Zita, az utolsó magyar királyné boldoggá avatása elkezdődött

Történelem - Az olaszországi Viareggióban, 1892. május 9-én született Zita Bourbon parmai hercegnő, később az utolsó magyar királyné, IV. Károly felesége. Házassága révén Zita volt 1916–1918 között Ausztria császárnéja, Magyarország és Csehország királynéja. Az Osztrák–Magyar Monarchia első világháborús összeomlása után svájci, majd madeirai (portugál sziget az Atlanti-óceánban, Lisszabontól 978 km távolságra) száműzetésbe került férjével és gyermekeivel együtt. Férjét, IV. Károlyt 1921-ben elkísérte Magyarországra is, hogy az visszaszerezze trónját, de az uralkodói pár kísérletei Horthy Miklós kormányzó ellenállása miatt nem jártak sikerrel. Zita királyné a második világháború idején először Kanadában, majd a háború után az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodott, ahonnan csak utolsó éveiben tért vissza az európai kontinensre. A második világégés alatt Zita királyné kötszereket és gyógyszereket gyűjtött és küldött Ausztria és Magyarország számára, fia, Ottó főherceg rendszeres kapcsolatot tartott Franklin D. Roosevelt amerikai elnökkel, akit arról igyekezett meggyőzni, hogy Ausztria és Magyarország egy ördögi hitleri politika áldozata. Az utolsó magyar uralkodópár többi fia – Ottó mellett – aktívan részt vett a fasizmus elleni harcban: Róbert diplomataként, Károly Lajos, Felix és Rudolf főhercegek pedig beléptek az amerikai hadseregbe. Az utolsó magyar királyné boldoggá avatásának eljárása folyamatban van. 

Bourbon-családba született 

Annak dacára, hogy az olasz egység megvalósulásával a Bourbon-dinasztia parmai ága elveszítette valódi hatalmát, I. Róbert parmai herceg igyekezett továbbra is uralkodóházként reprezentálni családját. A hercegnek Zita a tizenhetedik gyermeke, illetve tizenegyedik leánya volt. A későbbi magyar királyné édesanyja pedig Mária Antónia portugál infánsnő (a spanyol és portugál királyi hercegek által használt címre és rangra utal) volt. I. Róbertnek két házasságából születtek gyermekei, ezért Zita hercegnőnek születésekor már tizenhárom fivére és nővére volt. Érdekes, hogy akkor már a legidősebb hercegnő, Mária Lujza 22 éves volt, de a család még Zita után is további 6 gyermekkel gyarapodott. A parmai herceg adott a pazar külsőségekre, ezért fényűző körülmények közepette nevelte gyermekeit, de ugyanakkor odafigyelt a komoly taníttatásra is. Zita testvéreihez hasonlóan szigorú vallásos, de egyben nagyon színvonalas oktatásban részesült. Már fiatalkorában folyékonyan beszélte az olasz, francia, német, angol és portugál nyelvet, de fogékony volt a művészetre és az irodalomra is. Egész életében buzgó katolikus maradt, büszke volt nevére, amelyet a XIII. században élt Szent Zita után kapott, akit egyébként a cselédek védőszentjeként tartottak számon. 

1907-ben elhunyt édesapja, féltestvérei és édesanyja között viszály alakult ki az örökség kapcsán, amelyben Zita is érintett volt. Később a Wight-szigeten (Nagy-Britanniához tartozó sziget a La Manche-csatornán) fekvő bencés rendi Szent Cecília-zárdába küldték további tanulás végett. A zárdát anyai nagyanyja, az apácává lett Adelheid Zsófia löwenstein–wertheim–rosenbergi hercegnő vezette, de Zita egészsége 1909 során megrendült a Wight-sziget párás klímája miatt, ezért édesanyja hazahívta, majd gyógykezelésre a csehországi Franzensbadba küldte. E neves fürdőhely közelében élt a hercegnő nagynénje, Mária Terézia portugál infánsnő, Habsburg-Lotharingiai Károly Lajos főherceg özvegye, aki néhai férjén keresztül a későbbi IV. Károly magyar király mostoha nagyany­ja volt. 

Zita ott megismerkedett Károly főherceggel 

Károly főherceg ezrede akkor Csehországban állomásozott, így Károly gyakorta felkereste a családot, elsősorban, hogy találkozzon Szixtusz parmai herceggel – Zita legidősebb bátyjával –, akivel személyes jó baráti kapcsolatban állt. Idővel Zitával is megismerkedett, majd a két fiatal között szerelem szövődött. A kapcsolatot a bécsi udvar is támogatta, ugyanis a monarchia trónörököse, Ferenc Ferdinánd rangon aluli házasságot kötött, ezért a Habsburg-ház törvényei szerint gyermekeit nem illette meg az öröklés joga, így Ferenc József császár az ifjú Károlytól várta, hogy trónörököst nemzzen az Osztrák–Magyar Monarchia számára. Az uralkodó beleegyezése után, 1911 nyarán az akkor 23 éves Károly főherceg eljegyezte Zitát, majd októberben az alsó-ausztriai Schwarzauban az esküvőt is megtartották. Az esküvőn Ferenc Józsefen kívül még számos más európai uralkodóház tagja is részt vett. Károly főherceg szerencsésnek mondhatta magát, ugyanis szabad akaratából, szerelemből, és ami akkor nagyon fontos volt, hogy rangnak megfelelő nőt vehetett el. Zitára pedig fél Európa arisztokrata körének hölgytagjai voltak irigyek, hiszen Károly akkor a kontinens egyik legjobb partijának számított. Ferenc József császár az esküvőn egy káprázatos diadémot (női fejdísz, általában drágakövekkel kirakott, korona vagy félhold alakú) ajándékozott az újdonsült menyasszonynak. A következő esztendőben Zita fiút szült, neve Ottó lett, majd 1922 nyaráig további 4 fiú- és 3 leánygyermeknek adott életet. Károly és Zita boldog házasságban éltek, gyermekeiket a katolikus vallás elvárásai szerint nevelték, Ottót pedig fokozatosan kezdték felkészíteni az uralkodásra. 

A szarajevói merénylet mindent felborított 

Károly főherceg a monarchia trónöröklési sorrendjében a második helyen állt nagybátyja, Ferenc Ferdinánd főherceg mögött. 1914. június 28-án viszont Szarajevóban Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörököst és feleségét megölte Gavrilo Princip szerb diák, aki a kétes hírű szerb Fekete Kéz nevű szervezettel állt kapcsolatban, így a trón várományosa Károly főherceg lett. 
A főhercegi pár meggyilkolását követően diplomáciai bonyodalmak keletkeztek az akkori európai nagyhatalmak között, ami végül az első világháború kitöréséhez vezetett. Károly trónörökös az osztrák hadsereg szolgálatába lépett, Zita pedig Ferenc József császár kérésére Bécsbe, Schönbrunnba költözött, ahol maga az idős uralkodó próbálta őt felkészíteni a későbbi császárnéi és királynéi teendőkre. Zita családját is kettészakította az első világháború, Franciaországban élő testvérei a francia és a belga seregben, amíg a monarchiában élők az ottani hadseregben harcoltak, tehát testvér testvér ellen. Olaszország az antant oldalán való hadba lépése után Zitát származása miatt komoly támadások érték, amelyek érzékenyen érintették a fiatal főherceg asszonyt, de az idős Ferenc József segített neki átvészelni ezt a nehéz időszakot. 1916. november 21-én viszont meghalt I. Ferenc József császár, így a trónon Károly főherceg követte I. Károly, illetve IV. Károly néven, Zitából pedig osztrák császárné és magyar, valamint cseh királyné lett. 

A legnehezebb időszakok következtek 

1916. december 30-án fényes pompa keretén belül került sor IV. Károly magyar király megkoronázására, Zitát pedig királynévá avatták, miután az ősi szokás szerint az uralkodó feleségének a vállát megérintették a Szent Koronával. Zita egyébként igyekezett a magyar nép rokonszenvét elnyerni, koronázási esküjét is magyarul mondta el, gyermekeit is igyekezett a magyar nyelvre taníttatni, sőt az egész uralkodói család 1918-ban néhány hétre Gödöllőre költözött. Intelligenciája és leleményessége révén igyekezett segíteni férje különbéke iránti próbálkozásait, amelyek azonban kudarcba fulladtak. 

Az első világháború után felbomlott az Osztrák–Magyar Monarchia, Károly lemondott az osztrák trónról, de a magyarról nem. Zita ellenezte férje lemondását, és V. György brit uralkodó támogatásának köszönhetően angol csapatok érkeztek Bécsbe, és Svájcba kísérték az uralkodó családot. Ott is aktív szerepet játszott abban, hogy férje Magyarországra utazzon és visszaszerezze trónját, de Horthy kormányzó megakadályozta őket ebben, sőt a kormányzóhoz hű csapatok a királyi párt Tihanyba vitték, majd az antant közreműködésével IV. Károly és családja lakhelyének az Atlanti-óceánon található Madeira szigetét jelölték ki, ahol a volt uralkodó 1922. április 1-jén spanyolnáthában életét vesztette. XIII. Alfonz spanyol királynak köszönhetően a család elkerülte a nyomort, így az özvegy királyné nyolcadik gyermekét, Erzsébetet már Madridban hozta a világra. 
A harmincas években Zita gyorsan felmérte a fasizmusban és a kommunizmusban rejlő veszélyeket, ezért az amerikai kontinensen telepedett le családjával, majd csak jóval a második világháború után, 1952-ben jött vissza Európába, hogy Luxemburgban ápolhassa idős édesanyját. 1982-ben az osztrák kormány megengedte Zitának, hogy Ausztriába utazzon, így a volt császárné több alkalommal az osztrák televízióban is szerepelhetett. Élete utolsó évét nagybetegen, ágyban fekve élte le, majd 1989. március 14-én 96 éves korában hunyt el. A bécsi kapucinusok kriptájában helyezték végső nyugalomra. 

Felhasznált irodalom:
– Hammond, Beate. Mária Terézia, Erzsébet, Zita – Nagy császárnék fiatal lány korukban. Gabo Kiadó, 2006. 
– Fejtő Ferenc. Rekviem egy hajdanvolt birodalomért: Ausztria–Magyarország szétrombolása. Budapest: Minerva/Atlantisz (1990). 
– https://rubicon.hu/kalendarium/1892-majus-9-bourbon-parmai-zita-magyar-kiralyne-szuletese. 
– Károly, Szerencsés, Estók János. Szerk.: Stemler Gyula: Zita királyné és császárné, Híres nők a magyar történelemben. Kossuth Kiadó. 2007. 
– Grössing, Sigrid-Maria. Tragédiák a Habsburg-házban. Gabo Kiadó, 2007. 
– Boulay, Cyrille. Királyi legendák – Az európai királyi udvarok közelről. Magyar Könyvklub. 
– Kovács Gergely. Fogadd a koronát! – Károly magyar király hitvalló élete. Budapest: Új Ember Kiadó (2004). 
– Maczó Ferenc. Az utolsó magyar királykoronázás – IV. Károly király és Zita királyné koronázási ünnepsége Budapesten 1916 végén. Budapest: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet (2016).