PR cikk

2022.08.13. 00:00

„Hiszünk bennük és támogatjuk őket”

A munka- és továbbtanulási lehetőségektől távolabb eső kistelepüléseken élő diákok több mint fele legfeljebb az általános iskolai tanulmányait fejezi be. Leginkább azért morzsolódnak le a középiskolában, mert megpróbáltatás számukra az elszakadás az otthonuktól, a közösségváltás. Ezeknek a gyerekeknek nagy szükségük lenne arra, hogy valaki személyre szabott figyelemmel kísérje őket a hétköznapokban, és inspirálja, bátorítsa: legyenek álmaik, és merjenek azokért kitartóan küzdeni. Ismerjenek meg egy olyan lelkes egyetemistát, aki az elmúlt tanévben ezt a célt tűzte ki maga elé mentoráltjaival kapcsolatban. A Tanítsunk Magyarországért költségvetési finanszírozásból megvalósuló program, amelyet 2018 decemberében Dr. György László innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkár hívott életre. A program célja, hogy 2030-ra minden most általános iskolás gyermek rendelkezzen legalább szakmával, vagy tanuljon tovább. Ma már több mint 1000 mentor, 4000 mentorálttal bizonyítja, hogy minden gyermek tehetséges valamiben, csak fel kell fedezni ezt a tulajdonságát.

Mészáros Tibor mentor, Léder Kevin mentorált, és Dr. György László programalapító Fotó: IFKA

A program keretében egyete­mista mentorok foglalkoznak a gondjaikra bízott hetedik és nyolcadik osztályos diákokkal. A közös tanulás, személyiség­fejlesztés, továbbtanulásra való felkészítés mellett sok élmén­nyel is gazdagítják a diákok hétköznapjait.

A program nagykövetei azon mentorok közül kerülnek ki, akik sikeresen teljesítették az első évet, és lelkesedésükkel, valamint kitartásukkal a Tanít­sunk Magyarországért elköte­lezett képviselői lettek. Mészá­ros Tibor egyetemi hallgató is ilyen nagykövet, aki örömmel osztotta meg velünk a program­mal kapcsolatos tapasztalatait. Tibor a Nyíregyházi Egyetem hallgatója, testnevelő tanár sze­retett volna lenni, most sport­szervezést tanul, és labdarúgó szakedzőnek is készül. Egye­teme 2019-ben az elsők között csatlakozott a Tanítsunk Ma­gyarországért programhoz, ő maga is a kezdetektől részt vesz a programban.

Megtaláltuk a közös hangot

„Éppen a C típusú tárgyat akartam felvenni az első sza­kom mellé az egyetemen, amikor megláttam a TMO tárgyat. Kutatni kezdtem az interneten, miről is szól ez a program. Nagyon megtet­szett, jelentkeztem rá. Négy gyerekkel kezdtem, majd hétre nőtt a számuk, ők el is ballagtak már nyolcadikból. A következő csoportom szin­tén hét fővel indult, már ők is elvégezték az iskolát, sike­resen továbtanultak. Van, aki ügyvédnek, van, aki infor­matikusnak készül, egyikük építészmérnök szeretne lenni, és van, aki kőművesként kép­zeli el a folytatást” – sorolja a mentornagykövet.

Tibor úgy érzi, nem volt nehéz dolga a rábízott fiata­lokkal. „Hetedikes tanulóként kapcsolódtak be a programba, nem volt jellemző rájuk a le­maradás, mind jó képességű gyerekek. Akadt köztük egy-kettő, aki kicsit nehezebben haladt, de miután megtalál­tuk a közös hangot, gyorsan fejlődtek, és behozták a lema­radást. A hátrányos helyze­tű gyerekeknek segíteni kell, hogy érezzék: fontosak és tö­rődünk velük, hiszünk ben­nük és támogatjuk őket – ez erőt ad nekik.

Mészáros Tibor mentornagykövet Fotó: IFKA

A kérdésre, mit tart a mentorálás legfontosabb po­zitívumának mentorált és mentor szemszögéből néz­ve, így felel: „Sok jót adha­tunk, és sokszorosan vissza is kapjuk. Jó látni, amikor egy mentoráltnak sikertörténet­té válik az élete, és annak mi is részei lehetünk. A járvány miatt sajnos kevés programot tudtunk szervezni, és a sze­mélyes érintkezés is minimális volt az együtt töltött időben, de azért voltak csoportos ki­rándulásaink. A közösség, az együttlét élményét semmi nem helyettesíti.”

Gyönyörű és sosem unalmas

A legemlékezetesebb élmé­nyeket, megindító pillanatokat firtatjuk, amire Tibor felidézi: „Ahogy a diákok hétről hétre várnak minket, mentorokat, hogy érzik, mi olyan pluszt tu­dunk nekik adni, ami előreviszi őket. A Ki mit tud?, a kirándu­lások, az első menetjegy-lyu­kasztás a buszon, az együttes felkészülés egy produkcióra… Ezek az élmények mindenkit megragadnak.”

A mentornagykövet szerint a pedagógusi pálya nehéz, de gyönyörű, és soha nem lesz unalmas. „Jó adni, átadni a tudást” – teszi hozzá. Mivel bátorítaná a program iránt ér­deklődő egyetemistákat, hogy vállalják ezt a kitartást igény­lő, szép feladatot? „Szakmai tapasztalatot tudnak szerezni, bővül a látókörük, fejlődik a kapcsolatépítési és kommu­nikációs készségük. Megta­nulhatják a segítségnyújtás örömét, és nem utolsósorban sok tapasztalattal lesznek gaz­dagabbak, így gyarapíthatják a tálentumaikat is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában