Megérkezett a Mikulás a nagykarácsonyi otthonába!

A vendégeket elsőként igaz barátsággal az általa újjáalakított szeretet projekt tulajdonosa Mergl István köszöntötte. Titkos terve, hogy ez a helyszín a szeretet háza legyen.

Kár lenne tagadni

A helyi Örökzöld óvoda gyermekei alig várták, hogy feltűnjön az ajtó, mert már erősen vártak a nagy személyes találkozásra. Igaz egy kicsit kikerekedett a szemük, amikor a Mikulásnak kellett egyet énekelni (persze egyből kettő lett belőle), de Mészáros Zoltánné vezetésével akár egy egész műsoros délelőttre is volt muníciójuk.

A Szent Miklós általános iskola növendékei hitték is, meg nem is a régi szép történeteket a varázslatos nagyszakállúról, de amikor Horváth Csaba tanár úr és Horváthné Pinke Kata magabiztosan megadták a hangot, minden ment már, mint a karikacsapás. Egy biztos, hogy az ő énekükre jelent meg és…

A legnagyobb sikert a Mikulás aratta

– Elegánsan mosolyogva megállt, és mindenkit megnyugtatott: ő egy nagyon barátságos szerzet, de azért mindenkit a jó magatartásra és a tanulásra szeretne biztatni.

Kérte a gyermekeket, hogy tegyenek rendet a környezetükben, és tartsák is fönt azt. Ezután beinvitálta a házba kicsiket, akiket a nyugdíjasok, majd az iskolások követtek (akik a várakozás közben letesztelték az udvaron szolgáló elektromos kisvasutat) és feldíszítették Fejér vármegye karácsonyfáját is. 

Minden felnőtt egy kis izgatott mosolyt rejtegetett az arcán

Az eseményen részt vett Varga Gábor országgyűlési képviselő is. Elmondta: 
– Cecei származású vagyok, és szerencsére egy későbbi korosztályból származok, mint a nyugdíjas asszonyok. Hozzánk az óvodába és az iskolába is ellátogatott a Mikulás, és persze a kísérete. Azt mondhatom, hogy én egy jó tanuló és magatartású gyermek voltam, ezért különösebb félni valóm nem volt a jelmezesek megjelenése miatt, de azért roppant izgalmas volt az egész. Aznap persze mindenki megígérte, hogy onnét nagyon jól fog teljesíteni, de a következő évre is voltak akik lapítottak. Gondolom ez azóta is hasonlóképpen működik. Én ezt az alkalmat a Mikulással egy nagyon kedves, akár az Adventre ráhangoló szép ünnepnek találom. Jó lenne, ha mindenki ráébredne, hogy ilyenkor sem a méregdrága, divatos ajándékok visznek közelebb egymás szívéhez, hanem a szeretet. 

A Vadvirág nyugdíjas klub hölgykoszorúja például belülről is roppant kíváncsi volt az újjászületett mikulásházra, nem különben a lakójára. Közben persze szépen csendben előkerültek a megszépült régi emlékek.

Persze, hogy más volt abban az időben 

Főleg a nyolcvan fölöttiek néztek össze ez ügyben. Balogh Jánosné Katika például így emlékezett az akkori Mikulásra:

– Nagyon szegény világban, nagy létszámú családokban éltünk. Mi például nyolcan voltunk testvérek. Édesanyánk vette kézbe a dolgokat. A szaloncukrot ő főzte cukorból, az egyikbe egy kis kakaó is került, persze csak a színe miatt.  A hozzá való papír díszt mi, a gyermekek készítettük, amit éppen találtunk. Abból is csak egy pár szem jutott fejenként.

Ilyen szép Mikulást, mint aki itt lakik, nem is találtunk volna az egész faluban. Akiket megláttunk ilyen szerepben, az nagyon hasonlított az idősebb testvéreinkre. Jobb volt menekülni, neki és nekünk is. Igazi kitisztítani való cipőnk sem volt, hiszen a legtöbben klumpákban jártunk.

Igaz, hogy a mai csoki mikulás még akkor nem létezett, helyette finom sült tészták , kiflik és rétes került az asztalra. Nem is bántuk.