Hírek

2011.06.07. 05:21

Esőcsináló kellene: a tőzsdére

Kétféle ember van, akik fedett helyről kilépve azonnal az eget fürkészik. A földművelő és a repülő. Mindkettőnek komoly oka van rá. Mindkettő az életét, a megélhetését kockáztatja az égiek kénye-kedve szerint. Dunaújváros környéke, minden futó zápor és jégeső ellenére, amelyek legfeljebb a port verik el ideig-óráig az aszfalton, a legaszályosabbak közé tartozik.

Pekarek János

Egyszerűen nem bírnám idegekkel az időjárás kisded játékait! Azt, hogy az ember rendesen felkel hajnalban kora tavasztól késő őszig, sokszor kemény télen is, és legalább napnyugtáig, de manapság már (hála a fényszóróknak?) éjnek évadján is dolgozik, temérdek pénzt költ vetőmag-csávázásra, mű- és valódi trágyára, növényvédőszerekre, idénymunkásokra, kölcsöngépekre, azokhoz olajra, alkatrészre, munka- és minőségvédelmi előírásokra, meg a bánatos védőszentek ébrentartására - és sokszor mindez hiába!

Jön egy jégverés. Jön az árvíz. Elmegy a Nap. Vagy nagyon éget. Vagy túl sok eső esik. Avagy nem jön eső.

Mostanság ezen a mi környékünkön éppen az utóbbival küzdenek.

Bucher Ferenc, az Agrobaracs Zrt. elnök-igazgatója szerint társasága a termelési katasztrófa szélén tántorog.

- Egyre közeledünk az aratáshoz, alig egy pár hét választ el minket el a gabona betakarításától, és a helyzet egyszerűen leírhatatlan! - fakad ki a növénytermesztő végzettségű vezető, aki csak úgy, a maga elhatározásából hosszú évek óta statisztikát vezet a részvénytársaság földjein tapasztalt csapadékról.

Grafikánkon látják a görbéket. Létezik ennél összetettebb - de ezen én is látom, mi a gond.

 

A zöld vonal a sokéves csapadékátlagot jelöli Baracs földjein, januártól májusig. A felső, narancsszínű, a 4. és az 5. hónap között magasba szárnyaló vonal a tavalyi évkezdet csapadékviszonyait jellemzi. Akkor majdnem szó szerint belefulladtak a tömérdek esőbe! Baracson kiöntött a máskor szinte észrevehetetlen patak, s emlékezhetnek tudósításainkra, hogy házakba mosta be az iszapot a dombokról leömlő víz, az önkéntes és hivatásos tűzoltók, polgárőrök irgalmatlan erőfeszítésekkel tették élhetővé a községet, ahol még idén márciusban is a belvízek jelentették a nagy gondot.

De az a sok mind: tavalyról maradt.

Látható a grafikonon (kék vonal), hogy ez év februárjában szinte semmi csapadék nem esett Baracs környékén. Holott az átlag szerint legalább negyven-ötven milliméternyi dukált volna!

S ami a legrosszabb: áprilisban is a nullához szerfölött közeli volt az eső. Végösszeg szerint a 2011-es év első öt hónapjában összeszámolva, az átlagos (hangsúlyozom: az átlagos, nem a tavalyi!) 207 milliméternyi csapadék helyett, írd és mondd: 62 milliméternyi esett.

Megismétlem Bucher Ferenc statisztikai kimutatását: az idei esztendő első öt hónapjában a sokévi átlagnak megfelelő kettőszázhét milliméter helyett hatvankettő milliméternyi csapadék esett.

Ez, itt, a városban, persze, nem tűnik fel. De:

- Ha a következő egy hétben nem esik legalább húsz milliméter eső, akkor a hektáronként átlagosan várható 5,5 tonna búza helyett jó, ha 4 tonna terem!

Az időjárás kegyetlen tréfája közelebbről azt jelenti, hogy a búza, a földbe alig húsz centiméter mélységbe lenyúló gyökérzetével a felső egy-két centi után porszáraz talajba kapaszkodik. Onnan nedvességet felszívni képtelen. Következésképpen a kifejlődés stádiumában lévő kalászokban alig-alig található mag.

- Itt, az Adony-Előszállás-Cece közötti Bermuda-háromszögben furcsa dolgok esnek meg! - így Bucher. - A hétvégén szinte minden környékbeli településen esett némi eső, kevés egyébként, de esett: Kisapostagon, Dunaújvárosban, Nagyvenyimen is. Nálunk viszont: semmi! Mintha el lennénk átkozva.


Az elátkozás kifejezés, amit a racionálisan érvelő elnök-igazgató nyilván csak rosszkedvében használt, azért is indokolt lehet, mert a baracsi, zártkörűen működő részvénytársaság idén talán először lehetett volna nyereséges, növénytermesztési ágazatának köszönhetően: hiszen jelentősen növekedtek a gabonaárak. (Amit a fogyasztók enyhén szólva kényszeredetten vettek tudomásul a liszt- és a kenyérárakban...) Ám a mindösszesen negyvenkét embert foglalkoztató (közülük három az irodista!), 1300 bérelt hektáron gazdálkodó részvénytársaság, amely az unió kötelező előírásait 75-45 százalékos támogatású pályázatokból igyekszik teljesíteni, a biztos bevétel reményében terményeinek harmadát kötötte le a gabonatőzsdén.

Egy bizonyos meghatározott minőségre, szemnagyságra. Ha nem lesz eső: a szem bizony átpereg majd a mérőrostán.

Akkor viszont felvásárlókat kell megbízni azzal, hogy a tőzsdei kötés határidejére teremtsenek elő megfelelő búzát a baracsiaknak. Kanadából, ha kell.

Az eredményről inkább nem beszélek.

Lehetett volna másképp is. Nyereségesen. Az viszont a sokévi ráfizetést is alig pótolta volna. Volna...

Ne csodálkozzanak, ha mostanában a szokottnál is több, égnek fordított fejű embert látnak a baracsi határban. S ha úgy tűnne, mintha ezek az emberek imádkoznának. Istenhitre való tekintet nélkül.

Miért?

Maguk tudnak más megoldást? Ha igen: szóljanak!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!