Generációk tanítása nyomán

Apja fia 
Szabó Zsolt a kárpitos szakmában az édesapja nyomdokaiba lépett. 
– Nem a bakszámláját figyeltem, hanem a munkát, amit végzett. Időben megláttam, hogy ez egy olyan foglalkozás, ahol esztétikailag is komoly értéket állít elő, aki benne dolgozik. 
– A régi dolgokból csodák születhetnek. A bútorok felújítása mellett a gépjárművek tulajdonosaira is gondolunk, kategóriáktól függetlenül (akár a traktorokra vagy a vízi járművekre is). Tetszőleges, kárpittal ellátott felületek, köztük a divatos motorkerékpárok minőségi üléshuzatainak az elkészítésére is vállalkozunk. 
– Jelenleg átadásra kész egy utasokat szállító lovas kocsi hátsó, utasokat kiszolgáló ülése, ami a prémium kategóriájú személygépkocsikét idézi. A tulajdonos elmondta, hogy a funkcióját illetően mit szeretne, mi pedig bemutattuk neki az elképzelésünket. Megállapodtunk és ebből is egy gyönyörű darab született. 
 

A tanulmányok 
– Az elméleti képzésemet Székesfehérváron, a gyakorlati részét pedig itthon, édesapám műhelyében kaptam meg. Ez utóbbi egy szigorú, de következetes képzést és tanítást jelentett. Főleg azért, mert ebben a műhelyben nagyon sokféle, a régi időkből származó javítani való került a kezünk alá, aminek a hasznát később, munkavállalóként tapasztaltam meg igazán. A szakmai versenyen kimagasló eredménnyel végeztem, ezért vizsgát nem is kellett tennem. 
 

Anglia 
– Szinte gyermekkoromtól kezdve kerestem annak a lehetőségét, hogy külföldön is kipróbálhassam magamat. Jelentős időt, tizenöt évet dolgoztam a szakmámban, Angliában. Tehát ez nem egy egyszerű ingázás volt, hanem életvitelszerűen ott dolgoztam a saját vállalkozásomban. Az ottani tenisz- és golfklubból máig élő kapcsolatokat és klientúrákat sikerült kialakítani. Abban a körzetben letettem a névjegyemet, és bizalommal fordultak hozzám. A gyermekeink ott születtek és jártak iskolába, és a feleségem is ott dolgozott. Évente két alkalommal jöttünk haza. 
– Én is tudom, hogy a régi mesterlegények tanulási, tapasztalatszerzési szándékkal vették a nyakukba Európát, de én, az édesapám műhelyében folyó munkának köszönhetően nem sok szakmai újdonsággal találkoztam. Szerencsére itthon a hagyományos munkákat is begyakoroltam, és annak az ottani antik bútoroknál jó hasznát vettem. Ugyanazokat a varrógépeket és egyéb szerszámokat használtuk, amit itthon, ezért nem ért meglepetés. 
 

A hazatérés után 
– Sikeres és elismert külföldi munka után, előre megtervezve tértem vissza a családommal együtt. A munkát a régi műhelyünkben folytattam, s bár vannak külföldi megrendeléseink is, de a hazai kuncsaftok is elég munkát biztosítanak a számunkra. Teljesen elégedett vagyok az itthoni életünkkel. 
 

A cégalapító 
Szabó József 1968-ban tanulóként kezdte a szakmát. Tíz év múlva (az igazolványa bizonyítja) már önálló kisiparos volt. 
– Abban az időben hat fiú és hét lány kezdte el velem egy évfolyamban ezt a szakmát Szekszárdon. Az utóbbiak lassan kikoptak belőle, és ma már nincsenek is követőik a kárpitosok világában. 
– A mesterem Papp László lett, akit híresen jó szakembernek és szigorú mesternek mondhatok. Máig hiszek ezekben az értékekben. Ordibálni nem szabad a tanulókkal, de fegyelmezett munkára kell szoktatni őket. A nehéz elemeket, mozdulatokat sokszor meg kell mutatni, és a dicsérettel sem szabad spórolni. 
 

A szakma változásai 
– Amikor én kezdtem, a szivacsbetétek helyett „afrikot” használtunk. Ez az afrikai pál­mák fölhasogatott és ciánnal fertőtlenített leveléből készült, és kötél formában érkezett, amit aztán még kártolni (kifésülni) is kellett. 
– Az ilyen régi vágású, aprólékos munkát meg lehet ugyan fizetni, de nagyon sokba kerül. Az antik, biedermeier vagy rokokó munkák lassan, de hosszú időre, mondjuk ötven évre készülnek, de a garanciát is annyi időre adjuk. 
 

A leharcolt bútorok 
– Nyilván sokaknak vannak régi, „hozzájuk nőtt” bútoraik, amik a sok használattól már nagyon rossz állapotban vannak, amikor behozzák azokat. Némelyiket már nem is éri meg újból életre hozni. Ilyenkor tapintatosan elmondjuk, hogy milyen munkákat követel meg a helyreállítás, és azzal módot adunk a megrendelőnek ahhoz, hogy meggondolja, megér-e annyit a számára. Egy szelíd tanácsot is adok hozzá, hogy el tudja dönteni: érdemes-e még annyit költeni rá?! 
Családban marad a szakma 
– Jó képességű gyermek volt a fiam, tehát gond nélkül továbbtanulhatott volna, de én azt szerettem volna, hogy előbb legyen a kezében egy kenyérkereső szakma. Őt vonzotta a kárpitosság, én pedig segítettem neki, hogy jó szakember váljon belőle. 
 

Apa–fia kapcsolat 
– Ő már többféleképpen, ismerősök, rokonok közbenjárására is szeretett volna szerencsét próbálni külföldön. Aztán megjött a lehetőség: igaz, egy bizonyos munkához még akkor engem hívtak ki Angliába. Akkor mondtam a fiamnak, hogy na, látod, most oda már neked kell kimenni, hiszen én már dolgoztam előtte Svédországban és Ausztriában is. 
– Azt is mondtam neki, hogy „te ott olyan sokkot fogsz kapni”, hogy azután évek telnek majd el, mire visszatérsz hozzánk. És lám, az élet pontosan beigazolta az elképzelésemet. Fényesen megállta a helyét, amire nagyon büszke vagyok. A tanítványomként nemcsak arra tanítottam meg, hogy hová kell beütni azt a bizonyos szöget, hanem a becsületességre, és arra is, hogy magas szinten tartsa a munkamorált, ahogy az életben való helytállást is. 
 

Már kiszállt a munka világából 
– Ötven évet dolgoztam, és ennek java része nem napi nyolc óra, hanem attól jóval több volt. Úgy is mondhatjuk, hogy jóllaktam a melóval! A görbe tű már szó szerint kiesik a kezemből. Ez egy fizikailag is nagyon megterhelő foglalkozás volt, főleg a régi időben. 
 

A szakma jövője 
– Jól állunk megrendelésekkel, hiszen se szombatunk, se vasárnapunk nincs miattuk. A mai fiatalok már nem nagyon vágynak az ilyen aprólékos és nehéz munkákra. Én már ritkán vagyok a műhelyben, esetleg olyankor, ha valamilyen különleges anyagot kell beszerezni és megkérnek, hogy segítsek. A kétkezi munkában már nem számíthatnak rám. 
 

A másik segéd úr 
Sós Zsolt egy hivatalosan be nem jegyzett családtagja, de akként szereplő kollégája az előbb idézett uraknak. 
– Előszálláson az Anker Trade-nél végeztem. Ez egy kis cég, ahol mindenhez kell érteni. Amikor ideérkeztem, a Józsi bátyámnál tovább folytattam a tanulást, hiszen itt gyakran várnak ránk a klasszikus feladatok is. Kis csapat vagyunk, de akár a jó testvérek, Zsolttal fél szavakból is megértjük egymás gondolatát. Már korábban is voltunk kollégák. 
– Nálunk soha nincsenek unalmas munkák, mert olyan sokféle feladattal találkozunk. Régi és új bútorokkal, minőségi anyagokkal, különleges problémákat kell megoldanunk. Ettől is élvezetes ez a munka. 
– Különösen szeretem a gépjárművek üléshuzatait elkészíteni. Ott aztán örömmel várom az extra, kihívásokat jelentő kívánságaikat is. 
 

A minőség 
– Nagyon jó, hogy az idők során saját magunknak magasra raktuk azt a bizonyos mércét, és minden nap el akarjuk érni. 
A jelentős szakmai gyakorlatunk után is nagyon jó érzés a megrendelőink elismerő szavait hallani.