A bazilikát három tervező, Hild, Ybl majd Kauser építész jegyzi

A Szent István-bazilika Budapest legnagyobb, az esztergomi bazilika után rangban hazánk második legjelentősebb római katolikus temploma, a fővárosi városkép egyik meghatározó épülete. 96 méteres magasságával az ország egyik legmagasabb, az Országház után pedig a főváros második legmagasabb épülete. Itt őrzik az ország legnagyobb becsben tartott ereklyéjét, Szent István mumifikálódott jobb kezét, a Szent Jobbot. 1897-ig a még épülő templom Szent Lipótnak, Ausztria védőszentjének a nevét viselte, majd a millenniumi ünnepségek kapcsán az érseki főhatóság a bazilikát hivatalosan is Szent István király védelmébe helyezte.

Kevesen tudják, hogy a Szent István-bazilika egészen 2001-ig nem volt az egyház tulajdonában, abban az évben a magyar állam, a Szent István-bazilika tulajdonjogát átadta a Magyar Katolikus Egyháznak. Fontos dátum volt 1906. december 8. a magyar római katolikusok életében, mert azon a napon helyezték el ünnepélyes keretek között, az uralkodó I. Ferenc József császár jelenlétében a bazilika zárókövét.

A zárókő az építészetben a boltívek középtengelyébe a boltozás végén legfelül, utolsóként elhelyezett nagyobb kő vagy annak az utánzata. Általában nagyobb volt a boltív többi kövénél és gyakorta maszkokkal és emblémákkal díszítették, a reneszánszban viszont a zárókövet sokszor címerrel is ékítették.

Lipótvárosban egy templom épül

Lipótváros Budapest városrésze az V. kerületben. Itt található ma Magyarország pénzügyi és közigazgatási központja, valamint az Országház.

A XVIII. században a mai Szent István-bazilika helyén volt az akkor híres Hecc színház, amely különböző állatviadaloknak adott helyet. A városi tanács 1796-ban tűzveszélyességre hivatkozva az egész épületet lebontásra ítélte. Lipótváros egyik gazdag polgára, Zitterbarth János azt követően egy ideiglenes kis templomot építtetett a helyére, és már 1817-ben mintegy ezer hívővel megalakult a lipótvárosi plébánia, ezzel felmerült az igény arra, hogy a városrésznek saját plébániatemploma legyen. A bazilika megépítését az 1838-as nagy árvíz is indokolttá tette. Ugyanis a mai Szent István tér közepe egy kis, természetes kiemelkedést képezett a sík pesti területen, amelyen több száz lakos talált menedéket az árvíz elől, amíg csónakokkal kimentették őket. A túlélők fogadalmat tettek, majd adományokat gyűjtöttek, hogy megmenekülésük helyszínén egy templom épüljön.

1845-ben Hild József magyar építész, a hazai klasszicista építészet egyik legnagyobb alakja, a reformkori Pest arculatának kialakításában meghatározó szerepet játszó építész kapott megbízást a tervek elkészítésére. A földmunkákat már a következő évben megkezdték, de a folytatásba az 1848–49-es forradalom és szabadságharc közbeszólt, így a munkálatok egy ideig szüneteltek.

A szabadságharc bukása után folytatódott a munka

A klasszicista stílusú bazilika építését Hild József tervei alapján 1851. augusztus 14-én kezdték el, az alapkőletételre pedig október 4-én került sor. Hild a klasszicista stílus képviselője volt, korábbi munkái (mint az esztergomi bazilika és az egri székesegyház is) ennek a stílusnak a jegyeit viseli. A folyamatos pénzhiány miatt akadozó építkezés csak 1858-ban gyorsult fel, amikor Ferenc József császár évi 40 ezer forintot ajánlott fel, amennyiben a város is minden évben ekkora összeget ad erre a célra.

1864-ben kezdték meg a kupola építését, amely azonban nem az eredeti tervek szerint készült. A templom környékén ugyanis időközben több ház is felépült, amelyek magassága már veszélyeztette a templomnak szánt hangsúlyos szerepet, ezért Hild a félgömb alakú kupola helyett egy magasabb, elliptikus formát tervezett, amely már nem illett a klasszicista irányzathoz.

Érdekes, hogy 1868-ban, egy évvel Hild József halála után, beomlott az épület kupolája. Mint később kiderült, ez az építőanyag rossz minőségének és a féloldali terhelés következtében, a pillérek süllyedésének volt tulajdonítható. A törmelék eltakarítása közel három évig tartott, majd az építési tervek átdolgozására és a munkálatok vezetésére Ybl Miklós építészt, a XIX. század egyik legnagyobb magyar mesterét, a historizmus európai jelentőségű képviselőjét kérték fel, aki neoreneszánsz stílusban dolgozta át a terveket, és haláláig ellátta a művezetői feladatokat.

Ybl törekedett a belső tér megerősítésére, így a főhajó és a kereszthajó boltozatának tartására kettős oszlopsort tervezett, amelyek így a kupola terhét egyenletesen tudták elosztani. A kupoladob is nagyobb lett, ezzel a főbejárathoz való viszonya is harmonikusabbá vált.

A bazilika hátsó homlokzatát is át kellett formálni. Az építkezés 1889-ben befejező­dött, de a templom még nem volt teljesen kész. Hiányzott a belső dekoráció, de ezt a munkát már a bazilika harmadik építésze, Kauser József végezte el.

A főoltár az ő elképzelése szerint készült, középpontjában Stróbl Alajos Szent István szobrával. Mellette a korszak több neves művésze is dolgozott a belső dekoráción, mint Fadrusz János szobrász, vagy Benczúr Gyula és Feszty Árpád festők. A díszítőmunkálatok és az épületbelső végleges kialakítása 1905-re készült el.

A bazilika Ybl Miklós ­újragondolása nyomán nyerte el jellegzetes mai formáját

Elkészült Budapest egyik szimbóluma

1905. november 9-én szentelték fel a templomot és 1906. december 8-án az uralkodó, Ferenc József császár jelenlétében történt meg a bazilika zárókövének ünnepélyes elhelyezése. Az épület magassága 96 méter, hossza 87,4 méter, szélessége 55 méter, befogadóképessége pedig több mint nyolcezer fő. A 4147 négyzetméter alapterületű templomot kettős kupola koronázza, a 22 méter átmérőjű belső kupola magassága 65 méter, a főhomlokzatán két 57 méter magas toronnyal.

A bazilika Ybl Miklós újragondolása nyomán nyerte el mai formáját, amely az eredetihez képest, főleg a homlokzati rész kialakításában mutat eltérést.

A torony falfülkéiben Szent Ambrus, Szent Ágoston, Szent Gergely és Szent Jeromos, a kupolatamburon pedig a négy evangélista (Máté, Márk, Lukács és János) szobra látható. A tambur, a kupola alaprajzát követő faltest, ebben helyezik el a kupolával fedett kupolateret megvilágító nyílásokat és ablakokat.

A timpanon alatti párkányon a következő, Szentírásból vett idézet olvasható, EGO SUM VIA, VERITAS ET VITA (Én vagyok az út, az igazság és az élet).

A timpanon az építészetben, az ablak és ajtózáradék felett alkalmazott díszítések megnevezése.

Belülről a templom építészeti szerkezete nem bazilikás elrendezésű, görög kereszt alaprajzú és a kereszt szárainak metszéspontjában, a szentély fölött magasodik maga a kupola. A bazilika rendkívül gazdag képzőművészeti alkotásokban, az üvegfestészeti munkákat Róth Miksa híres magyar üvegfestő és mozaikművész, a bazilika orgonáját pedig korának legismertebb mestere, Angster József készítette.

A Szent István-bazilika a XX. században

A templomot 1931-ben emelte XI. Piusz pápa a „Basilica minor” (templomok a pápá­tól kapott kitüntető címe, függetlenül építészeti stílusukra) rangra és az 1938-as Szent István-emlékév óta hívják Szent István-bazilikának.

A második világháború során megsérültek a tornyok és a külső falak, szükségessé vált a teljes tetőszerkezet cseréje. 1947-ben kezdődtek meg a helyreállítási munkálatok, így a nagykupola fedésének helyreállítása is, amelyet 1983-ban egy újabb követett.

A teljes rekonstrukció 2003-ban fejeződött be, a munkálatok során 5 kilogramm aranyat, 250 ezer aranyfüstlemezt és 10 kilogramm féldrágakövet használtak fel, továbbá szakszerűen és precízen restaurálták az ólomüveg ablakokat is.

Az épület új díszkivilágítást kapott, majd környezetét, a Szent István teret is teljesen felújították.

A Szent István-bazilika azóta a Szent Jobb végleges őrzési helye, a hozzá kapcsolódó kultusz leglényegesebb eleme pedig az évről évre augusztus 20-i ünnepen az ereklyének a Szent Jobb-körmenetben való bemutatása, amely jelképezi nemzetünk történelmét és egységét.

Felhasznált irodalom:

Farkas Attila: Budapest – Szent István-bazilika. Budapest: Tájak–Korok–Múzeumok Egyesület. 1999.

https://mult-kor.hu/a-penzhiany-es-az-epitesz-halala-miatt-fel-evszazadosra-nyult-a-szent-istvan-bazilika-felepitese-20201109.

Basics Beatrix – Kalmár Lajos: A 100 éves Szent István Bazilika. Pécs, 2006.

https://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/dokumentumok_a_szent_istvan_bazilika_epitestortenetehez.

Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993.

http://www.bazilika.biz/a-templom-tortenete/a-templom-tortenete.