Az esztendő csillagászati eseménye volt hétfőn, a betlehemi csillag újra felragyogott

December 21-én ismét feltűnt a betlehemi csillag az égen. A keresztény Szentírás szerint ez jelezte Jézus születését, és szolgált útmutatóként a napkeleti bölcseknek. „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.”

A szó szoros értelmében véve egy hagyományosnak egyáltalán nem nevezhető téli napforduló részesei lehettek azok, akik hétfőn napnyugtakor az eget fürkészték. Mert naprendszerünk két legnagyobb bolygója, a Szaturnusz és a Jupiter ugyanis olyan közel került egymáshoz az év leghosszabb éjszakáján, amilyennek elődeink legutóbb majd’ nyolcszáz évvel ezelőtt, 1226-ban lehettek szemtanúi. Ezt a jelenséget „betlehemi csillagnak” vagy „a karácsony csillagának” is nevezik, mert ez az együttállás Jézus születésekor is bekövetkezhetett.

A háromkirályok által követett betlehemi csillagot egy egyiptomi teológus egy üstökössel azonosította, a Kepler-elmélet szerint pedig a Jupiter és Szaturnusz közelségének következtében egy szupernova jelent meg az égen, az lehetett annyira fényes, mintha egy új csillag lenne.

Sajnos a borús, felhős időjárásnak következtében a jelenség hazánkból nehezen volt nyomon követhető. Így mi Kulcsról sem láthattuk, pedig kifejezetten fényszennyezettség-mentes megfigyelő helyünk van, ahonnan gyakran kémleljük az égboltot, és máskor délnyugati irányba remekül lehet vizsgálódni. Az év csillagászati eseményét a felhőmentes égbolton a napnyugta után – hétfőn 16 óra körül – lehetett volna megfigyelni. Úgy terveztük a szakértői leírásokat követve, hogy az irányt fogjuk majd figyelni, ahol a Nap lebukott. Mert az egyben kijelölte a két bolygó helyét is, amelyek 17 óra körül jelentek meg tíz fokkal a horizont felett.

A legjobban természetesen a család legkisebbje, a hároméves kis csillagász volt elkeseredve, hogy nem láthattuk a karácsonyi csillagot. Csak azzal tudtuk vigasztalni, hogy ha a számítások helyesek, úgy meglehet, nem is kell olyan sokat várnunk a következő ilyen jelenségre.

Tehát akik most lemaradtak a látványról, azoknak 2080-ban lehetőségük lesz megfigyelni a bolygók ilyen együtt­állását. Egyébként önmagában nem is annyira ritka jelenségről van szó, hiszen naprendszerünk e két bolygója a pályájuk miatt húszévente – a Földről nézve – közel kerülnek egymáshoz. Ám 21-én különösen szoros volt az együtt­állás, amilyenre legutóbb 794 évvel ezelőtt volt példa. A bolygópáros gyakorlatilag egyetlen fényes csillagként ragyogott a délnyugati horizont közelében. A Jupiter tizenkét év a Szaturnusz pedig harminc év alatt kerüli meg a Napot, és húszévente kerülnek pályájukon megfelelő közelségbe. A fent említett jelenséghez azonban a három planéta együttes pozíciójára van szükség, ezért lehetséges az, hogy a Földről nézve ez a jelenség ilyen ritka.

Szakértők szerint asztrológiai szempontból is különleges a Jupiter és Szaturnusz mostani együttállása. A két sorsbolygó most feszültséget teremt, mert ellentétes minőségeket képviselnek.

A jelenség egészen december 30-ig látható lesz, annyi különbséggel, hogy a napok múltával kevésbé lesz majd látványos. TT