Mennyire tartunk az adalékanyagoktól?

Ha azt olvassuk a címkén, hogy E–500 nátrium-hidrogén-karbonát vagy E–300, a legtöbben laborban előállított veszélyes kemikáliára gondolunk, pedig utóbbi maga a C-vitamin, az előbbi pedig a sütőpor. Számtalan tévhit és mítosz övezi az élelmiszerekben fellelhető adalékanyagokat, dacára annak, hogy sütés-főzés közben magunk is napi szinten használjuk azokat. Az eredmény rengeteg tévhitre és félinformációk okozta félelemre világít rá.

A fogyasztók többségében bizalmatlanságot kelt az egyes élelmiszerek címkéjéről ismerős adalékanyagok hivatalos neve, holott a hétköznapokban különösebb fenntartások nélkül használják azokat otthoni körülmények között – azaz nem tudják, hogy például a sütőpor térfogatnövelőnek számít, vagy az ételízesítő ízfokozónak. Az élelmiszerek tartósításának kapcsán azt a kérdést is feltették, hogy vajon a gyümölcslevek miért állnak el sokáig felbontás nélkül.

A válaszadók közel fele – rosszul – arra tippelt, hogy tartósítószereket tartalmaznak ezek a termékek, és csupán tízből hárman tudták jól, hogy az aszeptikus, csíramentes csomagolástechnológiának – és a pasztőrözésnek – köszönhető a hosszú eltarthatóság.