Nem kell Istent játszani...

Egynapos volt a jogosítványom, amikor egy rosszul előző miatt három autóban három ember halt meg a szemem láttára. Az előttem járó kocsiban (óriási szerencsémre!) egy mentőtiszt ült. Míg élek, nem felejtem el az arcát, ahogyan jött vissza a baleset helyszínéről, odalépett hozzám, aki nem is bírtam kiszállni a kocsiból, és intett, mondván: - Menjen tovább. Itt már nincs mit tenni.

Tóth Gyula huszonöt éve mentőtiszt, hegyi, barlangi és légimentő, egy éve dolgozik a városi mentőállomáson.

- Vannak vesztes, de vannak nyertes csaták is, és vannak nagy küzdelmek! Az eltelt idő alatt megtanultam szembenézni a vereségekkel is. Nem könnyű, de mindent megteszek azért, hogy semmiképpen se vigyem haza ezeket a kudarcokat.

- A kudarcokat, amelyeknek az ősz hajszálai köszönhetők?

- Nem, ez családi vonás. Édesapám, aki katonatiszt volt, szintén korán őszült, viszont időskoráig nem hiányzott egyetlen szál haja sem. Szerencsére ebben is rá hasonlítok.

- Mik a hősi küzdelmek?

- Ezeket persze csak utólag neveztem el így magamban. Munka közben az ember nem gondol ilyesmire. Akkor a lehető legtermészetesebb, hogy bekúszik a felborult tartálykocsi alá, amelybe beleszorult a karja-lábatörött sofőr, és infúziót köt be neki, miközben benzin folyik a nyakába. Ez azért nem nagy ügy, mert bárki, aki itt van, ezen a mentőállomáson, vagy bármelyiken, megcsinálja ugyanígy. Az pedig, hogy utána ki hogy remeg, magánügy. És az már csak később van. Nem számít.

- Barlangi és hegyimentő is volt. Miért?

- Szenvedélyem a hegymászás, a barlangi túra. Mind a kettő veszélyes dolog. Nekem is jó érzés, ha tudom, hogy vannak társak, akik le- vagy feljönnek értem, ha kell. Légimentő is voltam, háromszáz helikopteren repült órával, Mi-2-esen: ugyanezért.

- Hisz istenben?

- Nem, legalábbis a munkám közben nem ez vezérel. Albert Einstein mondta, hogy Isten nem kockajátékos. Nem én döntöm el, hogy valaki él-e, hal-e, van-e neki még dolga ezen a világon - de mindent megteszek azért, hogy legyen lehetősége megpróbálni.

- Van, ami kísérti a kudarcai közül?

- Van. Ez ilyen szakma. De olyan szakma is, amiben az ember kipróbálhatja a szociális érzékenységét. Az emberek sok mindent medikalizálnak. Idős szülék, hajléktalanok: mind törődésre vágynak. Megyünk. Mentünk.