Útkeresés szolgálat: újra egy roppant tevékeny év után

Hogyan lehet kimondani hatmillió szót negyven perc alatt? Ez valószínűleg lehetetlen. A kérdés is csak azért merült fel bennem, mert dr. Kádár Annamária pszichológus, tréner, egyetemi adjunktus minden elismerést megérdemlő kísérletet tett erre az Útkeresés Segítő Szolgálat Család- és Gyermekjóléti Szolgálata szokásos éves szakmai tanácskozásán, tegnap délután, a városháza C szárnyában.

Lehet, hogy elszámoltam magam, de szerintem közel járhatott a sikerhez. Ám előadásának elsöprő népszerűsége nem csak az alig fél másodperces lélegzetvételnyi szüneteknek volt köszönhető, hanem sokkal inkább annak, hogy a Család és a közoktatás kapcsolati lehetőségei címet viselő értekezésében rendkívül jól használható áttekintést adott azokról a főbb személyiségtípusokról, amelyek a leg­gyakrabban megtalálhatók az intézmények és a szülők kapcsolatrendszerében. Mondandójában igencsak alapozott arra a kijelentésre, amelyet Kissné Fekete Évától, az Útkeresés vezetőjétől hallott, a résztvevők humorérzékéről érdeklődve: ha nem lenne humoruk, akkor nem bírták volna idáig a szolgálatban...

A négy főbb típus (amelyeknek természetesen számos altípusa létezhet) a kommunikáció szerint értelmezve, tehát nem a személyiség-pszichológia, hanem a mindennapi viselkedés alapján: a promóter, az elemző, a kontroller és a szupporter.

Röviden: a promóter az izgő-mozgó, a buzgómócsing típus, aki állandóan keres valamit, akinek nincs határidő, nehezen kezeli az érzelmeket, állandó ingeréhségben szenved. Az elemző, akinek a rend és a fegyelem a mindene, aki a terítő bojtjait is folyton egymás mellé húzogatja, akihez lassan, tagoltan kell beszélni, akinek egy új ötlethez hozzászokni három hónap kell.

A kontroller a vezető típus, ami a szívén, az a száján, beszólogat, jogvédő, nincs empátiája. A szupporter a támogató, kiszolgáló. A lényeg: mindhez másképp kell szólni, különben pokol lesz az életünk!

Statisztikai elemzések nyomán

Kissné Fekete Éva az Útkeresés Segítő Szolgálat elmúlt egy évét elemezve statisztikákkal, grafikonokkal alátámasztva mutatta be a szolgálat szerteágazó tevékenységét.

Ennek adatait nincs értelme az összefüggésekből kiragadva értelmezni – az összefüggések viszont csak az adatok összességéből tárulnak fel. Ezek közzétételéhez, sajnos, nincsen elegendő helyünk.

Tehát minden elemző igény nélkül néhány részterület statisztikáját tesszük közzé, amelyek azért önmagukban is érdekesek lehetnek. Ilyen például a demográfiai kimutatás.

2018-ban Dunaújvárosban mintegy negyvenötezer lakos élt. Ahhoz képest, hogy 2007-ben ötvenezer lakost tartottak nálunk nyilván, a csökkenés minimálisnak nevezhető.

A 0–18 évesek számának csökkenése ebben az időszakban alig négyszáz fős. Rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesült 2018-ban 514 gyermek, hátrányos helyzetű gyermek volt 154, halmozottan hátrányos helyzetűnek számított 40 gyermek.