Vándorló Mártonok

- Északról, Finnországból, Lengyelországból, a balti államokból érkeznek hazánkban ősszel a vadludak és más vándormadárfajok - mondja Kovács Zoltán, a Duna-Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őre. Ő kalauzolja a madárlesre érkezetteket a soponyai tározó körül. A nemzeti park ugyanis nyílt túrákat, így madárfigyelést is szervez, hogy az érdeklődők megismerhessék védett értékeinket.

A száz kilométer hosszú Sárvíz-völgye a Sárrét medencéjétől a Duna völgyéig tart, kettészelve a mezőföldi platót. Ebből mintegy húsz kilométeren nyúlik az 1997-ben létesült tájvédelmi körzet.

- A közelben összesen hat-hétezer madár van jelenleg, de ez a szám nőhet, ahogy beállnak a hidegek. A lúdfajok közül a legtöbb a nagy lilik. Könnyen felismerhető hangjáról: mintha saját nevét mondaná, lilik-lilik . Akadnak nyári és vetési ludak is: ezek az igazi Mártonok, mélyebb hangfekvésben gágognak.

Elmúlik tíz óra, s egyre sűrűsödő csapatokban érkeznek a tározó vizére a szárnyasok, hogy kipihenjék a reggeli élelemszerzés fáradalmait, társadalmi életet éljenek, s felkészüljenek a délutáni kiruccanásra. Az egyik óriási madárcsapat tagjai kurtyogó hangon beszélgetnek .

- Ezek darvak, ritkábban látható hazánkban e faj, de akkor jókora csapatba verődve, V alakban szelik az eget. Egy-egy példány szárnyfesztávja akár két méter is lehet - mondja Bíró Tamás, aki szintén a nemzeti park őre, s kajla fülű, kamasz vizslájával, Lucával kíséri a csapatot.

A nádas takarásából kiérve elénk tűnik a tározó immár benépesedett víztükre: nyüzsgő seregben fürdenek a madarak, tollukon meg-megcsillan a késő őszi napfény. Kalauzaink jóvoltából remek távcsövek hozzák közel e csodás lények életét. Barátrécék szárnyuk alá dugott fejjel bóbiskolnak a tározó egyik csücskében, távolabb három kanalas gém halászik. Csőrüket kissé kitátva kaszálják a vizet, várva, hogy hal akadjon bele. A homokpadokon ácsorgó temérdek lilik mellé bemerészkedik egy-egy nagypóling is. A levegőben erdei cankók röpködnek, cippelő hangon örvendezve a jó időnek.

Az esti vadlibahúzást azonban már a Dinnyési Fertőn várjuk be. Az ugyancsak a nemzeti park szervezte túrán Fenyvesi László kísér:

- A V alakban szálló lúdseregek családokból állnak: a hűséges párkapcsolatban élő szülőket fiókáik is követik. Az öregek vezetik a csapatot, egymást váltva. Ám, ha egy pár egyik tagja megsebesül, s nem tud útra kelni, társa inkább vele marad, semhogy a könnyebb életet válassza.

A Dinnyési Fertőn azonban biztonságban vannak a madarak, hiszen az 1966 óta természetvédelmi terület, tilos a vadászat. Nem csoda, ha a ludak mellett a récék kedvelt pihenőhelyei is a korábban a Velencei-tóhoz tartozó vizek.

- Esténként valóságos őrségváltás zajlik a tavon. Amíg a ludak nappal táplálkoznak a szántókon, a récék éjjel teszik ugyanezt, ezek ugyanis táplálkozás közben inkább a hallásukra hagyatkoznak, s a legapróbb neszre felreppennek. A ludak szeme jobb, ezért nappal is kimerészkednek: távolról meglátják a ragadozót.

Már a holdvilág festi ezüstre a víztükröt, mikor az utolsó lúdcsapatok megérkeznek. A sötétben csak szárnysuhogásuk, s meghitt, esti beszélgetésük jelzi jöttüket: a récehad elhagyhatja őrhelyét.

- A közelben összesen hat-hétezer madár van jelenleg, de ez a szám nőhet, ahogy beállnak a hidegek. A lúdfajok közül a legtöbb a nagy lilik. Könnyen felismerhető hangjáról: mintha saját nevét mondaná, lilik-lilik . Akadnak nyári és vetési ludak is: ezek az igazi Mártonok, mélyebb hangfekvésben gágognak.

Elmúlik tíz óra, s egyre sűrűsödő csapatokban érkeznek a tározó vizére a szárnyasok, hogy kipihenjék a reggeli élelemszerzés fáradalmait, társadalmi életet éljenek, s felkészüljenek a délutáni kiruccanásra. Az egyik óriási madárcsapat tagjai kurtyogó hangon beszélgetnek .

- Ezek darvak, ritkábban látható hazánkban e faj, de akkor jókora csapatba verődve, V alakban szelik az eget. Egy-egy példány szárnyfesztávja akár két méter is lehet - mondja Bíró Tamás, aki szintén a nemzeti park őre, s kajla fülű, kamasz vizslájával, Lucával kíséri a csapatot.

A nádas takarásából kiérve elénk tűnik a tározó immár benépesedett víztükre: nyüzsgő seregben fürdenek a madarak, tollukon meg-megcsillan a késő őszi napfény. Kalauzaink jóvoltából remek távcsövek hozzák közel e csodás lények életét. Barátrécék szárnyuk alá dugott fejjel bóbiskolnak a tározó egyik csücskében, távolabb három kanalas gém halászik. Csőrüket kissé kitátva kaszálják a vizet, várva, hogy hal akadjon bele. A homokpadokon ácsorgó temérdek lilik mellé bemerészkedik egy-egy nagypóling is. A levegőben erdei cankók röpködnek, cippelő hangon örvendezve a jó időnek.

Az esti vadlibahúzást azonban már a Dinnyési Fertőn várjuk be. Az ugyancsak a nemzeti park szervezte túrán Fenyvesi László kísér:

- A V alakban szálló lúdseregek családokból állnak: a hűséges párkapcsolatban élő szülőket fiókáik is követik. Az öregek vezetik a csapatot, egymást váltva. Ám, ha egy pár egyik tagja megsebesül, s nem tud útra kelni, társa inkább vele marad, semhogy a könnyebb életet válassza.

A Dinnyési Fertőn azonban biztonságban vannak a madarak, hiszen az 1966 óta természetvédelmi terület, tilos a vadászat. Nem csoda, ha a ludak mellett a récék kedvelt pihenőhelyei is a korábban a Velencei-tóhoz tartozó vizek.

- Esténként valóságos őrségváltás zajlik a tavon. Amíg a ludak nappal táplálkoznak a szántókon, a récék éjjel teszik ugyanezt, ezek ugyanis táplálkozás közben inkább a hallásukra hagyatkoznak, s a legapróbb neszre felreppennek. A ludak szeme jobb, ezért nappal is kimerészkednek: távolról meglátják a ragadozót.

Már a holdvilág festi ezüstre a víztükröt, mikor az utolsó lúdcsapatok megérkeznek. A sötétben csak szárnysuhogásuk, s meghitt, esti beszélgetésük jelzi jöttüket: a récehad elhagyhatja őrhelyét.

Elmúlik tíz óra, s egyre sűrűsödő csapatokban érkeznek a tározó vizére a szárnyasok, hogy kipihenjék a reggeli élelemszerzés fáradalmait, társadalmi életet éljenek, s felkészüljenek a délutáni kiruccanásra. Az egyik óriási madárcsapat tagjai kurtyogó hangon beszélgetnek .

- Ezek darvak, ritkábban látható hazánkban e faj, de akkor jókora csapatba verődve, V alakban szelik az eget. Egy-egy példány szárnyfesztávja akár két méter is lehet - mondja Bíró Tamás, aki szintén a nemzeti park őre, s kajla fülű, kamasz vizslájával, Lucával kíséri a csapatot.

A nádas takarásából kiérve elénk tűnik a tározó immár benépesedett víztükre: nyüzsgő seregben fürdenek a madarak, tollukon meg-megcsillan a késő őszi napfény. Kalauzaink jóvoltából remek távcsövek hozzák közel e csodás lények életét. Barátrécék szárnyuk alá dugott fejjel bóbiskolnak a tározó egyik csücskében, távolabb három kanalas gém halászik. Csőrüket kissé kitátva kaszálják a vizet, várva, hogy hal akadjon bele. A homokpadokon ácsorgó temérdek lilik mellé bemerészkedik egy-egy nagypóling is. A levegőben erdei cankók röpködnek, cippelő hangon örvendezve a jó időnek.

Az esti vadlibahúzást azonban már a Dinnyési Fertőn várjuk be. Az ugyancsak a nemzeti park szervezte túrán Fenyvesi László kísér:

- A V alakban szálló lúdseregek családokból állnak: a hűséges párkapcsolatban élő szülőket fiókáik is követik. Az öregek vezetik a csapatot, egymást váltva. Ám, ha egy pár egyik tagja megsebesül, s nem tud útra kelni, társa inkább vele marad, semhogy a könnyebb életet válassza.

A Dinnyési Fertőn azonban biztonságban vannak a madarak, hiszen az 1966 óta természetvédelmi terület, tilos a vadászat. Nem csoda, ha a ludak mellett a récék kedvelt pihenőhelyei is a korábban a Velencei-tóhoz tartozó vizek.

- Esténként valóságos őrségváltás zajlik a tavon. Amíg a ludak nappal táplálkoznak a szántókon, a récék éjjel teszik ugyanezt, ezek ugyanis táplálkozás közben inkább a hallásukra hagyatkoznak, s a legapróbb neszre felreppennek. A ludak szeme jobb, ezért nappal is kimerészkednek: távolról meglátják a ragadozót.

Már a holdvilág festi ezüstre a víztükröt, mikor az utolsó lúdcsapatok megérkeznek. A sötétben csak szárnysuhogásuk, s meghitt, esti beszélgetésük jelzi jöttüket: a récehad elhagyhatja őrhelyét.

Elmúlik tíz óra, s egyre sűrűsödő csapatokban érkeznek a tározó vizére a szárnyasok, hogy kipihenjék a reggeli élelemszerzés fáradalmait, társadalmi életet éljenek, s felkészüljenek a délutáni kiruccanásra. Az egyik óriási madárcsapat tagjai kurtyogó hangon beszélgetnek .

- Ezek darvak, ritkábban látható hazánkban e faj, de akkor jókora csapatba verődve, V alakban szelik az eget. Egy-egy példány szárnyfesztávja akár két méter is lehet - mondja Bíró Tamás, aki szintén a nemzeti park őre, s kajla fülű, kamasz vizslájával, Lucával kíséri a csapatot.

A nádas takarásából kiérve elénk tűnik a tározó immár benépesedett víztükre: nyüzsgő seregben fürdenek a madarak, tollukon meg-megcsillan a késő őszi napfény. Kalauzaink jóvoltából remek távcsövek hozzák közel e csodás lények életét. Barátrécék szárnyuk alá dugott fejjel bóbiskolnak a tározó egyik csücskében, távolabb három kanalas gém halászik. Csőrüket kissé kitátva kaszálják a vizet, várva, hogy hal akadjon bele. A homokpadokon ácsorgó temérdek lilik mellé bemerészkedik egy-egy nagypóling is. A levegőben erdei cankók röpködnek, cippelő hangon örvendezve a jó időnek.

Az esti vadlibahúzást azonban már a Dinnyési Fertőn várjuk be. Az ugyancsak a nemzeti park szervezte túrán Fenyvesi László kísér:

- A V alakban szálló lúdseregek családokból állnak: a hűséges párkapcsolatban élő szülőket fiókáik is követik. Az öregek vezetik a csapatot, egymást váltva. Ám, ha egy pár egyik tagja megsebesül, s nem tud útra kelni, társa inkább vele marad, semhogy a könnyebb életet válassza.

A Dinnyési Fertőn azonban biztonságban vannak a madarak, hiszen az 1966 óta természetvédelmi terület, tilos a vadászat. Nem csoda, ha a ludak mellett a récék kedvelt pihenőhelyei is a korábban a Velencei-tóhoz tartozó vizek.

- Esténként valóságos őrségváltás zajlik a tavon. Amíg a ludak nappal táplálkoznak a szántókon, a récék éjjel teszik ugyanezt, ezek ugyanis táplálkozás közben inkább a hallásukra hagyatkoznak, s a legapróbb neszre felreppennek. A ludak szeme jobb, ezért nappal is kimerészkednek: távolról meglátják a ragadozót.

Már a holdvilág festi ezüstre a víztükröt, mikor az utolsó lúdcsapatok megérkeznek. A sötétben csak szárnysuhogásuk, s meghitt, esti beszélgetésük jelzi jöttüket: a récehad elhagyhatja őrhelyét.

- Ezek darvak, ritkábban látható hazánkban e faj, de akkor jókora csapatba verődve, V alakban szelik az eget. Egy-egy példány szárnyfesztávja akár két méter is lehet - mondja Bíró Tamás, aki szintén a nemzeti park őre, s kajla fülű, kamasz vizslájával, Lucával kíséri a csapatot.

A nádas takarásából kiérve elénk tűnik a tározó immár benépesedett víztükre: nyüzsgő seregben fürdenek a madarak, tollukon meg-megcsillan a késő őszi napfény. Kalauzaink jóvoltából remek távcsövek hozzák közel e csodás lények életét. Barátrécék szárnyuk alá dugott fejjel bóbiskolnak a tározó egyik csücskében, távolabb három kanalas gém halászik. Csőrüket kissé kitátva kaszálják a vizet, várva, hogy hal akadjon bele. A homokpadokon ácsorgó temérdek lilik mellé bemerészkedik egy-egy nagypóling is. A levegőben erdei cankók röpködnek, cippelő hangon örvendezve a jó időnek.

Az esti vadlibahúzást azonban már a Dinnyési Fertőn várjuk be. Az ugyancsak a nemzeti park szervezte túrán Fenyvesi László kísér:

- A V alakban szálló lúdseregek családokból állnak: a hűséges párkapcsolatban élő szülőket fiókáik is követik. Az öregek vezetik a csapatot, egymást váltva. Ám, ha egy pár egyik tagja megsebesül, s nem tud útra kelni, társa inkább vele marad, semhogy a könnyebb életet válassza.

A Dinnyési Fertőn azonban biztonságban vannak a madarak, hiszen az 1966 óta természetvédelmi terület, tilos a vadászat. Nem csoda, ha a ludak mellett a récék kedvelt pihenőhelyei is a korábban a Velencei-tóhoz tartozó vizek.

- Esténként valóságos őrségváltás zajlik a tavon. Amíg a ludak nappal táplálkoznak a szántókon, a récék éjjel teszik ugyanezt, ezek ugyanis táplálkozás közben inkább a hallásukra hagyatkoznak, s a legapróbb neszre felreppennek. A ludak szeme jobb, ezért nappal is kimerészkednek: távolról meglátják a ragadozót.

Már a holdvilág festi ezüstre a víztükröt, mikor az utolsó lúdcsapatok megérkeznek. A sötétben csak szárnysuhogásuk, s meghitt, esti beszélgetésük jelzi jöttüket: a récehad elhagyhatja őrhelyét.

- Ezek darvak, ritkábban látható hazánkban e faj, de akkor jókora csapatba verődve, V alakban szelik az eget. Egy-egy példány szárnyfesztávja akár két méter is lehet - mondja Bíró Tamás, aki szintén a nemzeti park őre, s kajla fülű, kamasz vizslájával, Lucával kíséri a csapatot.

A nádas takarásából kiérve elénk tűnik a tározó immár benépesedett víztükre: nyüzsgő seregben fürdenek a madarak, tollukon meg-megcsillan a késő őszi napfény. Kalauzaink jóvoltából remek távcsövek hozzák közel e csodás lények életét. Barátrécék szárnyuk alá dugott fejjel bóbiskolnak a tározó egyik csücskében, távolabb három kanalas gém halászik. Csőrüket kissé kitátva kaszálják a vizet, várva, hogy hal akadjon bele. A homokpadokon ácsorgó temérdek lilik mellé bemerészkedik egy-egy nagypóling is. A levegőben erdei cankók röpködnek, cippelő hangon örvendezve a jó időnek.

Az esti vadlibahúzást azonban már a Dinnyési Fertőn várjuk be. Az ugyancsak a nemzeti park szervezte túrán Fenyvesi László kísér:

- A V alakban szálló lúdseregek családokból állnak: a hűséges párkapcsolatban élő szülőket fiókáik is követik. Az öregek vezetik a csapatot, egymást váltva. Ám, ha egy pár egyik tagja megsebesül, s nem tud útra kelni, társa inkább vele marad, semhogy a könnyebb életet válassza.

A Dinnyési Fertőn azonban biztonságban vannak a madarak, hiszen az 1966 óta természetvédelmi terület, tilos a vadászat. Nem csoda, ha a ludak mellett a récék kedvelt pihenőhelyei is a korábban a Velencei-tóhoz tartozó vizek.

- Esténként valóságos őrségváltás zajlik a tavon. Amíg a ludak nappal táplálkoznak a szántókon, a récék éjjel teszik ugyanezt, ezek ugyanis táplálkozás közben inkább a hallásukra hagyatkoznak, s a legapróbb neszre felreppennek. A ludak szeme jobb, ezért nappal is kimerészkednek: távolról meglátják a ragadozót.

Már a holdvilág festi ezüstre a víztükröt, mikor az utolsó lúdcsapatok megérkeznek. A sötétben csak szárnysuhogásuk, s meghitt, esti beszélgetésük jelzi jöttüket: a récehad elhagyhatja őrhelyét.

A nádas takarásából kiérve elénk tűnik a tározó immár benépesedett víztükre: nyüzsgő seregben fürdenek a madarak, tollukon meg-megcsillan a késő őszi napfény. Kalauzaink jóvoltából remek távcsövek hozzák közel e csodás lények életét. Barátrécék szárnyuk alá dugott fejjel bóbiskolnak a tározó egyik csücskében, távolabb három kanalas gém halászik. Csőrüket kissé kitátva kaszálják a vizet, várva, hogy hal akadjon bele. A homokpadokon ácsorgó temérdek lilik mellé bemerészkedik egy-egy nagypóling is. A levegőben erdei cankók röpködnek, cippelő hangon örvendezve a jó időnek.

Az esti vadlibahúzást azonban már a Dinnyési Fertőn várjuk be. Az ugyancsak a nemzeti park szervezte túrán Fenyvesi László kísér:

- A V alakban szálló lúdseregek családokból állnak: a hűséges párkapcsolatban élő szülőket fiókáik is követik. Az öregek vezetik a csapatot, egymást váltva. Ám, ha egy pár egyik tagja megsebesül, s nem tud útra kelni, társa inkább vele marad, semhogy a könnyebb életet válassza.

A Dinnyési Fertőn azonban biztonságban vannak a madarak, hiszen az 1966 óta természetvédelmi terület, tilos a vadászat. Nem csoda, ha a ludak mellett a récék kedvelt pihenőhelyei is a korábban a Velencei-tóhoz tartozó vizek.

- Esténként valóságos őrségváltás zajlik a tavon. Amíg a ludak nappal táplálkoznak a szántókon, a récék éjjel teszik ugyanezt, ezek ugyanis táplálkozás közben inkább a hallásukra hagyatkoznak, s a legapróbb neszre felreppennek. A ludak szeme jobb, ezért nappal is kimerészkednek: távolról meglátják a ragadozót.

Már a holdvilág festi ezüstre a víztükröt, mikor az utolsó lúdcsapatok megérkeznek. A sötétben csak szárnysuhogásuk, s meghitt, esti beszélgetésük jelzi jöttüket: a récehad elhagyhatja őrhelyét.

A nádas takarásából kiérve elénk tűnik a tározó immár benépesedett víztükre: nyüzsgő seregben fürdenek a madarak, tollukon meg-megcsillan a késő őszi napfény. Kalauzaink jóvoltából remek távcsövek hozzák közel e csodás lények életét. Barátrécék szárnyuk alá dugott fejjel bóbiskolnak a tározó egyik csücskében, távolabb három kanalas gém halászik. Csőrüket kissé kitátva kaszálják a vizet, várva, hogy hal akadjon bele. A homokpadokon ácsorgó temérdek lilik mellé bemerészkedik egy-egy nagypóling is. A levegőben erdei cankók röpködnek, cippelő hangon örvendezve a jó időnek.

Az esti vadlibahúzást azonban már a Dinnyési Fertőn várjuk be. Az ugyancsak a nemzeti park szervezte túrán Fenyvesi László kísér:

- A V alakban szálló lúdseregek családokból állnak: a hűséges párkapcsolatban élő szülőket fiókáik is követik. Az öregek vezetik a csapatot, egymást váltva. Ám, ha egy pár egyik tagja megsebesül, s nem tud útra kelni, társa inkább vele marad, semhogy a könnyebb életet válassza.

A Dinnyési Fertőn azonban biztonságban vannak a madarak, hiszen az 1966 óta természetvédelmi terület, tilos a vadászat. Nem csoda, ha a ludak mellett a récék kedvelt pihenőhelyei is a korábban a Velencei-tóhoz tartozó vizek.

- Esténként valóságos őrségváltás zajlik a tavon. Amíg a ludak nappal táplálkoznak a szántókon, a récék éjjel teszik ugyanezt, ezek ugyanis táplálkozás közben inkább a hallásukra hagyatkoznak, s a legapróbb neszre felreppennek. A ludak szeme jobb, ezért nappal is kimerészkednek: távolról meglátják a ragadozót.

Már a holdvilág festi ezüstre a víztükröt, mikor az utolsó lúdcsapatok megérkeznek. A sötétben csak szárnysuhogásuk, s meghitt, esti beszélgetésük jelzi jöttüket: a récehad elhagyhatja őrhelyét.

Az esti vadlibahúzást azonban már a Dinnyési Fertőn várjuk be. Az ugyancsak a nemzeti park szervezte túrán Fenyvesi László kísér:

- A V alakban szálló lúdseregek családokból állnak: a hűséges párkapcsolatban élő szülőket fiókáik is követik. Az öregek vezetik a csapatot, egymást váltva. Ám, ha egy pár egyik tagja megsebesül, s nem tud útra kelni, társa inkább vele marad, semhogy a könnyebb életet válassza.

A Dinnyési Fertőn azonban biztonságban vannak a madarak, hiszen az 1966 óta természetvédelmi terület, tilos a vadászat. Nem csoda, ha a ludak mellett a récék kedvelt pihenőhelyei is a korábban a Velencei-tóhoz tartozó vizek.

- Esténként valóságos őrségváltás zajlik a tavon. Amíg a ludak nappal táplálkoznak a szántókon, a récék éjjel teszik ugyanezt, ezek ugyanis táplálkozás közben inkább a hallásukra hagyatkoznak, s a legapróbb neszre felreppennek. A ludak szeme jobb, ezért nappal is kimerészkednek: távolról meglátják a ragadozót.

Már a holdvilág festi ezüstre a víztükröt, mikor az utolsó lúdcsapatok megérkeznek. A sötétben csak szárnysuhogásuk, s meghitt, esti beszélgetésük jelzi jöttüket: a récehad elhagyhatja őrhelyét.

Az esti vadlibahúzást azonban már a Dinnyési Fertőn várjuk be. Az ugyancsak a nemzeti park szervezte túrán Fenyvesi László kísér:

- A V alakban szálló lúdseregek családokból állnak: a hűséges párkapcsolatban élő szülőket fiókáik is követik. Az öregek vezetik a csapatot, egymást váltva. Ám, ha egy pár egyik tagja megsebesül, s nem tud útra kelni, társa inkább vele marad, semhogy a könnyebb életet válassza.

A Dinnyési Fertőn azonban biztonságban vannak a madarak, hiszen az 1966 óta természetvédelmi terület, tilos a vadászat. Nem csoda, ha a ludak mellett a récék kedvelt pihenőhelyei is a korábban a Velencei-tóhoz tartozó vizek.

- Esténként valóságos őrségváltás zajlik a tavon. Amíg a ludak nappal táplálkoznak a szántókon, a récék éjjel teszik ugyanezt, ezek ugyanis táplálkozás közben inkább a hallásukra hagyatkoznak, s a legapróbb neszre felreppennek. A ludak szeme jobb, ezért nappal is kimerészkednek: távolról meglátják a ragadozót.

Már a holdvilág festi ezüstre a víztükröt, mikor az utolsó lúdcsapatok megérkeznek. A sötétben csak szárnysuhogásuk, s meghitt, esti beszélgetésük jelzi jöttüket: a récehad elhagyhatja őrhelyét.

- A V alakban szálló lúdseregek családokból állnak: a hűséges párkapcsolatban élő szülőket fiókáik is követik. Az öregek vezetik a csapatot, egymást váltva. Ám, ha egy pár egyik tagja megsebesül, s nem tud útra kelni, társa inkább vele marad, semhogy a könnyebb életet válassza.

A Dinnyési Fertőn azonban biztonságban vannak a madarak, hiszen az 1966 óta természetvédelmi terület, tilos a vadászat. Nem csoda, ha a ludak mellett a récék kedvelt pihenőhelyei is a korábban a Velencei-tóhoz tartozó vizek.

- Esténként valóságos őrségváltás zajlik a tavon. Amíg a ludak nappal táplálkoznak a szántókon, a récék éjjel teszik ugyanezt, ezek ugyanis táplálkozás közben inkább a hallásukra hagyatkoznak, s a legapróbb neszre felreppennek. A ludak szeme jobb, ezért nappal is kimerészkednek: távolról meglátják a ragadozót.

Már a holdvilág festi ezüstre a víztükröt, mikor az utolsó lúdcsapatok megérkeznek. A sötétben csak szárnysuhogásuk, s meghitt, esti beszélgetésük jelzi jöttüket: a récehad elhagyhatja őrhelyét.

- A V alakban szálló lúdseregek családokból állnak: a hűséges párkapcsolatban élő szülőket fiókáik is követik. Az öregek vezetik a csapatot, egymást váltva. Ám, ha egy pár egyik tagja megsebesül, s nem tud útra kelni, társa inkább vele marad, semhogy a könnyebb életet válassza.

A Dinnyési Fertőn azonban biztonságban vannak a madarak, hiszen az 1966 óta természetvédelmi terület, tilos a vadászat. Nem csoda, ha a ludak mellett a récék kedvelt pihenőhelyei is a korábban a Velencei-tóhoz tartozó vizek.

- Esténként valóságos őrségváltás zajlik a tavon. Amíg a ludak nappal táplálkoznak a szántókon, a récék éjjel teszik ugyanezt, ezek ugyanis táplálkozás közben inkább a hallásukra hagyatkoznak, s a legapróbb neszre felreppennek. A ludak szeme jobb, ezért nappal is kimerészkednek: távolról meglátják a ragadozót.

Már a holdvilág festi ezüstre a víztükröt, mikor az utolsó lúdcsapatok megérkeznek. A sötétben csak szárnysuhogásuk, s meghitt, esti beszélgetésük jelzi jöttüket: a récehad elhagyhatja őrhelyét.

A Dinnyési Fertőn azonban biztonságban vannak a madarak, hiszen az 1966 óta természetvédelmi terület, tilos a vadászat. Nem csoda, ha a ludak mellett a récék kedvelt pihenőhelyei is a korábban a Velencei-tóhoz tartozó vizek.

- Esténként valóságos őrségváltás zajlik a tavon. Amíg a ludak nappal táplálkoznak a szántókon, a récék éjjel teszik ugyanezt, ezek ugyanis táplálkozás közben inkább a hallásukra hagyatkoznak, s a legapróbb neszre felreppennek. A ludak szeme jobb, ezért nappal is kimerészkednek: távolról meglátják a ragadozót.

Már a holdvilág festi ezüstre a víztükröt, mikor az utolsó lúdcsapatok megérkeznek. A sötétben csak szárnysuhogásuk, s meghitt, esti beszélgetésük jelzi jöttüket: a récehad elhagyhatja őrhelyét.

A Dinnyési Fertőn azonban biztonságban vannak a madarak, hiszen az 1966 óta természetvédelmi terület, tilos a vadászat. Nem csoda, ha a ludak mellett a récék kedvelt pihenőhelyei is a korábban a Velencei-tóhoz tartozó vizek.

- Esténként valóságos őrségváltás zajlik a tavon. Amíg a ludak nappal táplálkoznak a szántókon, a récék éjjel teszik ugyanezt, ezek ugyanis táplálkozás közben inkább a hallásukra hagyatkoznak, s a legapróbb neszre felreppennek. A ludak szeme jobb, ezért nappal is kimerészkednek: távolról meglátják a ragadozót.

Már a holdvilág festi ezüstre a víztükröt, mikor az utolsó lúdcsapatok megérkeznek. A sötétben csak szárnysuhogásuk, s meghitt, esti beszélgetésük jelzi jöttüket: a récehad elhagyhatja őrhelyét.

- Esténként valóságos őrségváltás zajlik a tavon. Amíg a ludak nappal táplálkoznak a szántókon, a récék éjjel teszik ugyanezt, ezek ugyanis táplálkozás közben inkább a hallásukra hagyatkoznak, s a legapróbb neszre felreppennek. A ludak szeme jobb, ezért nappal is kimerészkednek: távolról meglátják a ragadozót.

Már a holdvilág festi ezüstre a víztükröt, mikor az utolsó lúdcsapatok megérkeznek. A sötétben csak szárnysuhogásuk, s meghitt, esti beszélgetésük jelzi jöttüket: a récehad elhagyhatja őrhelyét.

- Esténként valóságos őrségváltás zajlik a tavon. Amíg a ludak nappal táplálkoznak a szántókon, a récék éjjel teszik ugyanezt, ezek ugyanis táplálkozás közben inkább a hallásukra hagyatkoznak, s a legapróbb neszre felreppennek. A ludak szeme jobb, ezért nappal is kimerészkednek: távolról meglátják a ragadozót.

Már a holdvilág festi ezüstre a víztükröt, mikor az utolsó lúdcsapatok megérkeznek. A sötétben csak szárnysuhogásuk, s meghitt, esti beszélgetésük jelzi jöttüket: a récehad elhagyhatja őrhelyét.

Már a holdvilág festi ezüstre a víztükröt, mikor az utolsó lúdcsapatok megérkeznek. A sötétben csak szárnysuhogásuk, s meghitt, esti beszélgetésük jelzi jöttüket: a récehad elhagyhatja őrhelyét.

Már a holdvilág festi ezüstre a víztükröt, mikor az utolsó lúdcsapatok megérkeznek. A sötétben csak szárnysuhogásuk, s meghitt, esti beszélgetésük jelzi jöttüket: a récehad elhagyhatja őrhelyét.