A céljainak az eléréséhez kitartásra van szüksége

Egy edzés és egy kis tanulás között beszélgettünk vele. Fiatal kora ellenére felnőtteknek is becsületére váló határozottsággal és elkötelezettséggel beszélt terveiről, céljairól.

– Kislány korod óta fontos szerepet játszik az életedben a mozgás. Milyen sportokat űztél eddig?

– A mai napig a mozgás tölti ki a mindennapjaim, és el sem tudnám képzelni nélküle az életem. Belekóstoltam több ágába is, például a poledance, azaz a rúdtánc érdekelt, illetve iskolai szinten atletizáltam is, ám egyik sem nyerte el úgy a tetszésem, mint a kézilabda.

– Miként ismerkedtél meg ezzel a sportággal?

– Már első osztályos tanulóként beléptem az általános iskolám csapatába. Egy sokszínű oktatási intézményről beszélünk, ahol a mai napig rengeteg gyermeket buzdítanak arra, hogy sportoljanak. Engem megfogott ez a lelkesedés, és így könnyen elcsábított a gondolat a kézilabda irányába.

– Úgy tudni, egy évet várnod kellett, hogy átigazolhass az Alba Fehérvártól a DKKA-hoz. Mi okozta ezt a „türelmi időt”?

– Sajnos volt egy komolyabb műtétem, amelyből hosszas volt a felépülési idő, ám az akadémia, a vezetőség, illetve az edzőm, Guricsné Horváth Beáta is megértő volt. Egy év után is ugyanolyan teljes értékű játékosként léphettem pályára, mintha mi sem történt volna.

– Tizenkét hónap egy játékosnak nagyon hosszú idő. A rehabilitációt követően mennyire volt benned félsz a pályára lépés előtt?

– Egyáltalán nem tartottam tőle. Csak egy kis izgalmat és drukkot éreztem, hogy végre újra játszhatok. Nem tartottam attól, hogy bármi történhetne, mert nagyon alaposan megerősítettem a lábamat, ami aztán az alapozás alatt is sokat fejlődött.

– Milyennek értékeled a tavaly augusztusi átigazolásod óta eltelt időszakot? Hogy érzed magad Dunaújvárosban?

– Nagyon jól, sokat fejlődtem egyénileg, illetve a csapatunk is. A városnak vannak igazán különleges részei, amiket az edzésekre menet fel tudtam fedezni.

– Mik a terveid, illetve ki a példaképed a sportágban?

– Szeretnék NB I-es kézilabdázó lenni, és ezért meg is teszek bármit. Minden követ megmozgatok, hogy minél jobb és értékesebb játékos legyek. Pelczéder Orsolyát (jelenleg az MTK játékosa, a szerk.) egyszerűen isteníteni tudom! Nagyon ügyesnek gondolom, és igazán tetszik a játéka.

– Rengeteg feladatot tűztél ki magadnak, és még csak májusban töltöd a tizenhatodik életéved. Hogyan tudod összeegyeztetni a családot, a tanulást és az edzéseket?

– Jelenleg kollégista vagyok, így eléggé bonyolult ez, ám úgy gondolom, ehhez is fel kell nőni. Érettnek kell lenni ahhoz, hogy megoldjam a mindennapjaim a családom és segítség nélkül így ötven kilométeres távolságban.