Gekkó-boogie Kiss Tiborral

- Persze a zene is nagyon érdekelt, de először csak hobbiszinten. A bátyám révén rengeteg rockzenét, régi bluesokat hallgattunk otthon. Andynek volt egy Jolána-Írisz gitárja, ami akkor a legolcsóbb hangszer volt, én is azon kezdtem el prüntyögni. Amikor az első komolyabb hangszerünket közösen megvettük, el kellett adnom mindenemet, hogy a rám eső kilencezer forintot ki tudjam fizetni. Feláldoztam a horgászfelszerelésemet, a teniszütőmet, a kosárlabdámat, még a látcsövemet is. Így lettem gitár-társtulajdonos.

A szép emlékű Münnich Ferenc Gimnáziumban aztán Október néven megalakult az első zenekar. A mai Quimby-tagok közül ebben a formációban Kiss Tiborral együtt már ott játszott Varga Líviusz, és a basszusgitáros Mikuli Ferenc is. És ahogyan az már lenni szokott, el kellett dönteni, ki hozza a dalszövegeket:

- Ha visszanézek a gyermekkoromra, akkor azt látom, hogy édesanyám kémia-biológia szakos tanárnő, édesapám pedig magyart és történelmet tanít, ezért aztán hatalmas, roskadozó könyvespolcok vannak a lakásban, én meg kölyökként azon tűnődök, vajon mikor fog ez a temérdek könyv rám dőlni, és maga alá temetni. Ráadásul abban sem voltam biztos, hogy apám - akit nagyon tisztelek, többek között azért is, mert egy igazi költészet-misszionárius figura - tényleg gyereket akart-e, amikor én születtem, vagy egy jó metaforát, mert mindig verslábak forogtak a fejében. Folyton, a tévé előtt üldögélve számolgatta, hogy jön ki egy-egy jó jambus. Én viszont egyáltalán nem voltam író típus. Talán összesen ha egy versem volt gyermekkoromban.

- Ha visszanézek a gyermekkoromra, akkor azt látom, hogy édesanyám kémia-biológia szakos tanárnő, édesapám pedig magyart és történelmet tanít, ezért aztán hatalmas, roskadozó könyvespolcok vannak a lakásban, én meg kölyökként azon tűnődök, vajon mikor fog ez a temérdek könyv rám dőlni, és maga alá temetni. Ráadásul abban sem voltam biztos, hogy apám - akit nagyon tisztelek, többek között azért is, mert egy igazi költészet-misszionárius figura - tényleg gyereket akart-e, amikor én születtem, vagy egy jó metaforát, mert mindig verslábak forogtak a fejében. Folyton, a tévé előtt üldögélve számolgatta, hogy jön ki egy-egy jó jambus. Én viszont egyáltalán nem voltam író típus. Talán összesen ha egy versem volt gyermekkoromban.

- Az első szövegeim is csak azért születtek, mert kellettek a zenekarnak. Ma már néha mondják, hogy vers értékű dalszövegeket írok, de ezzel nem értek egyet. Amit ugyanis én csinálok, az sok apró részletből van összerakva. Más egy picit a műfaj, mert a dalszövegnek a zenével együtt kell egységet, kohéziót alkotnia, a vers pedig önállóan is megállja a helyét. Emlékszem, az első koncertünk a gimiben volt, és igencsak meglepődtünk, amikor az után a produkció után még máshova is elhívtak bennünket - meséli Kiss Tibor.

Quimby néven 1991-ben alakult meg a zenekar. Kezdetben angol nyelvű dalokat írtak. Az 1994-es Majomtangó volt az első album, amelyre már többségében magyar nyelvű számokat rögzítettek. Néhány év alatt az egykori dunaújvárosi gimi-zenekar országos ismertségre tett szert. Aztán, tíz évvel később, amikor úgy tűnt, nagyon megy a szekér, a külső szemlélő számára teljesen váratlanul, be kellett húzni a kéziféket. Elterjedt a hír, hogy feloszlik a Quimby, és vége:

- 2001 vége felé tényleg megborult a zenekar, aminek a fő oka az volt, hogy én nagyon rossz állapotba kerültem fizikailag és szellemileg is. Az úgynevezett rock and roll-életmóddal akkoriban nálam együtt járt az alkohol, a drog és az éjszakázás, aminek előbb-utóbb meg kellett fizetni az árát. Nagyon összezuhantam, ezért megbeszéltük a zenekarral, hogy leállunk, s egy időre abbahagyjuk. Elvonultam Komlóra, ahol egy drog- és alkoholfüggőknek fenntartott bentlakásos intézményben - mondjuk így - gyújtásbeállítás-szakkörön vettem részt. Persze akkoriban nem volt ennyire tréfás a dolog. Gyakorlatilag a nulláról kellett újraépítenem magam. Nehéz időszak volt, de túlléptem rajta. A hátam közepére sem kívánom a korábbi életemet, úgy érzem, megjártam annak a világnak minden bugyrát, minden zugát.

Amikor pedig Kiss Tibi visszatért, újra leültek a srácokkal beszélgetni:

- Nem az volt a kérdés, hogy folytatjuk-e a zenélést, mert abban mindenki egyetértett, hanem sokkal inkább az, miképpen lépjünk tovább, min változtassunk. Megbeszéltük például, hogy nem vállalunk évente kilencven koncertet, hanem mondjuk csak ötvenet. Szervezettebben kezdtük el csinálni, amit korábban. Előzőleg nagyon sok energia elfolyt a zenekarból. Kicsit úgy működtünk, mint egy rosszul szelelő gőzgép: nem értük el azt a hatásfokot, ami megvolt bennünk.

Az energiával azóta sincs baj. Aki csak egyszer is járt már Quimby koncerten, pontosan tudja, hogy a zenekar éppen úgy űzi és hajtja magát, mint a közönséget:

- Nagyon szeretjük, amikor megdörrennek a hangszerek és elszabadulnak a lovak. A jó ég tudja, honnan jön ez az energia, talán odaföntről. A koncert után sokszor az öltözőben is folytatódik a buli. Ilyenkor fel vagyunk pörögve, idő kell, hogy lenyugodjunk. Nem árt ebben a műfajban, ha kicsit őrült az ember.

Egy olyan energiabomba után, mint egy jól sikerült fellépés, mi az, ami kikapcsol - faggatózunk tovább:

- Mi az, ami kikapcsol? Ugyanaz, ami bekapcsol. Ha például egy dologra tudok koncentrálni, az nagyon kellemes érzés. Badacsonytomajban van egy kis ház, ahová gyerekkorunk óta lejárunk. Nagyon sok dalszöveg ott született. Budapestről elvonulok Badacsonyba, kikapcsolom a telefont, és egy szál gitárral kiülök a teraszra. Szeretem, ha ilyenkor nincs körülöttem nagy nyüzsgés, ha nyugodtan tudok dolgozni. Például egy új album előtt kicsit össze tudom húzni a szálakat, megcsinálom az utolsó simításokat. Érdekes dolog ez, mert néha egy pillanat alatt kiesik egy nóta, néha meg egy hónapig kell várni egy szóra. Volt olyan időszak, amikor három éven át nem adtunk ki albumot, de közben is rengeteg ötlet született, amelyeket lehet hogy újra előveszünk majd, hátha összeérnek egy dallá - mondja Kiss Tibor.

A Quimby gyakorlatilag már mindent elért, amit lehetett. Az 1998 tavaszán megjelent Diligram lemezük az év albuma lett, az 1999-es Ékszerelmére pedig az eddigi legnagyobb közönségsikert hozta meg. A 2005-ös Kilégzés című anyag Puskás Tamás Vízkereszt című adaptációjában is felhangzott a Vidám Színpad deszkáin, amíg a zenekar nyomására öt év közönségsiker után levették a műsorról. Az Autó a szerpentinen című dalt egy ország fütyörészi, a Most múlik pontosan című számot pedig Presser Gábor az elmúlt évtized legfontosabb dalának nevezte. Nem mellékesen az idén harminckilenc éves Kiss Tibor 2010. március 15-én állami kitüntetést vehetett át eddigi munkájának elismeréseként. A fővárosban és vidéken is folyamatos telt házas koncerteket adnak évek óta, amelyekre elővételben eladják az összes jegyet. Kérdés, mennyi van még a zenekarban.

- Amíg úgy érezzük, hogy örömet tudunk okozni magunknak és másoknak, addig csináljuk. Nem hinném, hogy kifulladóban volna a zenekar. Viszont azt is tudjuk - ahogyan a trombitásunk, Kárpáti Józsi fogalmazott -, hogy bármikor vége lehet, és soha nem lehet tudni, mikor mentünk fel utoljára a színpadra. Egyébként nem azt nézzük, mit lehet még elérni. Ez nem egy sportverseny, nem világbajnokság, ahol díjakra bazíroz az ember. A Quimby zenekar sokkal inkább egy kreatív, alkotó közösség, amely mellett mindannyiunknak van egyéb elfoglaltsága is az életben. A zenekar mégis egy közös ügyünk, amit viszünk tovább. A cél, hogy ugyanolyan hangulattal, feelinggel működjön, ahogyan annak idején, lassan húsz éve elkezdtük. A mai napig egyenként és közösen is lejárunk a próbaterembe zenélgetni. Sokkal inkább egy alkotóműhely ez, mintsem egy munkahely.

Ha egy női magazin bulvárrovatától érkeztünk volna, azzal kezdtük volna a beszélgetést az Aranyhordó Étteremben, hogy az ország egyik legnépszerűbb zenekarának frontembere harminckilenc éves fejjel gondolkozik-e már a családalapításon:

- Most már tervbe van véve, lassan ennek is neki kell fogni. Azt hiszem, már vagyok abban a korban, és talán vagyok annyira érett, hogy egy ilyen projekt elinduljon. Ehhez persze egy társ is kell. A barátnőmmel Budapesten élünk, és nagyon jól megértjük egymást. Itthon, Dunaújvárosban pedig a szüleim szoktak rá emlékeztetni, hány unokát is ígértem.

A napokban jelenik meg a vadonatúj Quimby album:

- Hagyományos nagylemez lesz, nagyon különböző dalokkal. A húzós rocktól a lírai szösszeneteken és balladákon át a bohóckodásig minden megtalálható rajta. Én azt mondom, bármilyen hangból lehet zene. Van például egy olyan szám az új albumon, amit egy gekkó írt. Thaiföldön voltunk a zenekarral, amikor a dzsungelben egy gekkó hangjára lettünk figyelmesek. Egészen különleges lüktetése volt. Rögtön rákattantunk a témára. Írtam hozzá szöveget, kitaláltunk egy alapot, és itthon kidolgoztuk a témát a zenekarral. Ez lesz az új albumon a gekkó-boogie.

Quimby néven 1991-ben alakult meg a zenekar. Kezdetben angol nyelvű dalokat írtak. Az 1994-es Majomtangó volt az első album, amelyre már többségében magyar nyelvű számokat rögzítettek. Néhány év alatt az egykori dunaújvárosi gimi-zenekar országos ismertségre tett szert. Aztán, tíz évvel később, amikor úgy tűnt, nagyon megy a szekér, a külső szemlélő számára teljesen váratlanul, be kellett húzni a kéziféket. Elterjedt a hír, hogy feloszlik a Quimby, és vége:

- 2001 vége felé tényleg megborult a zenekar, aminek a fő oka az volt, hogy én nagyon rossz állapotba kerültem fizikailag és szellemileg is. Az úgynevezett rock and roll-életmóddal akkoriban nálam együtt járt az alkohol, a drog és az éjszakázás, aminek előbb-utóbb meg kellett fizetni az árát. Nagyon összezuhantam, ezért megbeszéltük a zenekarral, hogy leállunk, s egy időre abbahagyjuk. Elvonultam Komlóra, ahol egy drog- és alkoholfüggőknek fenntartott bentlakásos intézményben - mondjuk így - gyújtásbeállítás-szakkörön vettem részt. Persze akkoriban nem volt ennyire tréfás a dolog. Gyakorlatilag a nulláról kellett újraépítenem magam. Nehéz időszak volt, de túlléptem rajta. A hátam közepére sem kívánom a korábbi életemet, úgy érzem, megjártam annak a világnak minden bugyrát, minden zugát.

Amikor pedig Kiss Tibi visszatért, újra leültek a srácokkal beszélgetni:

- Nem az volt a kérdés, hogy folytatjuk-e a zenélést, mert abban mindenki egyetértett, hanem sokkal inkább az, miképpen lépjünk tovább, min változtassunk. Megbeszéltük például, hogy nem vállalunk évente kilencven koncertet, hanem mondjuk csak ötvenet. Szervezettebben kezdtük el csinálni, amit korábban. Előzőleg nagyon sok energia elfolyt a zenekarból. Kicsit úgy működtünk, mint egy rosszul szelelő gőzgép: nem értük el azt a hatásfokot, ami megvolt bennünk.

Az energiával azóta sincs baj. Aki csak egyszer is járt már Quimby koncerten, pontosan tudja, hogy a zenekar éppen úgy űzi és hajtja magát, mint a közönséget:

- Nagyon szeretjük, amikor megdörrennek a hangszerek és elszabadulnak a lovak. A jó ég tudja, honnan jön ez az energia, talán odaföntről. A koncert után sokszor az öltözőben is folytatódik a buli. Ilyenkor fel vagyunk pörögve, idő kell, hogy lenyugodjunk. Nem árt ebben a műfajban, ha kicsit őrült az ember.

Egy olyan energiabomba után, mint egy jól sikerült fellépés, mi az, ami kikapcsol - faggatózunk tovább:

- Mi az, ami kikapcsol? Ugyanaz, ami bekapcsol. Ha például egy dologra tudok koncentrálni, az nagyon kellemes érzés. Badacsonytomajban van egy kis ház, ahová gyerekkorunk óta lejárunk. Nagyon sok dalszöveg ott született. Budapestről elvonulok Badacsonyba, kikapcsolom a telefont, és egy szál gitárral kiülök a teraszra. Szeretem, ha ilyenkor nincs körülöttem nagy nyüzsgés, ha nyugodtan tudok dolgozni. Például egy új album előtt kicsit össze tudom húzni a szálakat, megcsinálom az utolsó simításokat. Érdekes dolog ez, mert néha egy pillanat alatt kiesik egy nóta, néha meg egy hónapig kell várni egy szóra. Volt olyan időszak, amikor három éven át nem adtunk ki albumot, de közben is rengeteg ötlet született, amelyeket lehet hogy újra előveszünk majd, hátha összeérnek egy dallá - mondja Kiss Tibor.

A Quimby gyakorlatilag már mindent elért, amit lehetett. Az 1998 tavaszán megjelent Diligram lemezük az év albuma lett, az 1999-es Ékszerelmére pedig az eddigi legnagyobb közönségsikert hozta meg. A 2005-ös Kilégzés című anyag Puskás Tamás Vízkereszt című adaptációjában is felhangzott a Vidám Színpad deszkáin, amíg a zenekar nyomására öt év közönségsiker után levették a műsorról. Az Autó a szerpentinen című dalt egy ország fütyörészi, a Most múlik pontosan című számot pedig Presser Gábor az elmúlt évtized legfontosabb dalának nevezte. Nem mellékesen az idén harminckilenc éves Kiss Tibor 2010. március 15-én állami kitüntetést vehetett át eddigi munkájának elismeréseként. A fővárosban és vidéken is folyamatos telt házas koncerteket adnak évek óta, amelyekre elővételben eladják az összes jegyet. Kérdés, mennyi van még a zenekarban.

- Amíg úgy érezzük, hogy örömet tudunk okozni magunknak és másoknak, addig csináljuk. Nem hinném, hogy kifulladóban volna a zenekar. Viszont azt is tudjuk - ahogyan a trombitásunk, Kárpáti Józsi fogalmazott -, hogy bármikor vége lehet, és soha nem lehet tudni, mikor mentünk fel utoljára a színpadra. Egyébként nem azt nézzük, mit lehet még elérni. Ez nem egy sportverseny, nem világbajnokság, ahol díjakra bazíroz az ember. A Quimby zenekar sokkal inkább egy kreatív, alkotó közösség, amely mellett mindannyiunknak van egyéb elfoglaltsága is az életben. A zenekar mégis egy közös ügyünk, amit viszünk tovább. A cél, hogy ugyanolyan hangulattal, feelinggel működjön, ahogyan annak idején, lassan húsz éve elkezdtük. A mai napig egyenként és közösen is lejárunk a próbaterembe zenélgetni. Sokkal inkább egy alkotóműhely ez, mintsem egy munkahely.

Ha egy női magazin bulvárrovatától érkeztünk volna, azzal kezdtük volna a beszélgetést az Aranyhordó Étteremben, hogy az ország egyik legnépszerűbb zenekarának frontembere harminckilenc éves fejjel gondolkozik-e már a családalapításon:

- Most már tervbe van véve, lassan ennek is neki kell fogni. Azt hiszem, már vagyok abban a korban, és talán vagyok annyira érett, hogy egy ilyen projekt elinduljon. Ehhez persze egy társ is kell. A barátnőmmel Budapesten élünk, és nagyon jól megértjük egymást. Itthon, Dunaújvárosban pedig a szüleim szoktak rá emlékeztetni, hány unokát is ígértem.

A napokban jelenik meg a vadonatúj Quimby album:

- Hagyományos nagylemez lesz, nagyon különböző dalokkal. A húzós rocktól a lírai szösszeneteken és balladákon át a bohóckodásig minden megtalálható rajta. Én azt mondom, bármilyen hangból lehet zene. Van például egy olyan szám az új albumon, amit egy gekkó írt. Thaiföldön voltunk a zenekarral, amikor a dzsungelben egy gekkó hangjára lettünk figyelmesek. Egészen különleges lüktetése volt. Rögtön rákattantunk a témára. Írtam hozzá szöveget, kitaláltunk egy alapot, és itthon kidolgoztuk a témát a zenekarral. Ez lesz az új albumon a gekkó-boogie.

Quimby néven 1991-ben alakult meg a zenekar. Kezdetben angol nyelvű dalokat írtak. Az 1994-es Majomtangó volt az első album, amelyre már többségében magyar nyelvű számokat rögzítettek. Néhány év alatt az egykori dunaújvárosi gimi-zenekar országos ismertségre tett szert. Aztán, tíz évvel később, amikor úgy tűnt, nagyon megy a szekér, a külső szemlélő számára teljesen váratlanul, be kellett húzni a kéziféket. Elterjedt a hír, hogy feloszlik a Quimby, és vége:

- 2001 vége felé tényleg megborult a zenekar, aminek a fő oka az volt, hogy én nagyon rossz állapotba kerültem fizikailag és szellemileg is. Az úgynevezett rock and roll-életmóddal akkoriban nálam együtt járt az alkohol, a drog és az éjszakázás, aminek előbb-utóbb meg kellett fizetni az árát. Nagyon összezuhantam, ezért megbeszéltük a zenekarral, hogy leállunk, s egy időre abbahagyjuk. Elvonultam Komlóra, ahol egy drog- és alkoholfüggőknek fenntartott bentlakásos intézményben - mondjuk így - gyújtásbeállítás-szakkörön vettem részt. Persze akkoriban nem volt ennyire tréfás a dolog. Gyakorlatilag a nulláról kellett újraépítenem magam. Nehéz időszak volt, de túlléptem rajta. A hátam közepére sem kívánom a korábbi életemet, úgy érzem, megjártam annak a világnak minden bugyrát, minden zugát.

Amikor pedig Kiss Tibi visszatért, újra leültek a srácokkal beszélgetni:

- Nem az volt a kérdés, hogy folytatjuk-e a zenélést, mert abban mindenki egyetértett, hanem sokkal inkább az, miképpen lépjünk tovább, min változtassunk. Megbeszéltük például, hogy nem vállalunk évente kilencven koncertet, hanem mondjuk csak ötvenet. Szervezettebben kezdtük el csinálni, amit korábban. Előzőleg nagyon sok energia elfolyt a zenekarból. Kicsit úgy működtünk, mint egy rosszul szelelő gőzgép: nem értük el azt a hatásfokot, ami megvolt bennünk.

Az energiával azóta sincs baj. Aki csak egyszer is járt már Quimby koncerten, pontosan tudja, hogy a zenekar éppen úgy űzi és hajtja magát, mint a közönséget:

- Nagyon szeretjük, amikor megdörrennek a hangszerek és elszabadulnak a lovak. A jó ég tudja, honnan jön ez az energia, talán odaföntről. A koncert után sokszor az öltözőben is folytatódik a buli. Ilyenkor fel vagyunk pörögve, idő kell, hogy lenyugodjunk. Nem árt ebben a műfajban, ha kicsit őrült az ember.

Egy olyan energiabomba után, mint egy jól sikerült fellépés, mi az, ami kikapcsol - faggatózunk tovább:

- Mi az, ami kikapcsol? Ugyanaz, ami bekapcsol. Ha például egy dologra tudok koncentrálni, az nagyon kellemes érzés. Badacsonytomajban van egy kis ház, ahová gyerekkorunk óta lejárunk. Nagyon sok dalszöveg ott született. Budapestről elvonulok Badacsonyba, kikapcsolom a telefont, és egy szál gitárral kiülök a teraszra. Szeretem, ha ilyenkor nincs körülöttem nagy nyüzsgés, ha nyugodtan tudok dolgozni. Például egy új album előtt kicsit össze tudom húzni a szálakat, megcsinálom az utolsó simításokat. Érdekes dolog ez, mert néha egy pillanat alatt kiesik egy nóta, néha meg egy hónapig kell várni egy szóra. Volt olyan időszak, amikor három éven át nem adtunk ki albumot, de közben is rengeteg ötlet született, amelyeket lehet hogy újra előveszünk majd, hátha összeérnek egy dallá - mondja Kiss Tibor.

A Quimby gyakorlatilag már mindent elért, amit lehetett. Az 1998 tavaszán megjelent Diligram lemezük az év albuma lett, az 1999-es Ékszerelmére pedig az eddigi legnagyobb közönségsikert hozta meg. A 2005-ös Kilégzés című anyag Puskás Tamás Vízkereszt című adaptációjában is felhangzott a Vidám Színpad deszkáin, amíg a zenekar nyomására öt év közönségsiker után levették a műsorról. Az Autó a szerpentinen című dalt egy ország fütyörészi, a Most múlik pontosan című számot pedig Presser Gábor az elmúlt évtized legfontosabb dalának nevezte. Nem mellékesen az idén harminckilenc éves Kiss Tibor 2010. március 15-én állami kitüntetést vehetett át eddigi munkájának elismeréseként. A fővárosban és vidéken is folyamatos telt házas koncerteket adnak évek óta, amelyekre elővételben eladják az összes jegyet. Kérdés, mennyi van még a zenekarban.

- Amíg úgy érezzük, hogy örömet tudunk okozni magunknak és másoknak, addig csináljuk. Nem hinném, hogy kifulladóban volna a zenekar. Viszont azt is tudjuk - ahogyan a trombitásunk, Kárpáti Józsi fogalmazott -, hogy bármikor vége lehet, és soha nem lehet tudni, mikor mentünk fel utoljára a színpadra. Egyébként nem azt nézzük, mit lehet még elérni. Ez nem egy sportverseny, nem világbajnokság, ahol díjakra bazíroz az ember. A Quimby zenekar sokkal inkább egy kreatív, alkotó közösség, amely mellett mindannyiunknak van egyéb elfoglaltsága is az életben. A zenekar mégis egy közös ügyünk, amit viszünk tovább. A cél, hogy ugyanolyan hangulattal, feelinggel működjön, ahogyan annak idején, lassan húsz éve elkezdtük. A mai napig egyenként és közösen is lejárunk a próbaterembe zenélgetni.