Hétlövet - Hullaszilva s a többi

* Telefonálgatni is szeret Ferenc pápa.

Nem tudom, ki hogyan van vele: nekem a kezdetektől fogva nagy kedvencem az idén márciusban megválasztott argentin egyházfő. Egyik ámulatból a másikba esek intézkedéseit, megnyilatkozásait, tetteit látva: és azt se tartom túl nagy bajnak, hogy Ferenc pápa érintetlen a katolikus egyház körüli összes botrányban. Dacára konzervatív nézeteinek például a terhességmegszakítás, a fogamzásgátlás vagy az azonos neműek házassága kérdésében, minden megnyilatkozásából érződik a tolerancia, a szerénység és az alázat- példaadóan egyszerűen él, Buenos Airesben érsekként sem tartott autót, busszal járt, ha Rómába kellett utaznia, turistaosztályon repült. A gyengék, elesettek megsegítését tartja egyik legfontosabb feladatának, híveivel mindig, pápaként is rendkívül közvetlen, nyitott a spontán emberi kapcsolatokra - ez utóbbinak, gyanítom, egyedül testőrei örülnek mérsékelten.

Tetszett, amikor azt olvastam róla, hogy megválasztása után személyesen hívta fel kedvenc újságosát Buenos Aires-ben, hogy egy időre lemondja szokott újságait: most meg arról olvastam egy színes kis hírt, hogy telefonon hívott fel egy 19 éves padovai mérnökhallgatót, aki levélben fordult hozzá. Ferenc pápa természetesen tegezte Stefanót, logikus, hiszen, mint rámutatott, Jézus és tanítványai is tegezték egymást - majd a nyolc perces, kedélyes beszélgetés végén meg is áldotta a diákot. Jó kedvem lett ettől a sztoritól ha ilyesmiket olvasok, valahogy mindig visszatér a hitem: még ha nem is hiszek benne igazán, hogy lehet normális helyet csinálni a világból, abban pár napig ismét bizakodom, hogy elviselhetőbbet igen. És egyszerűen csak lenyűgöz, ahogyan a pápa példát ad: és persze nem csak keresztényeknek, nem csak katolikusoknak de emberségből, mindannyiunknak... ha hajlandóak vagyunk legalább két percre odafigyelni rá.

* A Sólyom légiközlekedési vállalat szilvalekvárral és liszttel is foglalkozik.

Magyarra fordítva: az eddig egy darab, igaz, annál szebben kifestett, Álmos vezérről elnevezett repülőgéppel rendelkező vállalat, amelynek jövőbeni szárnyalását a valósággal meglehetősen laza kapcsolatokat ápolgató magyar kormányon kívül elég kevesen hiszik, üzletrészt vásárolt a Sales One Kft-ben, amely élelmiszereket, méghozzá prémium kategóriás termékeket forgalmaz Magyarországon. E remek cég egyik vezetője épp előzetesben várja sorsa jobbra fordulását, a másik ügyvezető problematikusnak tűnő ügyei nemrég csitultak el... Mindez szerintem csupán annyit jelent, hogy a cég imázsa tökéletesen fedi a kormány által támasztott követelményeket, s nyilvánvaló, hogy a menedzsment igen könnyen meg fogja érteni a legfelsőbb szintű elvárásokat. A szilvalekvár névváltoztatását, jut eszembe, mindenképpen javasolnám ez úton is: az elnevezés sajnálatosan emlékeztet egy korábbi titokminiszterre, akinek nevét legfeljebb a vádiratokban és/vagy ítéletekben jó olvasni, a szilva szó tehát a teljes betiltásig kerülendő, helyette, a - remélem, jól sejtem - most aktuális pásztoristvánvezérőrnagy szó javasolt.

Mivel Fekete György és Kerényi Imre vizsgálatai szerint a korábbi Hull a (bocsánat, csak ismeretterjesztési céllal idézem utoljára) szilva a fáról kezdetű népdal ideológiai jellegű veszélyei viszonylag csekélyek, a darab a nemzet dalkincsének része maradhat, a Hull a pásztoristvánvezérőrnagy a fáról viszont prozódiailag nem teljesen kifogástalan, ezért az új szó kivételes esetekben rövidített formában is használható, így: pásztor. Az új légitársaság számos céggel tervez együttműködési megállapodást kötni a sport és a kultúra területén is : azaz a magyar pusztában új világítótorony, avagy pénzpumpa kiemelkedésére számíthatunk, mely a futballba, illetve a Nemzeti Kultúrakialakító, -meghatározó és Tetszésmegmondó Központ olajozottabb működésébe sűrít majd pár száz milliárdot, ha jónak látjuk. És mi annak látjuk. Repülni, jó odsszal adom, soha nem fognak. Illetve egyszer mégis. Tudom.

* Az ember változik, így van ez rendjén.

Rendben, értem is, mondtam az ismerősömnek, akivel a múlt héten váltottunk pár szót - egy politikus pályáját magyarázta, nagyjából mindegy is, kiét, de ha már olyan nagyon kíváncsiak vagytok rá, hát nem titok, igen, az Övét. Hogy tehát nincs abban egy fikarcnyi gond se, ha valaki x év, de maximum egy emberöltő alatt eljut bizonyos magasztos elvektől egészen azok inverzéig, mondjuk úgy, napi tettekkel tagadja meg mindazt, amiért egykoron oly buzgón harcolt. Mondja még az illető ismerős, érvelésként, hát mindenki egészen más lesz húsz, harminc vagy ötven év alatt, miért pont a politikus lenne kivétel...

Hm... érdekes dolgokat találni az archívumomban: tavasszal például egy csokorra való jó régi dolgozatomat osztottuk meg ismét a közönséggel, és... szóval nagyon fura, de igazából nem csak hogy titokban kitépnem és elégetnem nem kellett azokat a szövegeket, de tán egy mondatot sem változtatnék rajtuk. Valahogy egy centtel nem gondolok mást, többet/kevesebbet szabadságról, demokráciáról, hatalomról, az emberekről, jóról, rosszról, bűnről, erényről, barátságról, szerelemről, vagy épp rántott húsról meg kisfröccsről, mint huszonévesen. Alighanem csak az történik velem, ami a szüleimmel: akik ma, nyolcvaniksz évesen is ugyanolyanok, mint voltak, amióta csak az eszem tudom - csendesen végigjártak pár évtizedet néhány igen szerény, de nem túl törékeny/hajlékony elvet használva kapaszkodónak, és, elnézve őket, nem döntöttek rosszul, hogy így tettek. Nem lett belőlük se nagy ember, se politikus, ahogy belőlem se: de így is jól vagyunk, köszönjük. Változatlanul.

(Bővebben: www.hetlovet.com)