Verebes István: ez egy nagyon komoly kaland!

- Ez egy nagyon komoly kaland! Attól a pillanattól kezdve, hogy az ember gazdája uszkve 130 embernek, nagyjából 50 családnak, akkor az már egy másik fajta vállalás, mint amikor csak magáért felel.

- Folytatja a Sas József által hitelesített, lebutított, cigányzenés és harsány hangvételű kabarét, vagy új irányt vesz?

- Én megpróbálom folytatni a pesti kabaré ortodox hagyományait. Nem minősítenék semmilyen kabarét, az a közönség dolga. Amit a Sas Jóska csinált, szakmailag kompetens és magas színvonalú volt, azon a formán belül, amit ő vállalt. Nyilvánvalóan én mást fogok csinálni, s ezt ő is tudja. Mindketten az iskolázottságunk irányában haladunk.

- Azt mondta, szeretne jó színházi rendezőkkel együtt dolgozni, többek között Cseke Péterrel. Ez is a változás jele.

- Ez annyit jelent, hogy nem mindent én fogok rendezni. Cseke ízlése, embersége és szakmai tudása nekem megfelel. Ezeket most épp Kecskeméten bizonyítja, ahol szeretik a színészek, és népszerű színházat csinál. Olyan ember kell a Mikroszkópra, akivel a társulat biztosan szívesen dolgozik együtt.

- Várhatóan meg kell küzdenie a sasistákkal , vagy elfogadta a társulat?

- Együtt éltem a társulattal már harminc évvel ezelőtt is, s az elmúlt években két produkcióban is benne voltam. Nem tapasztaltam semmiféle számomra feltűnő ellenérzést. Nyilvánvaló, hogy külön érdekek helyett egy összérdeket kell képviselni, de hogy ez sikerül-e, az még a jövő zenéje. Egy biztos: mindenkinek teljesítenie kell, s ha sikeresek vagyunk, akkor semmi baj nem lesz. Színészekről van szó, akik eddig úgy játszottak, ahogyan a Sas kívánta, mostantól pedig úgy, ahogy én várom el tőlük. Hosszú munka eredménye, amíg egy társulat megfelel a vezető igényeinek. A legegyszerűbb, egyszersmind a leglustább megoldás, amit sok igazgatótársam követ, hogy kinevezésük után magukkal viszik a híveiket az új helyre. Az igazi virtus az, ha megmutatom, ugyanazokkal az emberekkel mást is lehet csinálni.

- Többször hangot adott lesújtó véleményének a magyar kulturális és színházi életről. Most mégis színházigazgatóként tért vissza, pedig a kabaré is a kultúra szerves része.

- Tartozom a műfajnak annyival, hogy a pesti kabaré egyetlen végvára megmaradjon és fejlődjön. Azért választottam magam mellé Vida Pétert művészeti vezetőnek, mert kell egy fiatal ember, aki folytatni fogja a műfajt, mert szereti, és nem sznob.

- Sas József magára húzta a Mikroszkóp Színpadot. Ön is személyre szabott színházat akar?

- Egyelőre nem is lépek színpadra. Sőt, nem is biztos, hogy egyáltalán színpadra kell lépnem. Nem az a dolgom. Ami viszont tőlem idegen, az nem fog megjelenni a deszkákon. Ez nem demokrácia, hiszen az igazgató határozza meg a rá jellemző stílus- és ízléskorlátokat. Szerzőként és rendezőként is takarékosan adagolom magam. Kellenek új hangok, új gyakorlatok. Nem én vagyok a legokosabb ember. Persze, ha eszembe jut valami, megírom. Szívesen segítek majd, ha javítani kell egy jeleneten vagy dalszövegen, de boldog leszek, ha valaki más megírja helyettem. Lesz nekem épp elég dolgom.

- Elárvul jó időre a Bazitai Nagyúr rezidenciája?

- Hát az elég fájdalmas lesz, főleg az első fél évben. Annál inkább, mert másfél évig nem csináltam semmit. Élveztem a dolgozószobámat, zenét hallgattam, olvastam, írogattam, kutyát sétáltattam, és együtt voltam a családommal. Most egy ideig másképp lesz, aztán ezt majd jóváteszem. Mivel nagyon jó munkatársaim vannak, remélem, később már nem kell nekem itt állandóan nyüzsögnöm. Nem szükséges, hogy rólam szóljon a történet.

- Ez egy nagyon komoly kaland! Attól a pillanattól kezdve, hogy az ember gazdája uszkve 130 embernek, nagyjából 50 családnak, akkor az már egy másik fajta vállalás, mint amikor csak magáért felel.

- Folytatja a Sas József által hitelesített, lebutított, cigányzenés és harsány hangvételű kabarét, vagy új irányt vesz?

- Én megpróbálom folytatni a pesti kabaré ortodox hagyományait. Nem minősítenék semmilyen kabarét, az a közönség dolga. Amit a Sas Jóska csinált, szakmailag kompetens és magas színvonalú volt, azon a formán belül, amit ő vállalt. Nyilvánvalóan én mást fogok csinálni, s ezt ő is tudja. Mindketten az iskolázottságunk irányában haladunk.

- Azt mondta, szeretne jó színházi rendezőkkel együtt dolgozni, többek között Cseke Péterrel. Ez is a változás jele.

- Ez annyit jelent, hogy nem mindent én fogok rendezni. Cseke ízlése, embersége és szakmai tudása nekem megfelel. Ezeket most épp Kecskeméten bizonyítja, ahol szeretik a színészek, és népszerű színházat csinál. Olyan ember kell a Mikroszkópra, akivel a társulat biztosan szívesen dolgozik együtt.

- Várhatóan meg kell küzdenie a sasistákkal , vagy elfogadta a társulat?

- Együtt éltem a társulattal már harminc évvel ezelőtt is, s az elmúlt években két produkcióban is benne voltam. Nem tapasztaltam semmiféle számomra feltűnő ellenérzést. Nyilvánvaló, hogy külön érdekek helyett egy összérdeket kell képviselni, de hogy ez sikerül-e, az még a jövő zenéje. Egy biztos: mindenkinek teljesítenie kell, s ha sikeresek vagyunk, akkor semmi baj nem lesz. Színészekről van szó, akik eddig úgy játszottak, ahogyan a Sas kívánta, mostantól pedig úgy, ahogy én várom el tőlük. Hosszú munka eredménye, amíg egy társulat megfelel a vezető igényeinek. A legegyszerűbb, egyszersmind a leglustább megoldás, amit sok igazgatótársam követ, hogy kinevezésük után magukkal viszik a híveiket az új helyre. Az igazi virtus az, ha megmutatom, ugyanazokkal az emberekkel mást is lehet csinálni.

- Többször hangot adott lesújtó véleményének a magyar kulturális és színházi életről. Most mégis színházigazgatóként tért vissza, pedig a kabaré is a kultúra szerves része.

- Tartozom a műfajnak annyival, hogy a pesti kabaré egyetlen végvára megmaradjon és fejlődjön. Azért választottam magam mellé Vida Pétert művészeti vezetőnek, mert kell egy fiatal ember, aki folytatni fogja a műfajt, mert szereti, és nem sznob.

- Sas József magára húzta a Mikroszkóp Színpadot. Ön is személyre szabott színházat akar?

- Egyelőre nem is lépek színpadra. Sőt, nem is biztos, hogy egyáltalán színpadra kell lépnem. Nem az a dolgom. Ami viszont tőlem idegen, az nem fog megjelenni a deszkákon. Ez nem demokrácia, hiszen az igazgató határozza meg a rá jellemző stílus- és ízléskorlátokat. Szerzőként és rendezőként is takarékosan adagolom magam. Kellenek új hangok, új gyakorlatok. Nem én vagyok a legokosabb ember. Persze, ha eszembe jut valami, megírom. Szívesen segítek majd, ha javítani kell egy jeleneten vagy dalszövegen, de boldog leszek, ha valaki más megírja helyettem. Lesz nekem épp elég dolgom.

- Elárvul jó időre a Bazitai Nagyúr rezidenciája?

- Hát az elég fájdalmas lesz, főleg az első fél évben. Annál inkább, mert másfél évig nem csináltam semmit. Élveztem a dolgozószobámat, zenét hallgattam, olvastam, írogattam, kutyát sétáltattam, és együtt voltam a családommal. Most egy ideig másképp lesz, aztán ezt majd jóváteszem. Mivel nagyon jó munkatársaim vannak, remélem, később már nem kell nekem itt állandóan nyüzsögnöm. Nem szükséges, hogy rólam szóljon a történet.

- Ez egy nagyon komoly kaland! Attól a pillanattól kezdve, hogy az ember gazdája uszkve 130 embernek, nagyjából 50 családnak, akkor az már egy másik fajta vállalás, mint amikor csak magáért felel.

- Folytatja a Sas József által hitelesített, lebutított, cigányzenés és harsány hangvételű kabarét, vagy új irányt vesz?

- Én megpróbálom folytatni a pesti kabaré ortodox hagyományait. Nem minősítenék semmilyen kabarét, az a közönség dolga. Amit a Sas Jóska csinált, szakmailag kompetens és magas színvonalú volt, azon a formán belül, amit ő vállalt. Nyilvánvalóan én mást fogok csinálni, s ezt ő is tudja. Mindketten az iskolázottságunk irányában haladunk.

- Azt mondta, szeretne jó színházi rendezőkkel együtt dolgozni, többek között Cseke Péterrel. Ez is a változás jele.

- Ez annyit jelent, hogy nem mindent én fogok rendezni. Cseke ízlése, embersége és szakmai tudása nekem megfelel. Ezeket most épp Kecskeméten bizonyítja, ahol szeretik a színészek, és népszerű színházat csinál. Olyan ember kell a Mikroszkópra, akivel a társulat biztosan szívesen dolgozik együtt.

- Várhatóan meg kell küzdenie a sasistákkal , vagy elfogadta a társulat?

- Együtt éltem a társulattal már harminc évvel ezelőtt is, s az elmúlt években két produkcióban is benne voltam. Nem tapasztaltam semmiféle számomra feltűnő ellenérzést. Nyilvánvaló, hogy külön érdekek helyett egy összérdeket kell képviselni, de hogy ez sikerül-e, az még a jövő zenéje. Egy biztos: mindenkinek teljesítenie kell, s ha sikeresek vagyunk, akkor semmi baj nem lesz. Színészekről van szó, akik eddig úgy játszottak, ahogyan a Sas kívánta, mostantól pedig úgy, ahogy én várom el tőlük. Hosszú munka eredménye, amíg egy társulat megfelel a vezető igényeinek. A legegyszerűbb, egyszersmind a leglustább megoldás, amit sok igazgatótársam követ, hogy kinevezésük után magukkal viszik a híveiket az új helyre. Az igazi virtus az, ha megmutatom, ugyanazokkal az emberekkel mást is lehet csinálni.

- Többször hangot adott lesújtó véleményének a magyar kulturális és színházi életről. Most mégis színházigazgatóként tért vissza, pedig a kabaré is a kultúra szerves része.

- Tartozom a műfajnak annyival, hogy a pesti kabaré egyetlen végvára megmaradjon és fejlődjön. Azért választottam magam mellé Vida Pétert művészeti vezetőnek, mert kell egy fiatal ember, aki folytatni fogja a műfajt, mert szereti, és nem sznob.

- Sas József magára húzta a Mikroszkóp Színpadot. Ön is személyre szabott színházat akar?

- Egyelőre nem is lépek színpadra. Sőt, nem is biztos, hogy egyáltalán színpadra kell lépnem. Nem az a dolgom. Ami viszont tőlem idegen, az nem fog megjelenni a deszkákon. Ez nem demokrácia, hiszen az igazgató határozza meg a rá jellemző stílus- és ízléskorlátokat. Szerzőként és rendezőként is takarékosan adagolom magam. Kellenek új hangok, új gyakorlatok. Nem én vagyok a legokosabb ember. Persze, ha eszembe jut valami, megírom. Szívesen segítek majd, ha javítani kell egy jeleneten vagy dalszövegen, de boldog leszek, ha valaki más megírja helyettem. Lesz nekem épp elég dolgom.

- Elárvul jó időre a Bazitai Nagyúr rezidenciája?

- Hát az elég fájdalmas lesz, főleg az első fél évben. Annál inkább, mert másfél évig nem csináltam semmit. Élveztem a dolgozószobámat, zenét hallgattam, olvastam, írogattam, kutyát sétáltattam, és együtt voltam a családommal. Most egy ideig másképp lesz, aztán ezt majd jóváteszem. Mivel nagyon jó munkatársaim vannak, remélem, később már nem kell nekem itt állandóan nyüzsögnöm. Nem szükséges, hogy rólam szóljon a történet.

- Ez egy nagyon komoly kaland! Attól a pillanattól kezdve, hogy az ember gazdája uszkve 130 embernek, nagyjából 50 családnak, akkor az már egy másik fajta vállalás, mint amikor csak magáért felel.

- Folytatja a Sas József által hitelesített, lebutított, cigányzenés és harsány hangvételű kabarét, vagy új irányt vesz?

- Én megpróbálom folytatni a pesti kabaré ortodox hagyományait. Nem minősítenék semmilyen kabarét, az a közönség dolga. Amit a Sas Jóska csinált, szakmailag kompetens és magas színvonalú volt, azon a formán belül, amit ő vállalt. Nyilvánvalóan én mást fogok csinálni, s ezt ő is tudja. Mindketten az iskolázottságunk irányában haladunk.

- Azt mondta, szeretne jó színházi rendezőkkel együtt dolgozni, többek között Cseke Péterrel. Ez is a változás jele.

- Ez annyit jelent, hogy nem mindent én fogok rendezni. Cseke ízlése, embersége és szakmai tudása nekem megfelel. Ezeket most épp Kecskeméten bizonyítja, ahol szeretik a színészek, és népszerű színházat csinál. Olyan ember kell a Mikroszkópra, akivel a társulat biztosan szívesen dolgozik együtt.

- Várhatóan meg kell küzdenie a sasistákkal , vagy elfogadta a társulat?

- Együtt éltem a társulattal már harminc évvel ezelőtt is, s az elmúlt években két produkcióban is benne voltam. Nem tapasztaltam semmiféle számomra feltűnő ellenérzést. Nyilvánvaló, hogy külön érdekek helyett egy összérdeket kell képviselni, de hogy ez sikerül-e, az még a jövő zenéje. Egy biztos: mindenkinek teljesítenie kell, s ha sikeresek vagyunk, akkor semmi baj nem lesz. Színészekről van szó, akik eddig úgy játszottak, ahogyan a Sas kívánta, mostantól pedig úgy, ahogy én várom el tőlük. Hosszú munka eredménye, amíg egy társulat megfelel a vezető igényeinek. A legegyszerűbb, egyszersmind a leglustább megoldás, amit sok igazgatótársam követ, hogy kinevezésük után magukkal viszik a híveiket az új helyre. Az igazi virtus az, ha megmutatom, ugyanazokkal az emberekkel mást is lehet csinálni.

- Többször hangot adott lesújtó véleményének a magyar kulturális és színházi életről. Most mégis színházigazgatóként tért vissza, pedig a kabaré is a kultúra szerves része.

- Tartozom a műfajnak annyival, hogy a pesti kabaré egyetlen végvára megmaradjon és fejlődjön. Azért választottam magam mellé Vida Pétert művészeti vezetőnek, mert kell egy fiatal ember, aki folytatni fogja a műfajt, mert szereti, és nem sznob.

- Sas József magára húzta a Mikroszkóp Színpadot. Ön is személyre szabott színházat akar?

- Egyelőre nem is lépek színpadra. Sőt, nem is biztos, hogy egyáltalán színpadra kell lépnem. Nem az a dolgom. Ami viszont tőlem idegen, az nem fog megjelenni a deszkákon. Ez nem demokrácia, hiszen az igazgató határozza meg a rá jellemző stílus- és ízléskorlátokat. Szerzőként és rendezőként is takarékosan adagolom magam. Kellenek új hangok, új gyakorlatok. Nem én vagyok a legokosabb ember. Persze, ha eszembe jut valami, megírom. Szívesen segítek majd, ha javítani kell egy jeleneten vagy dalszövegen, de boldog leszek, ha valaki más megírja helyettem. Lesz nekem épp elég dolgom.

- Elárvul jó időre a Bazitai Nagyúr rezidenciája?

- Hát az elég fájdalmas lesz, főleg az első fél évben. Annál inkább, mert másfél évig nem csináltam semmit. Élveztem a dolgozószobámat, zenét hallgattam, olvastam, írogattam, kutyát sétáltattam, és együtt voltam a családommal. Most egy ideig másképp lesz, aztán ezt majd jóváteszem. Mivel nagyon jó munkatársaim vannak, remélem, később már nem kell nekem itt állandóan nyüzsögnöm. Nem szükséges, hogy rólam szóljon a történet.

- Folytatja a Sas József által hitelesített, lebutított, cigányzenés és harsány hangvételű kabarét, vagy új irányt vesz?

- Én megpróbálom folytatni a pesti kabaré ortodox hagyományait. Nem minősítenék semmilyen kabarét, az a közönség dolga. Amit a Sas Jóska csinált, szakmailag kompetens és magas színvonalú volt, azon a formán belül, amit ő vállalt. Nyilvánvalóan én mást fogok csinálni, s ezt ő is tudja. Mindketten az iskolázottságunk irányában haladunk.

- Azt mondta, szeretne jó színházi rendezőkkel együtt dolgozni, többek között Cseke Péterrel. Ez is a változás jele.

- Ez annyit jelent, hogy nem mindent én fogok rendezni. Cseke ízlése, embersége és szakmai tudása nekem megfelel. Ezeket most épp Kecskeméten bizonyítja, ahol szeretik a színészek, és népszerű színházat csinál. Olyan ember kell a Mikroszkópra, akivel a társulat biztosan szívesen dolgozik együtt.

- Várhatóan meg kell küzdenie a sasistákkal , vagy elfogadta a társulat?

- Együtt éltem a társulattal már harminc évvel ezelőtt is, s az elmúlt években két produkcióban is benne voltam. Nem tapasztaltam semmiféle számomra feltűnő ellenérzést. Nyilvánvaló, hogy külön érdekek helyett egy összérdeket kell képviselni, de hogy ez sikerül-e, az még a jövő zenéje. Egy biztos: mindenkinek teljesítenie kell, s ha sikeresek vagyunk, akkor semmi baj nem lesz. Színészekről van szó, akik eddig úgy játszottak, ahogyan a Sas kívánta, mostantól pedig úgy, ahogy én várom el tőlük. Hosszú munka eredménye, amíg egy társulat megfelel a vezető igényeinek. A legegyszerűbb, egyszersmind a leglustább megoldás, amit sok igazgatótársam követ, hogy kinevezésük után magukkal viszik a híveiket az új helyre. Az igazi virtus az, ha megmutatom, ugyanazokkal az emberekkel mást is lehet csinálni.

- Többször hangot adott lesújtó véleményének a magyar kulturális és színházi életről. Most mégis színházigazgatóként tért vissza, pedig a kabaré is a kultúra szerves része.

- Tartozom a műfajnak annyival, hogy a pesti kabaré egyetlen végvára megmaradjon és fejlődjön. Azért választottam magam mellé Vida Pétert művészeti vezetőnek, mert kell egy fiatal ember, aki folytatni fogja a műfajt, mert szereti, és nem sznob.

- Sas József magára húzta a Mikroszkóp Színpadot. Ön is személyre szabott színházat akar?

- Egyelőre nem is lépek színpadra. Sőt, nem is biztos, hogy egyáltalán színpadra kell lépnem. Nem az a dolgom. Ami viszont tőlem idegen, az nem fog megjelenni a deszkákon. Ez nem demokrácia, hiszen az igazgató határozza meg a rá jellemző stílus- és ízléskorlátokat. Szerzőként és rendezőként is takarékosan adagolom magam. Kellenek új hangok, új gyakorlatok. Nem én vagyok a legokosabb ember. Persze, ha eszembe jut valami, megírom. Szívesen segítek majd, ha javítani kell egy jeleneten vagy dalszövegen, de boldog leszek, ha valaki más megírja helyettem. Lesz nekem épp elég dolgom.

- Elárvul jó időre a Bazitai Nagyúr rezidenciája?

- Hát az elég fájdalmas lesz, főleg az első fél évben. Annál inkább, mert másfél évig nem csináltam semmit. Élveztem a dolgozószobámat, zenét hallgattam, olvastam, írogattam, kutyát sétáltattam, és együtt voltam a családommal. Most egy ideig másképp lesz, aztán ezt majd jóváteszem. Mivel nagyon jó munkatársaim vannak, remélem, később már nem kell nekem itt állandóan nyüzsögnöm. Nem szükséges, hogy rólam szóljon a történet.

- Folytatja a Sas József által hitelesített, lebutított, cigányzenés és harsány hangvételű kabarét, vagy új irányt vesz?

- Én megpróbálom folytatni a pesti kabaré ortodox hagyományait. Nem minősítenék semmilyen kabarét, az a közönség dolga. Amit a Sas Jóska csinált, szakmailag kompetens és magas színvonalú volt, azon a formán belül, amit ő vállalt. Nyilvánvalóan én mást fogok csinálni, s ezt ő is tudja. Mindketten az iskolázottságunk irányában haladunk.

- Azt mondta, szeretne jó színházi rendezőkkel együtt dolgozni, többek között Cseke Péterrel. Ez is a változás jele.

- Ez annyit jelent, hogy nem mindent én fogok rendezni. Cseke ízlése, embersége és szakmai tudása nekem megfelel. Ezeket most épp Kecskeméten bizonyítja, ahol szeretik a színészek, és népszerű színházat csinál. Olyan ember kell a Mikroszkópra, akivel a társulat biztosan szívesen dolgozik együtt.

- Várhatóan meg kell küzdenie a sasistákkal , vagy elfogadta a társulat?

- Együtt éltem a társulattal már harminc évvel ezelőtt is, s az elmúlt években két produkcióban is benne voltam. Nem tapasztaltam semmiféle számomra feltűnő ellenérzést. Nyilvánvaló, hogy külön érdekek helyett egy összérdeket kell képviselni, de hogy ez sikerül-e, az még a jövő zenéje. Egy biztos: mindenkinek teljesítenie kell, s ha sikeresek vagyunk, akkor semmi baj nem lesz. Színészekről van szó, akik eddig úgy játszottak, ahogyan a Sas kívánta, mostantól pedig úgy, ahogy én várom el tőlük. Hosszú munka eredménye, amíg egy társulat megfelel a vezető igényeinek. A legegyszerűbb, egyszersmind a leglustább megoldás, amit sok igazgatótársam követ, hogy kinevezésük után magukkal viszik a híveiket az új helyre. Az igazi virtus az, ha megmutatom, ugyanazokkal az emberekkel mást is lehet csinálni.

- Többször hangot adott lesújtó véleményének a magyar kulturális és színházi életről. Most mégis szính