„Szebbítsd hát a világod, szívvel szeretettel”

Elsőként Tauser Gerda, a Széchenyi István gimnázium diákja énekelt el csoda szépen három dalt, majd következett a hivatalos megnyitó.

Nógrádi Katalin festő- és grafikusművész méltatta az alkotásokat és nem utolsósorban a művészt, Garbacz Katalint. Sőt, egy kis élettörténetet is hallhattunk tőle.

– Öt éve ismertem meg Katalint, akkor jelentkezett a szakkörömbe. Sokak előtt ismert az ő személyisége, hiszen évtizedekig gyermekorvos volt. Már gyerekkorában imádta a színes ceruzákat, de húga halála megváltoztatta az életcéljait, eldöntötte, gyermekorvos lesz, és a színes ceruzák a fiókba kerültek. Amikor nyugdíjba vonult, kinyitotta a fiókot, és kivette belőle a ceruzákat. Ez is bizonyítja: nem korhoz kötött a festés, a rajzolás elkezdése. Most pedig eljutott odáig, hogy festményeit látni kell, tudatni kell a közönséggel.

Végül Jánosi Hanna, a Széchenyi István gimnázium tanulója egy Aranyosi Ervin-verset szavalt el, és nem véletlenül ezt a verset. Ugyanis Garbacz Katalin kérése volt, hogy elhangozzon. Véletlenül talált a műre, és úgy érzi, közel áll hozzá a mondandója. Ezért álljon most itt a Képzeld el és alkoss! című vers néhány sora:

„Ha van képed, alkoss hát, váltsd valóra álmod!

Képes vagy rá, ügyes vagy, biztos megcsinálod!

Szebbítsd hát a világod, szívvel szeretettel,

legyél te is alkotó, jót teremtő ember!” ACs

A „kedvcsináló”

Az est moderátora Rohonczi ROHO István festő- és szobrászművész volt. Rohonczi egy személyes történettel kezdte „kedvcsinálóját”: – Egyszer megkeresett Katalin, és megkérdezte, érdemes lenne-e kiállítani a festményeit. Megnéztem, meglepődtem, milyen színvonalasak az alkotások, és tudtam, a nagyközönség elé kell tárni őket – avatta be a megnyitó résztvevőit Rohonczi abba, hogyan is kerültek a festmények a Bartók aulájába.