Doku-reality és krimiparódia

A tábort Polgár Lilla és Gasparik Gábor (a Bartók színművészei, a Violin művészeti iskola drámapedagógusai), Dubai Péter (a Bartók művészeti titkára, a Pannon Oktatási Központ színjátszókörének társvezetője), valamint Szekeres Petra (a Bartók asszisztens-súgó-kellékese) vezetik. Természetesen vannak olyanok, akik a Violinban tanulnak év közben, de a Pannonból is érkeztek növendékek, sőt, a táborozók között van a Bartók költészetnapi online szavalóversenyének különdíjasa, és a nevezők közül is sokan. Az elmúlt négy évben talán még soha nem jelentkeztek ilyen sokan, mint most. Talán csak azért, mert sokáig voltak bezárva, és hiányzott a játék, a közösség, de gyaníthatóan nagy szerepe van annak is, hogy már elterjedt a tábor jó híre.

A napot fejlesztő drámajátékokkal indítják, és reggelenként zenei fejlesztő foglalkozást, ritmusgyakorlatokat tartanak. Az alapkoncepció ugyanaz mindhárom turnusban, a Piroska és a farkas története. De nem a hagyományos történettel foglalkoznak szorosan, hanem egy kicsit továbbgondolták. Mégpedig úgy, hogy a tábor vezetői felvázolták közel 25 féle stílus lehetőségét, amelyben eljátszhatják ezt a történetet. A turnus indításakor – ahogyan az igazi színházban is – tartottak egy olvasópróbát. Ez után drámapedagógiai módszerekkel kezdték elemezni a karaktereket, milyen pozitív-negatív tulajdonságai vannak a figuráknak. Miután a szereplőket és viszonyaikat jobban megismerték, elkezdtek csoportokban gondolkozni, milyen stílusban dolgoznák fel a sztorit. Számtalan remek ötlettel álltak elő. A most próbáló kamaszok egyik csoportja például egy áldoku-reality-formát választottak a Gyanú árnyékában mintájára, a másik pedig reklámszlogenekkel, reklámblokkokkal szakította meg a történetmesélést, így szinte az egész egy reklám. A harmadik csoport pedig lényegében egy krimiparódiát állít színpadra, ami egy fordított világban játszódik.

A tábor bemutatóval zárul, ahol a hét alkotásaiból mutatnak ízelítőt.