondolkodtam azon, hogy melyik mérkőzését nézzem meg a lányoknak. Úgy döntöttem, hogy a szívemre hallgatok, és erre a talákozóra jövök ki. Megható a négy idősebb játékos vállalása, tiszteletet érdemelnek a sporttársi magatartásukért. De nem is az eredmény a legfontosabb ezen az estén, hanem az, hogy elhangzik közvetetten egy hitvallás, akár segélykiáltás is: ez a csapat élni akar, ezek a játékosok játszani akarnak ebben az egyesületben.
Sirina Irina, aki három büntetőt is kivédett, s akinek személyisége sugárzott a fiatalok között, foglalta össze nagyon szépen a pénteki sikert.
- Ritka, az én pályafutásomban történelmi pillanatot jelentett ez a győzelem. Nem túlzás, de egy komoly nemzetközi kupasikerhez tudnám hasonlítani. Amikor megláttuk a rengeteg embert a nézőtéren, hát az óriási élmény volt. Úgy gondolom, lelki támaszt adtunk mi, idősebbek a fiataloknak, akik megható módon el is fogadták ezt a segítséget, és erőt merítettek belőle. De a játékban is tudtunk tenni a sikerét. Annyira együtt volt a csapat, annyira érezte mindenki, hogy kell a győzelem, hogy ez ritkaság. Jól kiegészítettük egymást. Szívvel-lélekkel játszottunk fantasztikus közönségünk előtt. Mindezért mindenkinek, aki a sikerért valamit is hozzátett köszönet jár.
Igaz, azt is hozzátette, hogy reméli, tudnak majd az idősebbek is segíteni, ha egyáltalán szükség lesz a játékukra. Nos, senki sem akarja elvitatni a fiatalok fantasztikus akarását, és érdemeiket a kivívott győzelemben, de utólag is úgy látom: Sirina, Gáspár, Oblisz, Kocsis játékára, tudására, rutinjára igencsak szükség volt. Ez semmiképp nem csökkenti a lányok érdemeit! Sőt, azt is mondhatnám, így volt nagyszerű egység ebben a vegyescsapatban. Mindenki figyelte, segítette a másikat, és kiválóan alkalmazkodtak egymáshoz a kislányok és az asszonyok.
Nagyon kellett ez a két bajnoki pont, hiszen a Dunaferr nem kerül a veszélyes utolsó zónába, s a középcsoportban várhatja a folytatást. (Megjegyzendő, hogy a Ferencváros és hazai csarnokban a Hódmezővásárhely elleni találkozók vannak már csak vissza a rájátszás előtt.)
Ám az örvendetes győzelem mellett enek a találkozónak - ahogy azt Sáriné Kocsis Erzsébet napokkal előtte mondta - üzenete van.
Ezt nyilatkozta pénteken este a helyszínen megjelent Imre Vilmos, a csapat eddigi szakvezetője is. Öröm volt őt látni a nézőtéren, hiszen az ő érdemeit végképp nem lehet elvitatni.
- Sokat gondolkodtam azon, hogy melyik mérkőzését nézzem meg a lányoknak. Úgy döntöttem, hogy a szívemre hallgatok, és erre a talákozóra jövök ki. Megható a négy idősebb játékos vállalása, tiszteletet érdemelnek a sporttársi magatartásukért. De nem is az eredmény a legfontosabb ezen az estén, hanem az, hogy elhangzik közvetetten egy hitvallás, akár segélykiáltás is: ez a csapat élni akar, ezek a játékosok játszani akarnak ebben az egyesületben.
Sirina Irina, aki három büntetőt is kivédett, s akinek személyisége sugárzott a fiatalok között, foglalta össze nagyon szépen a pénteki sikert.
- Ritka, az én pályafutásomban történelmi pillanatot jelentett ez a győzelem. Nem túlzás, de egy komoly nemzetközi kupasikerhez tudnám hasonlítani. Amikor megláttuk a rengeteg embert a nézőtéren, hát az óriási élmény volt. Úgy gondolom, lelki támaszt adtunk mi, idősebbek a fiataloknak, akik megható módon el is fogadták ezt a segítséget, és erőt merítettek belőle. De a játékban is tudtunk tenni a sikerét. Annyira együtt volt a csapat, annyira érezte mindenki, hogy kell a győzelem, hogy ez ritkaság. Jól kiegészítettük egymást. Szívvel-lélekkel játszottunk fantasztikus közönségünk előtt. Mindezért mindenkinek, aki a sikerért valamit is hozzátett köszönet jár.
