Gyönyörű varázslat volt az ősök muzsikájának bemutatása

A helyszín megindító. Nyári estén pláne. A nézőtérre érkező elegáns közönség közül talán mindenki bekukkantott a paravánon túl készülődő színpadi népek világába. Jól tették. Azok az ünnepi, zsibongó izgalmukban, a csodás kosztümeikben, az akkor még csak cincogó nagyszerű muzsikusok első hangulatcsinálására, máris elmondhatatlan módon repítettek vissza mindenkit az elfeledett idők világába. Sejthető volt, hogy csoda készül.

Mindent a szemnek, a fülnek, és a szívnek

Egy pazar, prózai, archív fotókat pergető vetítés vezetett bennünket a régi idők Dunaföldvárjára és vidékére. Majd egy villanás, és megelevenedett az a világ. A színpad minden irányba terjeszkedni kezdett, hogy végül a Dunántúl legnagyobb, fesztiválos, tíz helyszínt adó játszóhelyévé váljon.

Ez egy szerethető show!

Megszámlálhatatlannak tűnő, mindenféle életkorú fantasztikus táncosok, egy láthatatlan koreográfus hajszálpontos terveit követve, egy szezonnyi csodás öltözéket és rekvizitet mutattak be. Meg nem álltak, káprázatos módon jöttek-mentek, sétáltak, hihetetlen táncokat hoztak, vitték a szemet, felpörgették a fantáziát. Alig hagytak időt a súlyos, megszolgált tapsokra.

Egy szó nélkül sikerült elmondani

A folklór számos elemét, egy helyre legény és egy gyönyörű törékeny lány lélegzetelállító beöltöztetésével, jeles, ünneplős alkalmak pillanataival, a hadba induló regruta szívet tépő, keserű virtus táncával. A hétköznapok borzalmát, és a Don-kanyaros fájdalmát megidéző balladák egy súlyos kontraszt után újabb lendületet adtak a felszabadító, vidám perceknek.

Kik csinálták ezt a csodát?

Fafka Júlia, Fekete Mihályné, Mészáros János, az énekesek. Az Ördögszekér Táncegyesület táncosai. A zenészek: Csákvári György, Darnai István, Hága Tamás, Kiss Attila, Lakatos Nándor, Lakatos Zoltán, Széles László, Széles Dániel és Újj Zsombor.

A sikeres testvérpár

Széles László és Széles Dániel a társ zenei szerkesztői a frissen megjelent CD-nek, és ezzel együtt a fantasztikus színpadi produkciónak is. Széles Lászlótól ezt is hallottuk.

– Az öcsémmel tíz éve kezdtünk ebbe a hatalmas energiát kívánó gyűjtőmunkába, aminek az eredménye volt ez az este, és a már kész lemez. Amit bemutattunk, az nem egy befejezett folyamat, hanem a munkánknak egy állomása, amit folytatni fogunk. A gyűjtés során leltük fel a zenei anyagot, az előadás során bemutatott fotókat és táncokat, anekdotákat is.

A büszkeség

– Nagy örömömre zenészként is dolgoztam a bemutatón. Az, hogy ekkora közönség előtt a saját, már elfelejtett dalaikat játszhattuk, amik szemmel láthatóan nagy örömöt okoztak a számukra, felejthetetlen élményt adott nekem. Azt gondolom, hogy nagy büszkesége lehet a földváriaknak és a környékünkön élőknek is, hogy ilyen fantasztikus közös kincsünk van. Meg kell őriznünk az utánunk jövőknek.

Maris néni

Fekete Mihályné, Czompó Mária, Maris néni, büszkén mondja ki az évei számát, a 81-et. Főképp azért, mert ezen az estén, énekével, táncával, a boldog hangulatával, és egy igazi show-ba illő stílusával, az életkorát felejtetve ejtette ámulatba az eddig őt nem ismerőket.

– Amikor megszólal a muzsika, én biz´nem bírok magammal, ezért indultam a táncba, amikor a fúvósok rákezdték! Féltem ettől a fellépéstől, mert mi lesz, ha mégsem sikerül, és kifütyülnek, meg kikiabálnak, hogy minek jöttem ide vénasszony létemre?! Most így utána úgy gondolom, hogy talán tényleg sikerült!

Appelshoffer János látványszínházat varázsolt

Táncosként „csak” az Ördögszekér táncegyüttes lépett föl, amely a remek muzsikára támaszkodva, bőségesen bevállalva a neki jól álló színpadi megoldásokat, igazi fesztivál szintű produkcióval ajándékozta meg a telt házas közönséget.

Ezzel a produkcióval ismét a mennybe ment! – ismerjük el a sikert.

– Én? Nem! Mindenki! A dolog úgy kezdődött, hogy a Széles Daniék megkerestek bennünket az alapötlettel. Szerettek volna egy lemezbemutató koncertet adni, aminek a megvalósításához a táncos oldalról adtam néhány ötletet. Nagyra tartom a rendezőket, ezért nagyon nehezen vállalom el ezt a feladatot. Viszont tény, hogy az előadáshoz én is adtam számos ötletet. Látva a produkció sikerét, talán kimondhatjuk, hogy sikerült egy koncertszínházat csinálnunk.

– Hogy lehet egy ilyen kisvárosban ilyen fantasztikus táncegyüttest létrehozni?

– Azt magam sem tudom! – mondja nevetve. – Elképesztő, amit magukból ki tudnak hozni! A munka közben a hajam kihullik és a maradék lassan megőszül, de a végére akár az olimpikonok, maximális teljesítményt nyújtanak.

Újra színpadra lépett

Pataki Dezső kilépve a színházcsinálós igazgatói székéből, több epizódban is hangsúlyos szereplője lett az előadásnak.

– A Daniék felkértek, én pedig nagyon szívesen elvállaltam a feladatot. A háborúba induló legény eszeveszett készülődése, a tombolásának az eredménytelen lassítása, de a kávéházba illő anekdoták mesélése is igazán kellemes kihívás volt a számomra. Élvezetes volt a több helyszínen, a sok szereplő és az élőzenés kíséret melletti színpadi munka is. Elmondhatom: nagy örömömre szolgál ennek a hatalmas munkából született darabnak a zajos sikere.