Magellán-expedíció, de nem ez volt az első földkerülő utazás

A portugálul Fernao de Magalhaes nevet viselő hajós 1480 körül született Porto városában, egy nemesi családban, amely hamarosan beajánlotta II. János, majd I. Mánuel apródjai közé. Ma­gellán a földrajzi felfedezések korának megfelelően tengeri szolgálatra került, egyszerű közkatonaként több indiai expedíció tagja volt. 1506-ban harcolt a cannarone-i tengeri ütközetben, amely megalapozta Portugália uralmát a térségben, 1509-ben pedig részt vett a malakkai expedícióban. A malájok cselvetése miatt Malakkánál (ma Szingapúr) a portugál flotta csapdába esett, és Magellán személyes vitézségére is szükség volt a szerencsés megmeneküléshez.

Elutasította a portugál udvar

Ezután tiszti rangot kapott, 1512-ben pedig visszatért Portugáliába, de a királyi udvarban nem értékelték szolgálatait, csupán azok listájára került fel, akiket a nyomorba jutás esetén a portugál kincstár alamizsnával támogatott. Ennek ellenére Magellán 1513-ban csatlakozott a marokkói hadjárathoz, a harcokban meg is sebesült (egy lándzsa megsértette térdét, örök életére sánta maradt), felettesei azonban sikkasztással gyanúsították meg. Miután a tengerész visszatért Portugáliába, Mánuel király elé járult kihallgatásra. Mánuel ugyanabban a teremben fogadta, ahol elődje, II. János Kolumbuszt utasította el: ugyanaz a történelmi jelenet ismétlődött meg. Nevetséges összegű járadékemelést kért, és tapasztalatához méltó megbízatást. Mánuel ridegen elutasította, sőt, amikor Magellán nyíltan megkérdezte, van-e kifogása az ellen, ha más országban keres szolgálatot, a király lemondott róla. Magellán végül a spanyol királyi család szolgálatába szegődött, így fordulhatott elő, hogy portugál létére spanyol színekben hajózta körbe a Földet.

A spanyol király szolgálatában

Magellán 1517-ben Sevillában telepedett le, ahol megházasodott, és hamarosan a helyi kereskedelmi társaságnál keresett támogatókat egy általa tervezett expedícióhoz. A tengerész célja végső soron a Föld körülhajózása volt, amit nem rekordkísérletként, hanem nagyon is gyakorlati céllal akart végrehajtani. Magellán célja a nyugati átjáró megtalálása volt (az Atlanti- és a Csendes-óceán között), amelyen Amerika felé hajózva valóban el lehet jutni Indiába, illetve a tőle keletre fekvő fűszertermő vidékekre. A hajós később azzal nyerte el I. Károly király támogatását, hogy kiszámolta, az 1494-es tordesillasi szerződés alapján ezek a szigetek Spanyolországot illetik meg. (VI. Sándor pápa békésen a portugáloknak és a spanyoloknak ajándékozta a földgolyót: 1493. május 4-én kelt bullájával a választóvonalat a Zöld-foki szigetektől száz leguasszal (régi mérföld) nyugatra állapította meg. Ami ettől a vonaltól nyugatra volt, az a spanyoloké, ami keletre, az a portugáloké lett. Később a számítások teljesen tévesnek bizonyultak: alaposan alábecsülték a Csendes-óceán méreteit. Húsz évvel később bebizonyították, minden feltevése hamis volt, mert a fűszerszigetek mégis a portugál birtokhoz tartoztak.)

Magellán vezetésével 1519. szeptember 20-án Sanlúcar kikötőjéből öt spanyol hajó (Concepción, Trinidad, Santiago, Victoria, San Antonio) indult el Nyugatra. I. Károly 250 embert és két évre elegendő készletet bocsátott rendelkezésére. (Érdekes, hogy Magellán útját még Portugáliában szervezte meg, személyesen lépett kapcsolatba a brazil partokat feltérképező hajósokkal, számos útinaplót elolvasott és használta azokat a portolano-térképeket, amelyek a kor kartográfiájának csúcsát jelentették. Az expedíció sikere Johann Schröner térképén alapult, amely közvetlenül Brazíliától délre ábrázolta a kontinensek közötti átjárót. Magellán ennek megfelelően hajózott, amikor azonban elérte a hatalmas öblöt, csalódnia kellett, mert átjáró helyett a Rio de La Plata-t találta meg, a Paraná és Uruguay folyók gigantikus torkolatát. (A felfedező ekkor tovább hajózott dél felé, átvizsgálva minden jelentős öblöt a későbbi Argentína partjainál, így világossá vált tengerészei előtt, hogy a kapitány és az általa használt térkép tévedett.)

Egyre több problémával találja magát szembe

A portugál király, amikor tudomást szerzett arról, hogy Magellán spanyol zászló alatt útnak indult, azonnal egy különleges hajóegységet küldött üldözésére, Magellánnak azonban sikerült a portugálok elől elmenekülnie. A hajósnak a kezdeti nehézségek után még több problémával kellett szembenéznie, már az első napokban zendülés tört ki a hajókon. A spanyol kapitányok önérzetét sértette, hogy egy idegen parancsol nekik, és fellázadtak, mire Magellán lecsukatta a főkolomposokat. A hajók decemberben elérték a brazil partokat, majd 1520 januárjában a La Plata torkolatában horgonyoztak le. A kemény és hideg telet Patagóniában vészelték át, ahol ismét zendülés tört ki. Magellán a lázadók egyikét lefejeztette, egy másikat a lakatlan parton hagyott.

Látható, hogy csak kemény küzdelmek után találták meg azt a Csendes-óceáni átjárót, amelyet ma Magellán-szorosként emlegetünk. 1520 végén sikerült átjutniuk a Csendes-óceán térségébe, amit Magellán nevezett el az óceán nyugodt vizéről. Bár a „csendes” jelző megragadt az óceánon, később bebizonyosodott, ez korántsem tartós állapota e hatalmas víztömegnek.

Több hónap keresés után találták meg az átjárót

A keresett átjárót több hónapos kutatás után lelték meg, majd újabb egy hónapig bolyongtak a szigetek közt, eközben az egyik hajó elpusztult, egy másik eltévedt és visszafordult. A többi hajó 1520. november 28-án ért ki egy szűk, hegyek közti kijáraton a nagy vízre.

A fellelkesült tengerészek azt hitték, már a Fűszer-szigetek közelében vannak, de csalódniuk kellett. Csak további 110 nap és 17 ezer megtett kilométer után érték el a Fülöp-szigeteket, útközben az ivóvíz megromlott, az emberek éheztek, skarlátot kaptak. Cebu szigetén elnyerték a helyi szultán barátságát, Magellán azonban botorul belekeveredett a helybéliek konfliktusába, s 1521. április 27-én egy csetepatéban elesett. A hajós ekkor negyven-negyvenegy éves lehetett.

Halála után a lecsökkent számú legénység az egyik hajót felgyújtotta, és a maradék kettőn folytatta az utat. 1521 októberében végre rábukkantak az áhított Fűszer-szigetekre, ahol szegfűszeget, szerecsendiót, fűszereket vásároltak. Az egyik hajó Panama felé indult, de visszakergette egy vihar és portugál fogságba esett. Az utolsó hajó, a Victoria azonban nevéhez illően a Jóreménység-fokát megkerülve, súlyos szenvedések és nélkülözések után 1522. szeptember 6-án hazaért Spanyolországba.

A vállalkozás azonban anyagilag kifizetődött, a fűszerek nyereséget hoztak, de az eredeti legénységből csak tizennyolcan maradtak életben. Az út során számos ismeretlen állatot láttak, felfedezték a déli féltekéről látható csillagképet, a Magellán-felhőt és kiderült, szükség van a dátumvonalra: a pontosan vezetett hajónapló egy nap eltérést mutatott az otthon maradókkal. Az expedíció a világ térképét is átrajzolta: kiderült, hogy a Földfelszín nagyobb részét tenger borítja, amely egységes világóceánt alkot.

Ez az utazás véglegesen bebizonyította, hogy a Föld gömbölyű, körbe lehet hajózni!

Forrás: rubicon.hu, mult-kor.hu, wikipedia.

Akik keresték a nyugati átjárót

Kolombusz azzal indult negyedik expedíciójára, hogy Indián keresztül tér haza.

Vespucci azért tapogatta végig Amerika déli partvidékét, hogy elérje a Fűszer-szigeteket.

Cortez negyedik útja előtt megígérte Károly császárnak, hogy Panama környékén megkeresi az átjárót a Csendes-óceánra.

Cortereal és Cabot egész a Jeges-tengerig hajóztak fel, Joan de Solis pedig végig a La Plata-folyamon. Mindezt hiába tették.

Az átjáró jelentősége csökkent

A Magellán-szoros keskeny tengerszoros a dél-amerikai kontinens déli csúcsa, illetve a részben Argentínához tartozó Tűzföld és a vele szomszédos szigetek között.

A Csendes-óceán és az Atlanti-óceán közti legfontosabb természetes átjáró, de a barátságtalan éghajlat és a szoros szűk volta miatt nehéz hajózási útnak számít. A Panama-csatorna megnyitása (1914) a Magellán-szoros fontosságát csökkentette. (hu.wikipedia.org)