Interjú Kiss Alexandrával, női pólócsapatunk hálóőrével

A játékossal a jelen kihívásairól és jövőbeli tervekről is beszélgettünk.

Miért pont a póló?

- Emlékszem, 2008 szeptemberének elején mentem le az első edzésre a Honvédnál, egy általános iskolai barátnőm csábított. Ottragadtam, megfogott a játék, a vízilabdás közeg. Később itt már együtt játszottam Garda Krisztinával is, aki ma is csapattársam. Aztán jött az UVSE, majd az Eger, onnan hívott Mihók Attila Dunaújvárosba. Nem bántam meg, hogy ide igazoltam.

Végigjárta a korosztályos válogatottakat is. Korábbi csapataihoz képest, milyen képet mutat a jelenlegi újvárosi kollektíva?

- Nem szoktam összehasonlítani korábbi csapataimat, hiszen mindenhol fejlődtem, kaptam valami pluszt. A dunaújvárosi közösség karaktere azonban más, mint a korábbiak. Itt tényleg a csapat lételeme az összefogás és az összetartozás. Úgy szoktam fogalmazni, mi egy jó értelemben vett bulis, fiatalos csapat vagyunk, akik keményen küzdenek és nem ismernek lehetetlent.

A bajnokság és Magyar Kupa-küzdelmek mellett az Euroligában is megmutatta erejét a gárda az utóbbi hónapokban, milyen tavaszra számíthatunk?

- Tény, sikerült komoly rangadókat nyernünk, az Újpestet és a remek erőkből álló görög NC Vouliagmeni is elkaptuk. Ez komoly fegyvertény, és megmutatja azt, hogy mire is vagyunk képesek, ha tudásuk legjavát nyújtjuk. Belülről én azt látom, hogy még tovább tudunk fejlődni. Célunk, hogy bekerüljünk az Euroliga négyes fináléjába, és magyar bajnoki döntőt játszunk. Ha ott vagyunk, a végjátékban már bármi megtörténhet.

Az elmúlt hónapokban mutatott teljesítményét válogatott meghívóval jutalmazták. Meglepte?

- Inkább úgy fogalmaznék, nagyon örültem, hogy a válogatott keret tagja lehetek. Szeretek lépésről lépésre haladni, megdolgozni az eredményért. Az elmúlt hónapokban összességében valóban jól ment a játék, volt pár meccs, amikor tudtam lökést adni a csapatnak. Egyébként is szeretem az éles helyzeteket, amikor dolgozik bennem az adrenalin, tudom, hogy egy-egy védés meghatározza a mérkőzés menetét. Azért edzem, hogy az ilyen szituációkat jól, a csapat számára is eredményesen oldjam meg.

Kritikus poszt a kapusoké, váltótársa a holland válogatott Laura Aarts. Milyen a kapcsolatuk?

- Kiegészítjük egymást, valamikor neki megy jobban, máskor nekem. Egy korosztály vagyunk, így megértjük egymást. Mint korábban fogalmaztam, a jelenlegi csapat főként a közösségről szól. A mi esetünkben sincs ez máskét, segítjük, támogatjuk egymást mindenben.

Ha azt kérdezem: Tokió?

- Ahhoz először stabil válogatott játékossá kell válni. Természetesen vannak terveim és vágyaim. Egy olimpiai szereplés fantasztikus lenne, dolgozom is érte.