Szerb rizses hús és fosztogatás

Igaz, gyávának nem pályafutása miatt jellemezte a költő, hanem azért, mert az 1848. szeptember 29-i pákozdi csatában vívott vesztes csata után csapatával egészen Bécsig vonult vissza.

Előtte azonban volt ideje és bátorsága bemasírozni a védtelen Székesfehérvárra, ahol három nap alatt jócskán megsarcolta a várost és a megyét. Levéltári források szerint a horvát bán egyik tisztje egy előőrs kíséretében szeptember 26-án délután meglepetésszerűen jelent meg a városházán, ahol közölte a városi forradalmi bizottmány tagjaival, hogy Jellasics serege a lepsényi úton megkezdte felvonulását. A horvát sereg közeledésének híre csak azért keltett meglepetést, mert a várost védte az elárasztott Sárrét. Mocsárvilágán áthaladni csak a helyszínt jól ismerők tudtak, egy messziről jött hadseregnek lényegében esélye sem volt erre. A későbbi vizsgálat aztán kiderítette, hogy az állásából kipenderített egykori sárszentmihályi tanító bosszúból kalauzolta át a lápos vidéken a katonákat, sőt később be is állt közéjük. A Sárszentmihály felől közeledő csapatokkal a község határában vette fel a kapcsolatot, és egy gázlón át vezette őket a városhoz. A megszálló hadtest parancsnoka otthonosan viselkedett: tizennégyezer kenyeret, kilencven mázsa húst, száz hektoliter bort, sót, zabot, szénát és nagyobb mennyiségű fát rendelt katonáinak, a Lepsény felől közeledő derékhadnak pedig tizenháromezer kenyéradagot, nyolcvan mázsa húst és száz akó bort követelt. A városházát és a belvárost elfoglaló egység parancsnokaként megfenyegette a bizottmány tagjait: ... az éhes, fáradt katonaság rabolni, dúlni, rekvirálni és prédálni fog . Maga Jellasics is megérkezett a városba a derékhaddal. A püspöki palotában szállt meg, és megerősítette a város stratégiai pontjain az előőrsöket. A fehérváriakat megdöbbentette a megszállók viselkedése, különösen akkor, amikor befutottak a hírek a megye délnyugati részén áthaladó csapatok tetteiről. A bevonulók bor után kutatva feltörték a pincéket, kirabolták a polgárokat, elhajtották vagy leölték állataikat. A nagylángi uradalomban egy éjszaka folyamán ezerhatszáz birkából készítettek maguknak szerb rizses húst. Sokszor az esztelenség határáig fokozódott a fosztogatás, például a szállítási feladatokra rekvirált fogatok lovait elvitték, a városházára beszállított ökröket helyben letaglózták és megsütötték, olykor eladták őket azoknak, akiktől elvették. Ahol ellenkezést tapasztaltak, ott könnyen felrepítették a vörös kakast a nád- vagy zsúptetőre. A többi között kirabolták Tácot, Csőszt, Polgárdit, Szabad-Battyányt és a környező pusztákat. Az első órák tehetetlensége után megindult a civil ellenállás. A lakosság a környező erdőkbe mentette jószágait, a fegyverforgatásra alkalmas parasztok kiegyenesítették kaszáikat portáik védelmére, és itt is, ott is megtámadták a rekviráló katonákat. A helyiek nagyobb mértékű ellenállása szeptember 29-én reggel kezdődött. Amikor Jellasics megindította csapatait a berényi és a budai úton Pákozd irányába, már a lakosság mozgósítása is kezdetét vette. Izmay János képviselő a gazdákat felszólította, készüljenek a horvátok megtámadására. A feladat azonban Móga altábornagyra maradt a pákozdi csatában.