2013.11.17. 19:55
Idén is találkoztak az egykori kenyeresek
Lenyűgöző és egyúttal példaértékű az az összetartás, amelyet a néha Sütőipari Vállalat (volt kenyérgyár) dolgozói táplálnak mind a mai napig. Idén is találkoztak.
Szadeczkyné Rédl Julianna lelkes szervezésének köszönhető, hogy az egykori kenyérgyár dolgozói minden év novemberében összegyűlnek a Corsóban egy közös vacsorára, ami után (és közben) megbeszélik, kivel mi történt az elmúlt egy évben. Máig szeretik tudni, hogyan megy az egykori kollégák sorsa. Szadeczkyné köszöntötte a résztvevőket elmondta: nagyon fontos, hogy szeressék egymást, és tartsák a kapcsolatot, és örült, mert idén is voltak új arcok, olyanok, akik a tavalyi találkozóra egészségi vagy más okból nem tudtak elmenni.
Összegyűltek idén is egy közös vacsorára, nagy beszélgetésre az egykor dunaújvárosi kenyérgyár dolgozói A csoportkép első sorában: Kamarai Lászlóné, Balogh Józsefné, Lángi Jánosné, Rafai Magdolna, Petrika Józsefné, valamint a férje, Petrika József (Fotó: Ónodi Zoltán
Kérésünkre Balogh Józsefné Piroska például már a nyolcvanegyedik évében jár – alig látszik rajta a kor – felidézi a régi időket.
– Szinte az indulástól a vállalatnál dolgoztam, a krumpli üzemben kezdtem ötvenötben, kézzel válogattuk és adagoltuk a pucolóba a kenyérhez való krumplit. Onnan a konyhára kerültem, majd a gépkocsi részleghez.
– Én az ostyásoknál voltam – folytatja Lángi Jánosné Éva. – Nehéz fizikai munka volt a gépet emelgetni, hőség is volt, nyaranta negyven fok, ez volt a kis vasmű. De sosem búslakodtunk, énekeltünk, úgy gyorsabban telt a műszak, és ha fáradtunk éjszakásban, akkor feldobtuk valamivel a hangulatot.
Regősné Szalai Erzsébet a beolvasóba dolgozott. Cseh-Horváth Zsuzsanna sütőipari szakmunkásként a pékáruért volt felelős azt mondja: – Olyan igazi kovászos kenyeret ma már nem lehet kapni, mint amilyet mi sütöttünk.
Éva néni a bulikra emlékszik legszívesebben, a brigádrendezvényekre, május elsejékre, névnapokra, születésnapokra, nőnapokra – kihasználtak minden alkalmat a közös ünneplésre, bulizásra. Együtt bejárták az országot, kirándultak, fürdőkbe jártak, olyan összetartó társaság volt, ami ritka manapság. Ahogyan az évenkénti találkozójuk is, ami példa értékű.