Elkészült az Intercisa Múzeum következő időszaki kiállítása, de még nem nyit

Dunaújváros

Meglehetősen hosszúra nyúlik vissza Dunaújváros és elődtelepüléseinek múltja. Az újkőkorban már lakott volt, ami összességében nem kevesebb, mint hétezer évet jelent. Folyamatosan fordultak meg és laktak itt emberek a bronzkorban, a vaskorban, a római korban, a népvándorlás korában, vagy a középkorban egyaránt. Ezt a teljes időszakot igyekszik átölelni az Intercisa Múzeum új, időszaki tárlata az intézmény második emeleti kiállítóterében. A legrégebbi, közszemlére tett leletek az újkőkorból valók, a legkésőbbiek a török korból, ami még régészeti korszakként értelmezhető.

Nem kis vállalást vett magára a múzeum két régésze, Buza Andrea és Keszi Tamás, amikor elhatározták, megvalósítják az ötletet, ugyanis a kiállítást kizárólag abból a leletanyagból állították össze, ami az elmúlt hosszú évtizedek során felhalmozódott az intézmény falain belül az Intercisa Múzeumban folyó feltáró munka eredményeként.

Így, ebben a formában még jó eséllyel senki nem láthatta a kiállított anyagot. Kisebb részben az elmúlt pár év feltárásaiból származó leletanyag is van közte természetesen, de zömében azok kerültek be a korszakokon átívelő kiállításba, amiket a múzeum korábbi munkatársai segítettek a felszínre. Ennek apropóján aztán a tárlat próbál emléket állítani a korábban itt dolgozóknak, akik már maguk sincsenek az élők sorában, olyanoknak, mint például Vágó Eszter, Bóna István vagy Fülöp Gyula.

Buza Andrea lapunk kérdésére elmondta, hogy megpróbálták bemutatni az úgynevezett „település” anyagot és a „temető” anyagot is külön-külön. Minden nagyobb anyag mellett található a kiállítótérben egy „banner”, ami alapján egy térképen meg lehet nézni, hol voltak például az őskorban, a római korban, a középkorban a lelőhelyek. Megpróbálták jól láthatóan kettéválasztani, mi az, ami a településről került elő, és mi az, ami a temetőből. A legtöbb korszakban ez megvalósítható volt.

Nagyon sok fotóval is dolgoztak a minél tökéletesebb tájékoztatás érdekében. Az avar korból való tárgyak a temetőből kerültek elő, de azért fényképeken mellette bemutatják azt is, hogyan nézett ki egy avar kori ház példának okán. Bizonyos lelőhelyeken szembesülni kellett azzal, hogy a különböző korok leletei egymás fölé rétegződtek. Ilyen nálunk jellemzően a rác­domb, amely az újkőkortól kezdve folyamatosan lakott volt, mi több, maga a domb is úgy alakult ki, hogy az elpusztult településrétegek egymásra rakódtak. A római kori anyagnál ez még annyival bonyolódik, hogy maga a római kori leletanyag is rétegződik a római kor különböző időben odakerült maradványaival. De például az avar kori temető alatt és felett nem volt más réteg.

A legrégebbi természetesen az újkőkori leletanyag, ami már önmagában ezért is érdekes lehet, de nagyon sok bronzkincs előkerült, és így jutott bőven a tárlókba is. Ebből a korból és a római korból is bemutatnak mindemellett egy-egy rekonstruált sírt is.

Hosszú előkészítő munka előzte meg a nagyközönség számára egyelőre még nem látható kiállítást. A koncepció kialakítása után a kellő alapossággal ki kellett válogatni hozzá a tárgyakat, amik megfelelőek és egyébként máskor, máshol nem nagyon láthatók nyilvánosan. Nagyon sok időt vett igénybe a jelentős mennyiségű archív fotó válogatása, feldolgozása is, amelyeket a második emeleten, a tárlat előterében tettek közszemlére. A lényegében a kiállítás egyfajta bevezetőjének is tekinthető kép­összeállítással, a régészek mellett az itt dolgozó ásatási munkásoknak is emléket állítanak.

Az időszaki tárlat különlegessége, hogy tulajdonképpen akár egy kisebbfajta állandó kiállítás is lehetne, hiszen azzal az igényességgel készült, és olyan nagy időintervallumot ölel át. Az ország múzeumaiban, időszaki kiállításokban az ilyen meglehetősen ritkaságnak számít.

A tárlat tehát már készen áll, mindössze arra vár, hogy a szigorítások feloldásával megnyithassa kapuit a múzeum. Ekkor már csak egy rövid megnyitó ceremónia van hátra, ami után már látogathatja is a nagyközönség a párját ritkító kiállítást, végre élettel töltve meg a múzeum tereit.