Az első nikaiai zsinat hatása a későbbi egyháztörvényekre

A pápa abban az időben I. Szilveszter volt, akit később a Római Katolikus Egyház szentté avatott, személye meghatározó volt abban, hogy Niceába összehívott első egyetemes zsinaton elfogadták a Niceai hitvallást.

A mai Törökország területén található város latin neve Nicea volt, még görögül Nikaia, mai török neve pedig Iznik, és az ország nyugati felén Bursa tartományban található. A várost i. e. 2500 körül alapították, majd Nagy Sándor halála után Antogoneia lett a neve, és 325-ben, majd később 787-ben ott tartották azt a két híres zsinatot, amely nagyban meghatározta a keresztény egyházak későbbi működését. Gyakorlatilag ott dolgozták ki a ma vallott alapvető keresztény hitnézeteket. A várost a keresztes háborúkban többször is visszafoglalták, de 1331-ben végleg az Oszmán Birodalom részévé vált.

I. Constantinus vagy Nagy Konstantin

Nagy Konstantin császár, teljes nevén Caius Flavius Valerius Aurelius Constantinus, 272. február 27-én született Naissusban (a mai szerbiai Niš). Apja magas rangú katonatiszt volt, akiből később római hadvezér lett. Anyja Heléna, egy kocsmáros lánya volt. Fiatal évei nem voltak zökkenőmentesek, de jó szervezőképességének és kitartásának köszönhetően egyre feljebb lépett a ranglétrán. Később Constantinus már a birodalom nyugati részét, Britanniát, Galliát, Hispániát, valamint a germán provinciákat tartotta uralma alatt. Ennélfogva ő rendelkezett a birodalom egyik legnagyobb hadseregével is.

Folytatta apja erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a Rajna mentén megerősítse a határt és a gall tartományokat újjáépítse. 306 júliusában kiáltják ki augustusszá (a Római Birodalom császárjainak egyik címe). Constantinus leginkább arról lett ismert, hogy ő volt az első római császár, aki felvette a kereszténységet, bár lehetséges, hogy továbbra is korábbi hitében élt. Egyes források szerint pedig csak politikai okok miatt engedélyezte a keresztény hitet. Hite felől kétségek merülnek fel, mivel állítólag csak a halálos ágyán vette fel a kereszténységet.

A történetírók szerint a Milvius-hídi csata előtt Konstantin álmot látott, ahol egy nagy kereszt tűnt fel az égen, ezzel a felirattal: „E jelben győzni fogsz”. Constantinus másnap felvarratta a kereszt jelét katonái ruhájára. A labarum (római hadi jelvény) csúcsára pedig a római sas helyére aranykoszorúba foglalt, drágaköves Krisztus-monogram került. Ezt követően legyőzte Marcus Aurelius Valerius Maxentius háromszoros túlerőben lévő seregét. Ezzel a diadallal megszilárdította hatalmát.

Megerősödtek a keresztények

Nevéhez fűződik a 313-ban kiadott milánói ediktum, amelyben eltörölte a keresztények hitük gyakorlásáért kiszabott büntetéseket, és visszaadta az elkobzott vagyonokat is. Az ediktum után az addig üldözött keresztények előtt új lehetőségek nyíltak meg, megpályázhatták a magas kormányzati pozíciókat, új templomokat is építhettek, és a társadalom egyre jobban befogadta őket. A kereszténység ezt követően egyre inkább meghatározó vallás lett a birodalom egész területén. Nagy Konstantin hívta össze a 314-es arlesi és a 325-ös nikaiai zsinatot, amelyek rendezték a korai kereszténység legfontosabb kérdéseit és kizárták a zavaró tényezőket. 321. március 7-én a vasárnapot rendelte el heti pihenőnapnak. Konstantin 325-ben Bizáncban betiltotta a gladiátorjátékokat, majd öt évvel később pedig székhelyét Rómából Bizáncba helyezte át. Ezzel a konstantinápolyi püspök (pátriárka) tekintélye is növekedett, de egyben a császár teljes kiszolgálójává vált. Több megszorítással is nehezítette a zsidók helyzetét. A szabad polgárokkal ellentétben ők nem tarthattak keresztény rabszolgákat, valamint a keresztényeknek tilos volt áttérniük a zsidó hitre.

I. Constantinus császár 337-ben hunyt el.

Az első nikaiai zsinat

A zsinat eredeti célja a nézeteltérések feloldására irányult, az alapvető kérdés Jézus személyének a pontos meghatározása volt. Egyesek ugyanis tagadták Krisztus egyenlőségét Istennel, a legerősebb ilyen mozgalom az ariánusoké volt, akik megkérdőjelezték Jézus isteni voltát és azt vallották, hogy mivel Jézus Krisztus az Isten teremtménye, ezért nem lehet egyenrangú vele. A zsinat nagy többséggel az ariánusokkal szemben foglalt állást, a közel 300 jelenlévő közül mindössze ketten szavaztak arra, hogy Jézus személye nem egyenértékű Istennel, a többség az egylényegűség elve mellett állt ki, tehát az Atyaisten és a Fiúisten lényegileg azonos. Ezzel a Szentháromság tanát is elfogadták, tehát az arianizmus nézeteit először az első, 325-ös nikaiai zsinat ítélte el. A mai ortodox és katolikus egyházak is az ott elfogadottakat tartják meghatározónak, és eretneknek nyilvánítanak minden ettől eltérőt. A zsinat másik nagy eredménye a húsvét időpontjában való megegyezés volt, a jelenlévő egyházi vezetők úgy döntöttek, hogy a húsvétot a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő első telihold utáni első vasárnap fogják megünnepelni.

A zsinat vagy szinódus gyűlést, találkozót jelent. A római katolikus egyházban az egyetemes zsinat a pápa közvetett vagy közvetlen meghívására összegyűlt bíborosok, érsekek és püspökök tanácskozása. Ez a testület gyakorolja az egész egyházra kiterjedő hatalmát.

Az egyetemes zsinatot csak a római pápa hívhatja össze, azon csak ő elnökölhet, azt áthelyezheti, felfüggesztheti, feloszlathatja, valamint csak ő hagyhatja jóvá annak határozatait.

Az ortodox egyházak hét egyetemes zsinatot tartanak számon, álláspontjuk szerint a nyolcadik egyetemes zsinat csak a katolikusok és az ortodoxok újraegyesülése után tartható meg. Mivel ott nincs a római pápához hasonló legfelsőbb vezető, ezért az egyház kormányzásában az egyetemes zsinat a legmagasabb rendű döntés, valamint törvényhozó hatalom.

A protestáns egyházakban a zsinat az egyházi önkormányzat legfelsőbb közege, amelyet az egyházi törvényhozás és az összes kormányzati tennivalók illetnek meg.

A nikaiai zsinat azért volt történelmi jelentőségű, mert az első olyan törekvésnek számított, ahol az egész keresztény világot képviselő egyházi gyűlés során megpróbáltak sikerrel konszenzusra jutni.

A zsinat hatása a későbbi egyháztörvényekre

A nikaiai zsinat volt az első esemény a Krisztussal kapcsolatos tanok szakmai fejlődésének a terén. Nagy Konstantin császár azzal, hogy összehívta a zsinatot, majd elnökölt is rajta, azt jelezte, hogy személyével az egyháznak igenis számolnia kell. A zsinaton elfogadott tételek nagyban hozzájárultak a későbbi egyházi törvények megalkotásához, valamint útmutatásul szolgáltak a keresztények számára, ezzel elmondható, hogy az összejövetel nagy horderejű eseménye volt a keresztény egyház és Európa történelmének.

A kereszténység első két egyetemes zsinatából, a 325-ben tartott első nikaiaiból, majd a 381-ben tartott első konstantinápolyiból alakult ki a nikaiai–konstantinápolyi hitvallás, ami a kereszténység egyik legfontosabb és legismertebb hitvallása lett, amelyet a legtöbb keresztény felekezet és közösség elfogad. A 381-ben megtartott első konstantinápolyi zsinat kiegészítette a nikaiai hitvallást, ez a zsinat fogadta el a hitvallás jelenleg is használt szövegét.

Az első nikaiai zsinaton maga Szilveszter pápa nem vett részt, de követével képviseltette magát, így ez volt a keresztény egyház történelmének első olyan egyetemes zsinata, amelyet I. Constantinus császár hívott össze. A pápa, akit 314. január 31-én választottak meg az egyház 33-ik vezetőjének, nagyon jó kapcsolatot alakított ki a császárral, a nikaiai zsinat is ennek tulajdonítható. I. Szilveszter pápa a császáron kívül még szoros viszonyt alakított ki a különböző világi hatalmakkal is, nagyon jó diplomáciai érzékkel volt megáldva, ezért talán nem véletlen, hogy a későbbi egyházfők, akik szintén ezt a nevet választották, hasonló célokat követtek.

Szilveszter pápasága idején jelentős templomépítések zajlottak, akkor épült a többi között a római Lateráni Szent János-bazilika, a katolikus világ hivatalos főtemploma is. Az idők során többször, egyebek között tűzvész miatt majdnem teljesen újjá kellett építeni. A jelenlegi változat 1735-ben készült el barokk stílusban. Szilveszterről nem sok írott emlék maradt, annyi ismert, hogy római születésű volt, és 22 évig ült Szent Péter trónusán. A történészeket a mai napig foglalkoztatja az a kérdés, hogy a nikaiai zsinaton miért nem vett személyesen részt. Egyesek azt állítják, hogy azért, hogy ezzel a tettével gátat vethessen a császár befolyásának az egyház belső ügyeibe. A másik magyarázat valószínűbb, ugyanis az addigi gyakorlat szerint a zsinatokon mindig az összejövetelnek helyt adó város püspöke elnökölt. Szilveszter pedig mint egyházfő nem akart olyan helyzetbe kerülni, hogy vele szemben valaki más – alacsonyabb rangú egyén – vezesse le az egyetemes gyűlést.

Felhasznált irodalom:

Gergely Jenő: A pápaság története, Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1982.

Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk.: Bárány Lászlóné. Budapest, Magyar Nagylexikon, 2003.

Erdő Péter: Az egyházjog forrásai. Történeti bevezetés (Szent István Társulat), Budapest, 1998.

Krawczuk, Aleksander. Nagy Konstantin. Gondolat Kiadó (1981).

Heussi, Karl: Az egyháztörténet kézikönyve. Fordította: Magyar István. Osiris Kiadó – Teológiai Irodalmi Egyesület, Budapest, 2000.

Rathmann János: Idegen szavak a filozófiában; Nemzeti Tankönyvkiadó (1996).