Embertelen világ

Embertelen világban élünk, sokszor ez az olvasata a címnek. Legtöbbünknek először a szókapcsolat erkölcsi oldala jut az eszébe. Háború, terror, természeti katasztrófák, társadalmi problémák környezetében mindannyiunk mindennapi kihívásai jönnek szembe. Mondhatjuk, ez maga az élet. Talán lehet, vagy épp ezt kell tudomásul vennünk! Most azonban nem erről, hanem a kifejezés fizikai értelmében vett jelentéséről szólnék röviden.

A minap egy kolléganőm mondta, hogy a különböző csomagküldő szolgálatok által közvetített termékek átvételéhez sem kell már ember, hiszen minden olyan ponton ott vannak már ezek a cégek, ahol az ember napi szinten rendszeresen megfordul. Áruházak, benzinkutak, posták, vasútállomások, buszpályaudvarok vagy épp valamelyik multi gyárkapuja környezetében. Ráadásul ezek az automata csomagpontok – ha igaz – „csak” egy címnek számítanak, és ezek személytelensége miatt ugye nincs is rajtuk jatt. Aztán egyre terjednek az önkiszolgáló benzinkutak is, ahol semmilyen emberi segítségre sem lehet számítani, hanem tölts, fizess és menj tovább. Ezekből kis hazánkban még kevés van, de a nagy élelmiszerláncok önkiszolgáló pénztáraiból annál több. Ezeknél is ahány ház, annyi szokás, csak győzze a vásárló mindet megtanulni. És itt van az internet, az információk végtelen tárháza, társadalmunk lenyomata. Otthonról, vagy inkább saját eszközről már mindenhez hozzáférünk. 

Agyondigitalizált világunkban szinte mindennapi tevékenységünkhöz kapcsolható valamilyen elektronikus kütyü. Nem kétséges, gyakorlatilag az emberek, családok többsége ezek „kiszolgáltatottjává” vált. Ugye önök is kerültek már olyan helyzetbe, amikor a legnagyobb szükségük lett volna rá, nem jutott eszükbe a „varázskód”, amit nevezzünk egyszerűen jelszónak. Ezeknél rendre előírás, hogy a nagy és kisbetűk, a számok és írásjelek milyen sorrendben kövessék egymást. Gondoljunk csak arra, már amikor belépünk a lépcsőház kapuján, a legtöbb esetben a kapukódon keresztül vezet az utunk majd, amikor elérünk saját otthonunkba, a riasztórendszer belépőkódját kell bepötyögnünk. Aztán a lemerült telefonunk PIN-kódja, rosszabb esetben PUK-kódja újabb próbatétel és a számítógép jelszavával is csak akkor van szerencsénk, ha azt a gép már megjegyezte. És még nem beszéltünk a bankkártyás pénzfelvételről, vagy az internetes bankolásról. Aztán az összes jelszót beírjuk a telefonunkba, hogy el ne felejtsük, és a kör bezárult. Mennyivel más volt ez gyermekkorunkban, hiszen akkor csak azt ismertük, hogy: „egy a jelszónk a ...”. Persze, azért nem sírom vissza azt a korszakot, az is egy embertelen világ volt, csak másképp, ha tudják, mire is gondolok!