A szőlősgazdák már készülnek: Téli boresték az Ispánházban

A programok szervezője a helyi Sárga Pincésgödör Egyesület, az ezekre meghívott előadó, Módos Ernő, a szekszárdi Alisca Borrend nagymestere, az országosan elismert borász. Ezen a helyszínen nem egyetemi docensként süvegelik, hanem tanár úrként tisztelik az összegyűlt tanulni vágyók.

– Azért jöttem Dunaföldvárra, hogy egy kicsit beszélgessünk a különféle borokról, az évjárat sajátosságairól, a kezelési módokról a szükséges szakszerű beavatkozásokról. Egyáltalán arról, hogy miként lehet egy bort palackos borrá érlelni, stabilizálni, letölteni.

– E mellett természetesen megpróbálok a gazdák által fölvetett problémákra választ adni. Ma például már a kezdéskor hárman is megrohantak, hogy nézzem meg a boraikat, és adjak tanácsot nekik a felmerült problémájukra.

– Mai modern elnevezéssel ezek interaktív előadások, amelyeken mindenki szót kaphat, hogy kifejtse a véleményét az adott témákban. Ezeket igyekszem minél egyszerűbben kibontani, mert nagyon fontos, hogy értsék az emberek és tanulhassanak belőle. Ezenkívül üzemeket is látogatunk. Legutóbb az új Tomolik pincészetben voltunk, ahol nagyon sok érdekes dolgot láttunk. Legközelebb egy hasonlót fogunk megnézni, de azt már Soltvadkerten, a Frittman pincészetet. Azt gondolom, hogy az is mindenkinek igazán tanulságos lesz.

– Természetesen kóstolunk is. Olyanokat is, amelyekről azt gondoljuk, hogy problémásak. Meg akarjuk mutatni, hogy milyen a kénhidrogénes – a seprőbomlásos – és az emelkedett illósavú bor. Remélhetőleg ez is mindenkinek az okulására szolgál. Persze a jókat is megkóstoljuk, megbeszéljük azt is, hogy milyen egy borverseny, és mi is történik azokon a rendezvényeken.

– Ezt csak így lehet csinálni, kölcsönösen megbízunk egymásban. Én az ő információikban, ők pedig a szakvéleményemben. Nem sértően, de érthetően a tudomásukra hozom, hogy legközelebb már jobb borokat tudjanak előállítani. A még jobb megoldásokra törekedünk. Egymás hibáiból okulva a legtöbbet lehet tanulni.

– Milyen a borod? – kérdeztem Csekő Jánostól.

– Nagyon jó! A legtöbb gazdának ez lesz a válasza, de ezeken az estéken mindig vannak, akik átlépve a saját árnyékukat, megmutatják a hibás termékeiket is, hogy tanulhassanak a kritikából és a szakvéleményből. Csekő János is ezt tette, amikor két üveg borral a kezében érkezett.

– A családom körülbelül négyszáz éve foglalkozik a szőlővel és a borkészítéssel. Én a nagyapámtól és az édesapámtól tanultam ezt a szakmát, de a főállásom nem ez. Módszerváltásra szántam el magam, reduktív erjesztésre álltam át, de az idei borommal baj lett. Valahogy elakadtam, és nem tudom, hogyan kell továbblépni. Megerjedt, stabilizáltuk is, de nem olyan, mint kéne. A jó pap is holtig tanul, ezért gondolom, hogy az a borászoknak sem árt! Ezért is vagyok itt!