Látható a felújított Román csarnok a Szépművészetiben

Esik. Nem zavar senkit. A sor gyorsan halad, a fejedelmi lépcsősoron át bejutva, a ruhatárban száradnak a vizes kabátok, és a teremőrök külön megköszönik, hogy nem viszünk esővizet a csarnokba. Az emberek odabent felszegett fejjel kerülgetik egymást, hiszen a látnivalók egy jó része a mennyezeten helyezkedik el.

A fővárosban a Hősök tere északnyugati oldalán álló, tíz évig épült, s 1906-ban át­adott Szépművészeti Múzeum földszinti csarnokait az antik, középkori és reneszánsz gipszmásolat-gyűjtemény és a különböző építészeti stílusok bemutatására szánták. (A gipszmásolatok egy része a tervek szerint a megújuló komáromi Csillagerődben kap új múzeumot.)

A Román csarnok terében 1926-ra valósult meg a gipszmásolatok korszakokra bontott kiállítása, amely 1945-ig állt. A hatalmas oszlopokkal és pillérekkel tagolt tér áradó festészeti dekorációja Reissmann Károly Miksa és Glaser János munkája, 1903–1904 között dolgoztak rajta.

A téglalap alakú, közel ezer négyzetméteres Román csarnok párja a Barokk teremnek, hármas bejárata egykor is azzal szemben fogadta a látogatókat. A termet három oldalról árkádsor veszi körbe, mennyezete nyitott, gerendás nyeregtető, amelyet két méretes, falazott ív tart. A tetőnyereg központi részének táblái üvegből vannak, ezen keresztül természetes fény jut a belsőbe.

A második világháború alatt a csarnok teteje beszakadt, a másolatgyűjtemény rettentő nagy károkat szenvedett, ezért a látogatók elől el kellett zárniuk. 1985-ben az egyik felében háromszintes fém polcrendszert építettek ki a festmények számára, amelyet csak három esztendeje, 2015-ben bontottak el.

A Román csarnok a középkori bazilikák belső terét megidéző terem, egyedülálló falfestményeinek megújításán mintegy 70 restaurátor dolgozott (nevüket időkapszulában helyezték el a kapu feletti rózsaablakban), akik csaknem 2500 négyzetméter falfelületet varázsoltak újjá. A munkálatok során 1500 liter konzerválóanyagot és csaknem 100 kilogramm, különböző színű pigmentet, valamit 5500 aranymetál lapot, azaz 5,5 kilogramm aranyat használtak fel. A felújítás közben különös leletre bukkantak: közel százéves időkapszulát találtak azoknak a nevével, akik részt vettek a díszítésben 1903 és 1904 között.

A Román csarnokot négy évvel ezelőtt a Szépművészeti Múzeum központi, reneszánsz aulájában még csak két befalazott ajtó őrizte, de nem nagyon léptek be a hatalmas lomtárra emlékeztető terembe.

Az épület történetét böngészve megállapíthatjuk, hogy a zalaiak mindenütt ott vannak: „…A kivitel azonban 1896-ban Wlassics Gyula akkori közoktatásügyi miniszterre maradt” – írja dr. Kammerer Ernő 1906-ban a Művészet című periodikában a Szépművészeti Múzeum építéstörténetével foglalkozó cikkében. A zalaegerszegi születésű Wlassis Gyula jogász, majd miniszter a millenniumi akaratokból született, ma a budapesti világörökségi helyszínek közé tartozó múzeum átadását már nem érhette meg, három évvel korábban, 1903-ban meghalt.