Online gyülekeznek a jót akarók

2024.03.18. 14:00

Keveset tenni nem szégyen, szégyen, ha nem teszünk semmit

Bach Dávid, aki néhány napja megalakította az Önzetlen segítők Dunaújváros és környékén elnevezésű Facebook-csoportot. A harmincéves fiatalember biztos abban, hogy léteznek olyan emberek, akik szívesen segítenek másokon, és kezdeményezésének sikerét látva nem is nagyon csalódott. Felhívására már most szép számmal jelentkeztek olyanok, akik segíteni szeretnének, és olyanok is, akik köszönettel ezt elfogadják.

Fekete Györgyi

Fotó: Shutterstock

Van egy idősebb kerekes székes házaspár, akiknek szoktam eljárni boltba. Innen jött az ötlet,hogy akkor miért ne segíthetnék másoknak is? Csak reménykedtem, hogy több ilyen ember lesz, aki segítene önzetlenül másokon/másoknak. A képzeleteimet már most felülmúlta hiszen  már az első, 2 nap alatt 340-en lettünk. A kommenteket pedig olvasva, akad bőven olyan, aki szívesen segít! Ez boldogsággal tölt el! – meséli nekem Bach Dávid, aki néhány napja megalakította az Önzetlen segítők Dunaújváros és környékén elnevezésű Facebook-csoportot.

A harmincéves fiatalember biztos abban, hogy léteznek olyan emberek, akik szívesen segítenek másokon, és kezdeményezésének sikerét látva nem is nagyon csalódott. Felhívására már most szép számmal jelentkeztek olyanok, akik segíteni szeretnének, és olyanok is, akik köszönettel ezt elfogadják. Íme néhány példa a fb-csoportba feltöltött számos közül:

Bach Dávid néhány napja hozta létre Önzetlen segítők Dunaújváros és környékén fb-csoportot

Bach Dávid: „Keresek olyan rászoruló családot aki nem teheti meg, hogy gyermekének tortát vásároljon születésnapjára!

Fanni Kovács felajánlása, hogy ő nagyon szívesen süt havi 1-2 db tortát az arra rászorulóknak!  Én pedig vállalom hozza pár alapanyag beszerzését, és a torta szállítását!  Sajnos nem mindenkinek fogunk tudni segíteni!”

„B. Erika : Esetleg áprilisban, ha lenne ránk idő, mi örülnénk neki. Sajnos nem reménykedek, hogy apuka fizetni fog viszont a legkisebb fiam 2 éves lesz április 3-án.”

Dávid a kezdetekről mesélt. Olvasta az egyik közösségi oldalon, hogy szeretnének segítséget kérni, hogy a zsugorfóliás vizet haza tudják hozni a boltból:

– Én szívesen segítettem, ugyan a Rómain lakunk, a néni, aki kérte, ő meg a Technikumban, de ez nem okozott gondot. Amikor átadtam a vizet, elsírta magát. Én nekem meg ezek a könnyek a legnagyobb fizetségek voltak. 

Egy a felajánlott adományok közül.
Egy a felajánlott adományok közül

S. Balázs: „Szeretnék egy kislány biciklit felajánlani egy rászoruló családnak, akik nem tehetik meg hogy vegyenek a kislányuknak! Van hozzá oldalkerék, ami segíti a biciklizés tanulását, ha még nem tud! Sajnos a méretét nem tudom de véleményem szerint 5-6-7 éves gyereknek jó!”

K. Jenna: „Sziasztok! Taxi sofőr vagyok, szerdánként és csütörtökönként dolgozom, ha esetleg valakinek szüksége van eljutni kórházba vagy esetleg bevásárolni, szívesen elviszem. Privátban elküldöm a telefonszámom.”

S. Rita : „Sziasztok! Nekem olyan „nagymama” típusú hölgy segítségére lenne szükségem, aki szívesen töltene időt egy 4 éves kislánnyal. Cserébe bevásárolok, elintézek bármit, segítek, amiben tudok.”

M. Judit: „Üdvözlök Mindenkit! Nyugdíjas nővér vagyok tanáccsal tudok szolgálni, és figyelem milyen szükségletek vannak, lehetőségemhez mérten jelzem, kinek mibe tudok segíteni. Ha kell ételosztásban is tudok reszt venni.”

Nem tartasz attól, hogy lesznek, akik visszaélnek az adakozók jó szándékával?

– Ezen már gondolkoztam, de úgy gondolom, hogy én csak közvetítek ezzel a csoporttal. A felajánló dönti el, hogy kinek segít, mikor és mivel. Pénzzel és pénzbeli adományok gyűjtésével nem foglalkozunk. Legutóbb azt láttam, hogy valaki egy kép felfúrásához kért segítséget, én úgy gondolom, hogy ez bele fog férni az időmbe, értek is hozzá, és nem is tart sok időbe. Miért ne segítenék?

Fiatal vagy, családos ember, hamarosan megszületik második gyermeked is. Honnan az indíttatás?

– Valószínűleg így nevelődtem. Édesanyám is ilyen területen dolgozik. Segíteni, segítséget adni nem lehet kérdéses. A feleségem is hasonlóan gondolkodik, s támogat mindebben. Tudom, hogy a mai rohanó világunkban egyre inkább kellemetlenül érezzük magunkat, ha segítségre szorulunk, vagy ha egyedül nem tudunk megoldani valamit. Nagyon nehéz kérni vagy segítséget elfogadni. Városunkban is egyre több a magára maradt idős ember, akiknek nagy gondot okoz egy szatyor felcipelése, vagy egy bútor összeszerelése.

A csoport éppen azért jött létre, hogy merjünk segítséget kérni, és segítsünk abban a társainknak önzetlenül, amiben csak tudunk. A múltkor hallottam egy nagyon jó mondást 

Keveset tenni nem szégyen, szégyen az, ha nem teszünk semmit!

Utóirat, de nem végezetül:

Bach Dávid: „Sziasztok! Most szóltak, hogy egy pár szeretne felajánlani egy ágyazható, kanapét. Használt, nem hibátlan, de hátha valakinek szüksége lenne rá! A békéből vihető! Szállításban sajnos nem tudunk segíteni. Hátha valaki tudna segíteni a szállításban is!?”

P. Zoltán Költöztetés: „Szia. Mi szívesen segítsünk a szállításban. Lehetőségekhez mértem természetesen ingyen.”

Bach Dávid: „A kanapé egy rászoruló családhoz került!”

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában