Tegyél félre télre néhány hangulatot, mit a nyár ott hagyott...

Virágos kert az élet / Ha ez a falu ébred / A kósza szél neked mesél... - dúdolom, ha úgy tetszik, teli torokkal, miközben Fodor Gyula és felesége beljebb invitál minket Baracsi úti házuk elvarázsolt udvarára.

- Két éve a városi virágosítási versenyen nyertem a családi házas kategóriában, ez a néhány tő rózsa is a díj része volt - mutat háziasszonyunk az előkertben nyíló hatalmas fejű, illatos tearózsákra. Méregetjük a bársonyos szirmokat, a szikrázó fények lágyan táncolnak a tenyérnyi virágzatokon.

- Rendszeresen tápoldatozom. Az első elvirágzás után pedig visszavágjuk őket, lentről számolva a nagyedik levélnél, s akkor az adott szezonban még egyszer, újra teljes virágpompába borul a rózsa - érkeznek egymás után a praktikus tanácsok.

A kerítésnél sorfalat álló, hatalmas ezüstfenyők rejtik el a szem elől az előkertet, az autóbejáró mellett, illetve a telek végében kialakított valóságos kis arborétumot. Aki a virágot szereti... - mormolom magamban az elcsépelt szófordulatot, márpedig tény: Fodorék otthonában még az először ott járó idegent is valami furcsa otthonosság-érzés járja át, s ez a szeretetteljes légkör megmutatkozik minden növényben, a tűzliliomokban, a fenyőfákban, az árvácskákban, a fehér, piros és rózsaszínű rózsafák temérdek virágában.

- Tudja, mi ez?! - kérdi mosolyogva a háziasszony.

- Hm... csizmahúzó! - felelem, a réges-régi, fából készült szerkezetet vizslatva.

Fagylaltot kapunk és üdítőt, közben a porcelángyűjtemény egy-egy darabját vesszük óvatosan kézbe. A szobában hímzett, hófehér, kézzel csipkézett huzatú párnák, az egyik komódon 30-as, 40-es évekbeli fényképezőgép.

- Látják, mi nagyon szeretjük, kutatjuk, keressük, észrevesszük az ilyen régi holmikat. Piacokról, turkálókból is került már hozzánk egy-egy darab. Ezeknek íze , szaga, története van - mutat körbe Fodorné.

A fülünkben még mindig ott csengő dallamot dúdoljuk, amikor elköszönünk is, s haladunk kifelé a zuhatagként aláomló petúniák között: Egy indián nyár, és vége / Tegyél félre télre néhány hangulatot / Mit a nyár ott hagyott...

- Két éve a városi virágosítási versenyen nyertem a családi házas kategóriában, ez a néhány tő rózsa is a díj része volt - mutat háziasszonyunk az előkertben nyíló hatalmas fejű, illatos tearózsákra. Méregetjük a bársonyos szirmokat, a szikrázó fények lágyan táncolnak a tenyérnyi virágzatokon.

- Rendszeresen tápoldatozom. Az első elvirágzás után pedig visszavágjuk őket, lentről számolva a nagyedik levélnél, s akkor az adott szezonban még egyszer, újra teljes virágpompába borul a rózsa - érkeznek egymás után a praktikus tanácsok.

A kerítésnél sorfalat álló, hatalmas ezüstfenyők rejtik el a szem elől az előkertet, az autóbejáró mellett, illetve a telek végében kialakított valóságos kis arborétumot. Aki a virágot szereti... - mormolom magamban az elcsépelt szófordulatot, márpedig tény: Fodorék otthonában még az először ott járó idegent is valami furcsa otthonosság-érzés járja át, s ez a szeretetteljes légkör megmutatkozik minden növényben, a tűzliliomokban, a fenyőfákban, az árvácskákban, a fehér, piros és rózsaszínű rózsafák temérdek virágában.

- Tudja, mi ez?! - kérdi mosolyogva a háziasszony.

- Hm... csizmahúzó! - felelem, a réges-régi, fából készült szerkezetet vizslatva.

Fagylaltot kapunk és üdítőt, közben a porcelángyűjtemény egy-egy darabját vesszük óvatosan kézbe. A szobában hímzett, hófehér, kézzel csipkézett huzatú párnák, az egyik komódon 30-as, 40-es évekbeli fényképezőgép.

- Látják, mi nagyon szeretjük, kutatjuk, keressük, észrevesszük az ilyen régi holmikat. Piacokról, turkálókból is került már hozzánk egy-egy darab. Ezeknek íze , szaga, története van - mutat körbe Fodorné.

A fülünkben még mindig ott csengő dallamot dúdoljuk, amikor elköszönünk is, s haladunk kifelé a zuhatagként aláomló petúniák között: Egy indián nyár, és vége / Tegyél félre télre néhány hangulatot / Mit a nyár ott hagyott...

- Rendszeresen tápoldatozom. Az első elvirágzás után pedig visszavágjuk őket, lentről számolva a nagyedik levélnél, s akkor az adott szezonban még egyszer, újra teljes virágpompába borul a rózsa - érkeznek egymás után a praktikus tanácsok.

A kerítésnél sorfalat álló, hatalmas ezüstfenyők rejtik el a szem elől az előkertet, az autóbejáró mellett, illetve a telek végében kialakított valóságos kis arborétumot. Aki a virágot szereti... - mormolom magamban az elcsépelt szófordulatot, márpedig tény: Fodorék otthonában még az először ott járó idegent is valami furcsa otthonosság-érzés járja át, s ez a szeretetteljes légkör megmutatkozik minden növényben, a tűzliliomokban, a fenyőfákban, az árvácskákban, a fehér, piros és rózsaszínű rózsafák temérdek virágában.

- Tudja, mi ez?! - kérdi mosolyogva a háziasszony.

- Hm... csizmahúzó! - felelem, a réges-régi, fából készült szerkezetet vizslatva.

Fagylaltot kapunk és üdítőt, közben a porcelángyűjtemény egy-egy darabját vesszük óvatosan kézbe. A szobában hímzett, hófehér, kézzel csipkézett huzatú párnák, az egyik komódon 30-as, 40-es évekbeli fényképezőgép.

- Látják, mi nagyon szeretjük, kutatjuk, keressük, észrevesszük az ilyen régi holmikat. Piacokról, turkálókból is került már hozzánk egy-egy darab. Ezeknek íze , szaga, története van - mutat körbe Fodorné.

A fülünkben még mindig ott csengő dallamot dúdoljuk, amikor elköszönünk is, s haladunk kifelé a zuhatagként aláomló petúniák között: Egy indián nyár, és vége / Tegyél félre télre néhány hangulatot / Mit a nyár ott hagyott...

- Rendszeresen tápoldatozom. Az első elvirágzás után pedig visszavágjuk őket, lentről számolva a nagyedik levélnél, s akkor az adott szezonban még egyszer, újra teljes virágpompába borul a rózsa - érkeznek egymás után a praktikus tanácsok.

A kerítésnél sorfalat álló, hatalmas ezüstfenyők rejtik el a szem elől az előkertet, az autóbejáró mellett, illetve a telek végében kialakított valóságos kis arborétumot. Aki a virágot szereti... - mormolom magamban az elcsépelt szófordulatot, márpedig tény: Fodorék otthonában még az először ott járó idegent is valami furcsa otthonosság-érzés járja át, s ez a szeretetteljes légkör megmutatkozik minden növényben, a tűzliliomokban, a fenyőfákban, az árvácskákban, a fehér, piros és rózsaszínű rózsafák temérdek virágában.

- Tudja, mi ez?! - kérdi mosolyogva a háziasszony.

- Hm... csizmahúzó! - felelem, a réges-régi, fából készült szerkezetet vizslatva.

Fagylaltot kapunk és üdítőt, közben a porcelángyűjtemény egy-egy darabját vesszük óvatosan kézbe. A szobában hímzett, hófehér, kézzel csipkézett huzatú párnák, az egyik komódon 30-as, 40-es évekbeli fényképezőgép.

- Látják, mi nagyon szeretjük, kutatjuk, keressük, észrevesszük az ilyen régi holmikat. Piacokról, turkálókból is került már hozzánk egy-egy darab. Ezeknek íze , szaga, története van - mutat körbe Fodorné.

A fülünkben még mindig ott csengő dallamot dúdoljuk, amikor elköszönünk is, s haladunk kifelé a zuhatagként aláomló petúniák között: Egy indián nyár, és vége / Tegyél félre télre néhány hangulatot / Mit a nyár ott hagyott...

A kerítésnél sorfalat álló, hatalmas ezüstfenyők rejtik el a szem elől az előkertet, az autóbejáró mellett, illetve a telek végében kialakított valóságos kis arborétumot. Aki a virágot szereti... - mormolom magamban az elcsépelt szófordulatot, márpedig tény: Fodorék otthonában még az először ott járó idegent is valami furcsa otthonosság-érzés járja át, s ez a szeretetteljes légkör megmutatkozik minden növényben, a tűzliliomokban, a fenyőfákban, az árvácskákban, a fehér, piros és rózsaszínű rózsafák temérdek virágában.

- Tudja, mi ez?! - kérdi mosolyogva a háziasszony.

- Hm... csizmahúzó! - felelem, a réges-régi, fából készült szerkezetet vizslatva.

Fagylaltot kapunk és üdítőt, közben a porcelángyűjtemény egy-egy darabját vesszük óvatosan kézbe. A szobában hímzett, hófehér, kézzel csipkézett huzatú párnák, az egyik komódon 30-as, 40-es évekbeli fényképezőgép.

- Látják, mi nagyon szeretjük, kutatjuk, keressük, észrevesszük az ilyen régi holmikat. Piacokról, turkálókból is került már hozzánk egy-egy darab. Ezeknek íze , szaga, története van - mutat körbe Fodorné.

A fülünkben még mindig ott csengő dallamot dúdoljuk, amikor elköszönünk is, s haladunk kifelé a zuhatagként aláomló petúniák között: Egy indián nyár, és vége / Tegyél félre télre néhány hangulatot / Mit a nyár ott hagyott...

A kerítésnél sorfalat álló, hatalmas ezüstfenyők rejtik el a szem elől az előkertet, az autóbejáró mellett, illetve a telek végében kialakított valóságos kis arborétumot. Aki a virágot szereti... - mormolom magamban az elcsépelt szófordulatot, márpedig tény: Fodorék otthonában még az először ott járó idegent is valami furcsa otthonosság-érzés járja át, s ez a szeretetteljes légkör megmutatkozik minden növényben, a tűzliliomokban, a fenyőfákban, az árvácskákban, a fehér, piros és rózsaszínű rózsafák temérdek virágában.

- Tudja, mi ez?! - kérdi mosolyogva a háziasszony.

- Hm... csizmahúzó! - felelem, a réges-régi, fából készült szerkezetet vizslatva.

Fagylaltot kapunk és üdítőt, közben a porcelángyűjtemény egy-egy darabját vesszük óvatosan kézbe. A szobában hímzett, hófehér, kézzel csipkézett huzatú párnák, az egyik komódon 30-as, 40-es évekbeli fényképezőgép.

- Látják, mi nagyon szeretjük, kutatjuk, keressük, észrevesszük az ilyen régi holmikat. Piacokról, turkálókból is került már hozzánk egy-egy darab. Ezeknek íze , szaga, története van - mutat körbe Fodorné.

A fülünkben még mindig ott csengő dallamot dúdoljuk, amikor elköszönünk is, s haladunk kifelé a zuhatagként aláomló petúniák között: Egy indián nyár, és vége / Tegyél félre télre néhány hangulatot / Mit a nyár ott hagyott...

- Tudja, mi ez?! - kérdi mosolyogva a háziasszony.

- Hm... csizmahúzó! - felelem, a réges-régi, fából készült szerkezetet vizslatva.

Fagylaltot kapunk és üdítőt, közben a porcelángyűjtemény egy-egy darabját vesszük óvatosan kézbe. A szobában hímzett, hófehér, kézzel csipkézett huzatú párnák, az egyik komódon 30-as, 40-es évekbeli fényképezőgép.

- Látják, mi nagyon szeretjük, kutatjuk, keressük, észrevesszük az ilyen régi holmikat. Piacokról, turkálókból is került már hozzánk egy-egy darab. Ezeknek íze , szaga, története van - mutat körbe Fodorné.

A fülünkben még mindig ott csengő dallamot dúdoljuk, amikor elköszönünk is, s haladunk kifelé a zuhatagként aláomló petúniák között: Egy indián nyár, és vége / Tegyél félre télre néhány hangulatot / Mit a nyár ott hagyott...

- Tudja, mi ez?! - kérdi mosolyogva a háziasszony.

- Hm... csizmahúzó! - felelem, a réges-régi, fából készült szerkezetet vizslatva.

Fagylaltot kapunk és üdítőt, közben a porcelángyűjtemény egy-egy darabját vesszük óvatosan kézbe. A szobában hímzett, hófehér, kézzel csipkézett huzatú párnák, az egyik komódon 30-as, 40-es évekbeli fényképezőgép.

- Látják, mi nagyon szeretjük, kutatjuk, keressük, észrevesszük az ilyen régi holmikat. Piacokról, turkálókból is került már hozzánk egy-egy darab. Ezeknek íze , szaga, története van - mutat körbe Fodorné.

A fülünkben még mindig ott csengő dallamot dúdoljuk, amikor elköszönünk is, s haladunk kifelé a zuhatagként aláomló petúniák között: Egy indián nyár, és vége / Tegyél félre télre néhány hangulatot / Mit a nyár ott hagyott...

- Hm... csizmahúzó! - felelem, a réges-régi, fából készült szerkezetet vizslatva.

Fagylaltot kapunk és üdítőt, közben a porcelángyűjtemény egy-egy darabját vesszük óvatosan kézbe. A szobában hímzett, hófehér, kézzel csipkézett huzatú párnák, az egyik komódon 30-as, 40-es évekbeli fényképezőgép.

- Látják, mi nagyon szeretjük, kutatjuk, keressük, észrevesszük az ilyen régi holmikat. Piacokról, turkálókból is került már hozzánk egy-egy darab. Ezeknek íze , szaga, története van - mutat körbe Fodorné.

A fülünkben még mindig ott csengő dallamot dúdoljuk, amikor elköszönünk is, s haladunk kifelé a zuhatagként aláomló petúniák között: Egy indián nyár, és vége / Tegyél félre télre néhány hangulatot / Mit a nyár ott hagyott...

- Hm... csizmahúzó! - felelem, a réges-régi, fából készült szerkezetet vizslatva.

Fagylaltot kapunk és üdítőt, közben a porcelángyűjtemény egy-egy darabját vesszük óvatosan kézbe. A szobában hímzett, hófehér, kézzel csipkézett huzatú párnák, az egyik komódon 30-as, 40-es évekbeli fényképezőgép.

- Látják, mi nagyon szeretjük, kutatjuk, keressük, észrevesszük az ilyen régi holmikat. Piacokról, turkálókból is került már hozzánk egy-egy darab. Ezeknek íze , szaga, története van - mutat körbe Fodorné.

A fülünkben még mindig ott csengő dallamot dúdoljuk, amikor elköszönünk is, s haladunk kifelé a zuhatagként aláomló petúniák között: Egy indián nyár, és vége / Tegyél félre télre néhány hangulatot / Mit a nyár ott hagyott...

Fagylaltot kapunk és üdítőt, közben a porcelángyűjtemény egy-egy darabját vesszük óvatosan kézbe. A szobában hímzett, hófehér, kézzel csipkézett huzatú párnák, az egyik komódon 30-as, 40-es évekbeli fényképezőgép.

- Látják, mi nagyon szeretjük, kutatjuk, keressük, észrevesszük az ilyen régi holmikat. Piacokról, turkálókból is került már hozzánk egy-egy darab. Ezeknek íze , szaga, története van - mutat körbe Fodorné.

A fülünkben még mindig ott csengő dallamot dúdoljuk, amikor elköszönünk is, s haladunk kifelé a zuhatagként aláomló petúniák között: Egy indián nyár, és vége / Tegyél félre télre néhány hangulatot / Mit a nyár ott hagyott...

Fagylaltot kapunk és üdítőt, közben a porcelángyűjtemény egy-egy darabját vesszük óvatosan kézbe. A szobában hímzett, hófehér, kézzel csipkézett huzatú párnák, az egyik komódon 30-as, 40-es évekbeli fényképezőgép.

- Látják, mi nagyon szeretjük, kutatjuk, keressük, észrevesszük az ilyen régi holmikat. Piacokról, turkálókból is került már hozzánk egy-egy darab. Ezeknek íze , szaga, története van - mutat körbe Fodorné.

A fülünkben még mindig ott csengő dallamot dúdoljuk, amikor elköszönünk is, s haladunk kifelé a zuhatagként aláomló petúniák között: Egy indián nyár, és vége / Tegyél félre télre néhány hangulatot / Mit a nyár ott hagyott...

- Látják, mi nagyon szeretjük, kutatjuk, keressük, észrevesszük az ilyen régi holmikat. Piacokról, turkálókból is került már hozzánk egy-egy darab. Ezeknek íze , szaga, története van - mutat körbe Fodorné.

A fülünkben még mindig ott csengő dallamot dúdoljuk, amikor elköszönünk is, s haladunk kifelé a zuhatagként aláomló petúniák között: Egy indián nyár, és vége / Tegyél félre télre néhány hangulatot / Mit a nyár ott hagyott...

- Látják, mi nagyon szeretjük, kutatjuk, keressük, észrevesszük az ilyen régi holmikat. Piacokról, turkálókból is került már hozzánk egy-egy darab. Ezeknek íze , szaga, története van - mutat körbe Fodorné.

A fülünkben még mindig ott csengő dallamot dúdoljuk, amikor elköszönünk is, s haladunk kifelé a zuhatagként aláomló petúniák között: Egy indián nyár, és vége / Tegyél félre télre néhány hangulatot / Mit a nyár ott hagyott...

A fülünkben még mindig ott csengő dallamot dúdoljuk, amikor elköszönünk is, s haladunk kifelé a zuhatagként aláomló petúniák között: Egy indián nyár, és vége / Tegyél félre télre néhány hangulatot / Mit a nyár ott hagyott...

A fülünkben még mindig ott csengő dallamot dúdoljuk, amikor elköszönünk is, s haladunk kifelé a zuhatagként aláomló petúniák között: Egy indián nyár, és vége / Tegyél félre télre néhány hangulatot / Mit a nyár ott hagyott...