Ha hűvös és szeles is, de már itt van a kikelet!

Tavasz van tehát, és néhány beszélgetésből megállapíthattam, hogy mások is ugyanolyan nehezen viselik a telet, mint én. Egyre nehezebben…

Török Zoltán például, aki az Aratók szobor környékén sétáltatta tízéves, Tasmán nevű, staffordshire bull terrier fajtájú kutyáját szinte szó szerint ugyanúgy fogalmazott, ahogyan én is gondolkodom:

– Alig vártam már, hogy nagyokat sétálhassak a kutyámmal! Ugyan voltunk lenn a télen is, minden nap, de hát más dolog úgy lejönni, hogy éppen csak a legszükségesebb ideig vagyunk lenn, vagy úgy, hogy gyakorlatilag bármerre, bármeddig kóborolhatunk.

De nem csak a kutyásoknak jött jól az áprilisba illő, kissé szeszélyes tavasz. Török Zsuzsanna például óriási megkönnyebbüléssel hintáztatta két és fél éves kisfiát, Klép Gergőt a kormányablak mögötti játszótéren.

– Nagyon nehéz volt a tél: a kétszoba-hallos Liszt Ferenc kerti lakásban lefoglalni a kisgyereket, ez bizony igénybe vette a családot! Most délelőtt-délután olyasmivel fáraszthatjuk őt, ami érdekli is, amit szeret: motorozik a kis műanyag motorján, hintázik, mászókázik, és délután újra jövünk.

S ha már játszótér: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által üzemeltetett játszótéren nem csak a gyerekek és a szülők voltak jelen, hanem takarítók, karbantartók is.

– Hosszú volt ez a tél – mondta egyikük, dr. Járosiné Rad Ildikó. – Olyankor mindig behúzódom a városi lakásba, itt kényelmesebb átvészelni a hideget, de alig vártam már, hogy kiszabaduljak a városból, és ki-kimehessek a kisapostagi telkemre! Képzelje: a telken tegnapelőtt kinyíltak az ibolyák! Ilyenkor már azon jár az eszem, hogy melyik nap metsszem a szőlőt, melyiken a ró­zsát, a gyümölcsfákat, mikorra osszam be a lemosó permetezést, aztán egy kicsit fel kellene lazítani a talajt is, vagyis ásni kéne, és hamarosan ültethetem a retket, a zöldségeket, a virágmagokat és -palántákat. Arról nem is beszélve, hogy itt az ideje a nyaralóként szol­gáló kis ház kitakarításának. Nagyon jó volt kint! A telek a Duna-parthoz közel van, óriási a csend, a nyugalom, az egyetlen hangot a madárcsicsergés jelenti… Végre!

Ám nem csak a gyerekesek, kutya- és telektulajdonosok lelkesednek a tavasz miatt, hanem az egyszerű városi ember is:

– Vártuk már nagyon a tavaszt – mondta Szabó Amadea és édesanyja, Szabó Lászlóné. – Ez a tél sem volt olyan, mint régen. Hideg volt és hosszúnak tűnt, de alig esett a hó, nem volt az igazi. Most leg­alább sétálgathatunk a városban, kiszabadulhatunk a négy fal közül, az ember nem siet haza minél gyorsabban. Alig várjuk a strandszezont is: volt, hogy már május elsején megmártóztunk a Balatonban!

OLVASÓINK VÉLEMÉNYE

Nagyon vártuk már a tavaszt, hogy kimozdulhassunk a négy fal közül, és sétálhassunk! Ennél jobban már csak a strandszezont várjuk: talán újra olyan év lesz, hogy május elsején fürödhetünk!

Egy hosszú tél után kiszabadulni a telekre, és a szőlő, a rózsa, a gyümölcsfák metszésével foglalkozni: ez az, amire nagyon régen vágytam! Még akkor is, ha ki kell takarítani a kis nyaralót…

Nagyon nehéz télen, a két és fél szobás lakásban lefoglalni a kicsi gyereket! Most, hogy délelőtt, valamint délután lejöhetünk a játszótérre, mindkettőnknek sokkal jobban esik.