A közmunkások mély filozófiája

A filmalkotás szüzséje a következő: Valahol Magyarországon egy kis faluban három közmunkás évről-évre ugyanazt az árkot ássa, közben napról-napra ugyanarról beszélgetnek.

Az egyikük, Béla megtudja, hogy a tv híradó mutatta egy régi osztálytársukat, Herner Ferikét, akinek az apja volt a falu rendőre gyerekkorukban. Béla felidézi, ahogyan annak idején egy kettőjük közötti gyerekes konfliktus hogyan nőtt nagyra, és miközben egyre több részletre emlékszik vissza, kapiskálni kezdi, hogy az emberi sorsok generációról-generációra ismétlődnek, és ugyanannyira állandóak, mint az előttük húzódó, folyton ugyanolyan árok. A komikus és időnként fájdalmasan elgondolkoztató történet két idősík bemutatásán keresztül keres válaszokat az egyéntől az egész világig kiterjedő kérdésekre: Isten kezében vagyunk-e, vagy Isten bennünk van és ezáltal magunk alakíthatjuk a sorsunkat?

A mozgóképes alkotás Háy János, a népszerű magyar író drámájából, a Ferencvárosi Pinceszínház előadása alapján filmre adaptálva, a darab rendezője, Börcsök Enikő emlékére készült.

A vetítés után a rendező, forgatókönyvíró, Kovács Gábor Attila egy félórás beszélgetésben idézte fel a filmkészítés időszakát a hasonló alkalmakhoz képest jelentős számú érdeklődő előtt. Kurucz Gergő magyartanárral közösen igyekeztek megfejteni, vajon Háy János abszolút mozgóképre kívánkozó világát miért nem próbálta eddig vászonra vinni. Kiderült, hogy a kezdeményezés Soós Péternek, a Pinceszínház akkori igazgatójának köszönhető, aki a tragikusan fiatalon elhunyt Börcsök Enikő 2021-es halálát követően egy pályázati lehetőséget kihasználva felkérte, vigye filmre a jelentősen nagy szériát futott, sikeres előadást, de ne a konvenciózus módon, hanem egy kifejezetten filmes eszközökkel apellálva rögzítse azt. Ezt a filmet kellett leforgatniuk mozis léptékkel vizsgálva aprópénznyi költségvetésből, ráadásul nevetségesen rövid idő alatt, összesen hét forgatási nap alatt egynapnyi próbával. Ez nem lett volna lehetséges, ha a színészek (Kaszás Gergő, Borbiczki Ferenc, Lázár Balázs, Juhász Réka, Buza Tímea, Molnár Csaba, Jánosi Ferenc, Tallián Mariann, Majoros Levente, Klemanovits Milán) nem olyan elképesztően koncentráltan dolgoznak. A beszélgetésben szó esett a filmes megvalósításban alkalmazott formanyelvről, hogy mennyire okozott nehézséget a színészeknek, hogy egy már berögzült szövegkönyv rövidített, átdolgozott változatát kellett színpadi és filmes módszerekkel megvalósítaniuk. Természetesen elemezték is a darab és film üzenetét, az egyszerű ember kiszolgáltatottságát, gondolataik filozófiai mélységét.

December gazdag a filmvetítésekben, legközelebb a KineDok Szabad szemmel dokumentumfilm sorozatában vetítik december 12-én, kedden 17 órakor az Atonális ragyogás (Atonal glow) című grúz filmet, amely egy olyan tízéves gyermek életét mutatja be, akinek különleges tehetsége van a zongorázáshoz. Az alkotás leginkább arra fókuszál, hogy hogyan viszonyul a környezete egy ilyen fiatal tehetséges ifjúhoz. Hogyan próbálják értelmezni ezt az adottságot: némelyek büszkék rá, csodálják, míg mások a hírnévben rejlő lehetőséget látják. A tízéves Cotne Zedginidzet anyai nagyanyja, Nina neveli, aki a zenetanára is egyben. A rendező, Alexander Koridze rámutat arra, hogy akár családon belül is, milyen különböző visszajelzéseket kap a kisfiú, hiszen míg nagyanyja nagy türelemmel segíti őt, addig apja azon dolgozik, hogy Cotne angol nyelven is képes legyen megértetni magát, ha nemzetközi terepre kerülne.