A Kaptárban ezúttal a bolhák tanyáztak, nem a méhecskék

Bolhapiac lesz vasárnap a Kaptárban! Hallottam a hírt a múlt hét elején. Kíváncsivá tett a dolog, mert évtizedek óta nem hallottam ezt a kifejezést, utoljára a nyolcvanas évek elején Debrecenben. Ugyan Miskolcon – ahol felnőttem – is volt bolhapiac, de azt ócskapiacnak nevezték, pedig ott legkevésbé ócskaságokat lehetett kapni. Elsősorban lengyel és jugoszláv „turisták” csempészáruit vásárolhattuk meg. Olyan, akkor különlegességnek számító dolgokhoz juthattunk hozzá, mint a Marlboro cigaretta, a Levis farmer, az Adidas edzőcipő, vagy éppen a Sony magnókazetta. 

De milyen is volt a mi bolhapiacunk a Kaptárban? Kis helyen, kevés standdal, de rengeteg érdekességgel. Ennek bizonyságául álljon itt, hogy magam is vásároltam egy fűszert törő mozsarat, egy különleges jénai tálat, és a karácsonyi ünnepkörben nem lehetett otthagyni a fenyőfa alakú süteményt kiszúró formát. 
No, de nézzük, mire költhettünk volna még. Például volt alig használt boroshordódugó, új pénztárgép-szalag, de használt, kihegyezett ceruza is. De beruházhattunk volna egy nem akármilyen készségbe, egy vászon bevásárlókocsiba, amely hipp-hopp átalakítható vállon hordható szatyorrá. 
A tanulság: nem kell elutasítónak lenni egy Kaptár-féle bolhapiaccal szemben, hiszen – mint ahogy a példám is mutatja – soha sem tudni, miféle kincsre találunk rá.