Grófné a mában - férjével együtt mentették meg a kastélyt

Francia Nemzeti Érdemrend lovagi fokozatával tüntette ki a francia elnök Károlyi Angelicát. A magas elismerést  Budapesten, a francia nagykövet rezidenciáján vette át a fehérvárcsurgói kastély háziasszonya. Az átadáskor  mások mellett  jelen volt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Schmidtné Cser Viktória, Fehérvárcsurgó polgármestere. 
  A kitüntetésre a férje, Károlyi György épp úgy rászolgált volna, mint ő. Hiszen mindent együtt csináltak - jegyzi meg Károlyi Angelica, amikor a beszélgetésünk elején gratulálok neki az elismeréshez.  Amikor jómagam  - úgy húsz éve -  először jártam Csurgón, az épület  lakatlan volt. Méteres gaz kerítette, mállott a sötétsárga vakolat, betörve hunyorogtak az ablakszemek, és szél csapkodta a hámló felületű zsalugátereket. Be nem is jutottam akkor  a Károlyiak egykori rezidenciájába, amely korábban gyerekotthonként szolgált.  Ma kívülről ismét régi fényében pompázik a helyreállított kastély, s  a belső rekonstrukció is a végéhez közeledik. A Károlyi házaspár a kastély megmentése, ismét méltó funkcióhoz juttatása érdekében 1994-ben hozta létre a Károlyi József Alapítványt, amely  a felújításon túl a kitűzött célnak megfelelően  valódi kulturális találkozóközponttá tette a helyet:  konferenciáknak, nemzetközi kertészeti kiállításnak,  rangos hangversenyeknek, gyermekprogramoknak - na és a néhai párizsi emigráns, Fejtő Ferenc könyvtárának - ad otthont  a kastély, amelynek egyik szárnyában hotel működik.

- Mikor ismerkedett meg a férjével?

- 1965-ben Párizsban. Mindketten egyetemisták voltunk, ő politikatudományt és jogot, én politikatudományt és történelmet hallgattam.

- Mennyit tudott ennek előtte Magyarországról?

- Bizony, elég keveset. Sosem jártam Magyarországon; Párizsban a hatvanas években nem volt szokás ide utazni.

- Mikor jutott el először Magyarországra?

- 1985-ben látogattunk el először Magyarországra. Egy hetet töltöttünk Budapesten, egy napot Csurgón. A következő évben ismét magyarországi nyaralásra jöttünk, s egy napra megint ellátogattunk ide, Fehérvárcsurgóra is. Emlékszem, egy éjszakát Fehérváron, az Alba Regia Hotelben töltöttünk, ahol nagyon furcsán éreztem magam. Ezt követően született meg a negyedik gyermekem, és 1990-ig nem jöttünk. 1994-ben hoztuk létre az alapítványt, s 1997-ben a kápolnával kezdődött a kastély helyreállítása.

- Miért éppen a kápolnával?

- A kápolna kicsi, ugyanakkor spirituális jelentőségű. Azon a szárnyon a tető is jó állapotban volt. Ez sem volt elhanyagolható szempont.

- Miként volt merszük ekkora fába vágni a fejszéjüket?

- Nem gondoltunk a várható nehézségekre. Hiszen élni sem lehet úgy, hogy állandóan az esetleges bajra, bánatra gondol az ember... Sokan mondják mások is, hogy bátrak voltunk. De ez részünkről nem bátorság volt, hanem idealizmus.

- Mennyi időt töltenek Csurgón? És hol élnek a gyerekeik?

- Az esztendőből majdnem tíz hónapot itt töltünk, kettőt pedig Párizsban. Ami a gyerekeinket illeti: egyiknek francia a férje, ő Franciaországban él, a másiknak görög-amerikai, ők Görögországban. A harmadik Svájcban vállalt munkát. A legkisebb meghalt, ő itt van eltemetve Csurgón. A gyerekeink és az unokák is járnak ide.

- Milyenek voltak az első benyomásai Magyarországról?

- Nyár volt, amikor először jöttünk. Én szeretem a nyarat, a meleget, a napot. Úgyhogy mindent rendben levőnek találtam.
 
- A magyar nyelvvel könnyen boldogult?

-  Nem mondhatnám. A hetvenes években a párizsi Magyar Intézetbe jártam magyart tanulni, s '97-ben is vettem órákat. Azt szokták mondani, hogy az a legnehezebben kiejthető szó, hogy "egészségedre". De ez nem igaz.