Csúszós reggelre ébredtünk

A szerda esti eső és az éjszakai fagyok megtették hatásukat, komoly feladat elé állították a reggel munkába indulókat, gyalogosokat és autósokat egyaránt. A DVG Zrt. munkatársai folyamatosan végezték az utak és járdák síkosság mentesítését, de egyszerre nem érhettek oda mindenhova.

Szerkesztőségünk is telefonos riasztást kapott a Páskom utcai lakóktól, akik a kialakult helyzet miatt „erősen korlátozva” lettek az utcai szabad mozgásukban. A helyszínre érkező dokumentarista kommandónk egy mindig bátor fotósból és egy kíváncsi főszerkesztőből állt. Ottjártunkkor épp egy fehér színű első kerék meghajtású autó gazdája gondolta úgy, hogy járművével nagy lendülettel lentről a dombtetőre ér. Nem sikerült neki, ezzel elzárva az utat az utána érkezők elől. A fiatal sofőr még az autóból sem tudott kiszállni, annyira csúszott alatta az úttest. Egy másik nehezebb autónak, ráadásul hátsó kerék meghajtással már esélye sem volt erre. Eközben jópár helyi lakó az út mellett, a keskeny füves területen egyensúlyozva, sokszor a kerítésbe kapaszkodva próbált célba érni.

Aztán visszafelé indulva úgy negyed tíz magasságában megérkezett a sószóró autó is, amelynek vezetője – mini kommandónk intelmeire is hallgatva – nem indult neki a 10 tonnás járművével a lejtőnek, hanem gyalogosan, vödörrel a kezében kezdte meg az úttest szórását.

Tudjuk, hogy ilyenkor, akiknek ez a feladatuk, teszik a dolgukat, azt is tudjuk, hogy először a főközlekedési és a fő(bb) utcák mentesítése a prioritás. Ám okkal merül fel a kérdés, mi az eljárás abban az esetben, ha erre a területre egy embertársunk segítségére hívott mentő nem tud idejében a helyszínre jutni és olyan mértékű beavatkozásra lenne szükség, hogy a beteget kórházba kellene szállítani. Talán a mentesítés során, az eljárási protokollban a prioritások között ezt is figyelembe kellene venni!