Covid: vendégül látni valakit nagyon felelősségteljes dolog

Egy nagyon érdekes és tanulságos esemény történt az életünkben, és ezt egy jogszabályi hézag okozta – kezdte mondandóját Grábics Gábor. – A nálunk megszálló svájci férfi vendégeink közül az egyik megbetegedett. Mivel a tesztje pozitív lett, ezért a szabályozás szerint nálunk nem tartózkodhattak, el kellett tanácsolnunk őket. A hazautazásukat sem lehetett biztosítani, hiszen a repülő és egyéb utazási társaságok csak negatív teszttel viszik el az utasaikat. A munkahelyükről szó szerint kitiltották őket. Ezek után ebben a képtelen helyzetben itt maradtak nálunk, a hotelben. Szó szerint azt sem tudták, hogy mit csináljanak. A bajokat tetézte, hogy sajnos nyelvi nehézségeik is voltak.

– Átérezve a problémájukat könnyű volt megérteni, hogy milyen lehet egy idegen országban, kiközösítve és fedél nélkül maradni. Ezért elkezdtünk keresni egy a számukra megfelelő megoldást. Rengeteg telefonálás és egyeztetés után átkísértük őket a helyi kórházba, ahol megértették a problémát, befogadták és ellátták őket – mondta el Grábics Gábor. Hozzátette:

– Mivel közeledett a pünkösd, még jobban elszorult a szívünk miattuk. Tartottuk velük a kapcsolatot, és reagáltunk a panaszaikra, ami a kórházi kosztra és főleg a gyümölcs hiányára vonatkozott. Mivel az étkezésüket a Kajataxival oldottuk meg, az ünnep alkalmából még egy kis figyelmességgel, egy-egy gazdag gyümölcskosárral leptük meg őket. Ez a gesztus mélyen érintette őket, és a köszönő szavak mellett a ritka férfikönnyek is kicsordultak. Szerencsére a vendégeink rövid időt követően, a megfigyelés után egészségesen hagyhatták el az intézetet.

Emberséges tettüket az ügyvezető úgy értékeli:

– Nem tartjuk hősöknek magunkat. Az eset főleg a fiatalabb kollégáink előtt lehet példaértékű. Az üzleti életben nemcsak lehet, hanem szükséges is emberként viselkedni a partnereinkkel. Nagyon sokszor mondom nekik, hogy nálunk egy vendégnek mindig van utóélete. Azzal, hogy becsukódott mögötte az ajtó, még szívesen és segítségre készen gondolunk rá. Jó példák állnak előttem, mert szerencsére sokat utazhattam az életem során, és nehéz problémákkal találkozva megértő emberek nyújtottak segítséget számomra.

– Vendéglátó egységük, szálláshelyük túl van a nehéz időkön?

– Nagyon örülünk a nyitásnak. Azt viszont jelentős problémának látjuk, hogy nagyon sok szakember hagyta el a pályánkat. A vendéglátóiparon kívüli, most még biztosnak tűnő állásokat kerestek maguknak. Sokan azért nem mernek visszatérni, mert attól félnek, hogy ez a helyzet megismétlődhet. Hiába mondjuk, hogy mi mindenki mellett kitartottunk, és senkit sem küldtünk el, de azok az emberek mégis érthető módon féltik az egzisztenciájukat.

– A maszkviselet még mindig borzolja a kedélyeket?

– Bizony így van, hiszen egy értékesítő térben a pultnál állva kötelező a viselete, egy méterrel távolabb, az asztalnál ülve már szerencsére nem. Ezt a faramuci helyzetet a vendégek nagy többsége kritikusan ugyan, de igazából fegyelmezetten viseli el, akárcsak a kártyák ellenőrzését. Ez nagyon örvendetes. Azt hittem, hogy sokkal több súrlódásra ad majd okot a rendelkezés.

– Megváltoztak a fogyasztási szokások?

– Az ételkiszállítás teljesen beépült az életünkbe. Szerintem további változások előtt állunk. Úgy érzem, hogy a klasszikus vendéglátást csak bizonyos különleges alkalmakra fogják használni az emberek. Úgy néz ki, hogy azokban az esetekben többet is hajlandóak rá áldozni, hogy emlékezetesebbé váljon az eseményük. A hétköznapokra pedig egyre kevesebb hangsúlyt fektetnek. Egy nagyon érdekes jelenség előtt állunk. Sok kedvelt törzsvendégünk még nem tért vissza, aminek az okát egyelőre nem tudjuk, de szerencsére és örvendetes módon hasonló létszámban jelentek meg az újak. Mindenesetre szívesen várjuk vissza a „régieket” is.

– A terasz lett a kedvenc helyszín.

– Egyértelmű, hogy a többség, még a rosszabb idő esetén is inkább a teraszt választja, de szerintem ezt a védettségi kártya hiánya is befolyásolja. Úgy néz ki, hogy a fiatalok most eszméltek rá, hogy a hiányában a korábbi kedvenc helyszíneik és időtöltéseik nélkül kell élni az életüket.

– Az idei nyártól mit vár?

– Azt remélem, hogy legalább úgy sikerül, mint a tavalyi! Most úgy látom, hogy nem fogjuk azt elérni. Személyes meggyőződésem szerint nagyon sokan vágynak arra, hogy elutazhassanak valahová, távolabbi nyaralós helyszínekre. Amennyiben ez beigazolódik, akkor valószínűleg nem Dunaújvárosban akarnak majd egy vacsorát elkölteni, hanem mondjuk a tengerparton. Amennyiben sikerülnek a nemzetközi utazási megállapodások, akkor az említett módon alakulhatnak a dolgok. Más esetben hazai turistákká fogunk válni!