Amit egyszer elhatároz, azt meg is valósítja

Fehérvári József tudja ezt, hiszen ezen dolgozik sok éve már. József családja baracsi, ő is ott született, ma is ott él. Édesapja forgácsoló, nagyapja lakatos volt. Nagy tisztelettel emlegeti a nagypapát, aki már 10 éves korában megtanította hegeszteni. Innen származik a vasasszakma iránti vonzalma. Bár az általános iskolát jeles átlaggal végezte el, nem gimnáziumba ment, hanem szakmunkástanulónak. Már az iskolai évek alatt az összes szabadidejét munkával töltötte. Neves mesterek mellett segédkezett, hogy minél több fogást, szakmai fortélyt megtanuljon. Másodéves korában már tükörből tudott hegeszteni. Harmadévesen a tanulók országos versenyén ötödik helyezést ért el, így szakmunkásvizsga nélkül, a társainál fél évvel előbb szabadult fel csőszerelőként. Jó tanárai és jó mesterei voltak!

Munkahelyeit tudatosan választotta, volt olyan, ahová több lépcsőben jutott be, de nem hátrált meg, mert ott is volt még tanulnivaló. Aztán 2001-ben saját céget hozott létre, de addigra a szakma már a kisujjában volt. A piacot kialakítani nem volt könnyű! Szerencsére abban az időben családiház-építésben komolyabb fejlesztések voltak a környéken. Mivel jó szakember hírében állt, sikerült megbízáshoz jutnia. Sok-sok ház van Baracson, ahol az ő keze nyomán alakult ki a fürdőszoba, vagy lett korszerű a fűtési rendszer. Szívesen nevel, tanít be fiatalokat, bár ma nem túl nagy az érdeklődés a szakma iránt. Nehéz jó szakembert találni. A külföldön szerencsét próbálók ugyan egyre-másra térnek haza, de Józsefnek nem minden esetben van velük kapcsolatban pozitív tapasztalata. A különféle nemzetiségű vendégmunkások közötti munkakultúra eltér az itthonitól, aminek hatására a magyarok hozzáállása is megváltozott. A vállalkozása ma már 20 főnek ad munkát. A felesége és egyik lánya viszi a gazdasági területet, József a cég menedzselésével foglalkozik, de a szerelést sem hagyta abba. Azt mondja, annál jobb nincs, mint amikor az ember begyújtja a hegesztőpisztolyt!

Ha létezik valami, ami ehhez fogható, akkor az a foci, amit szintén gyerekkora óta imád. A katonaságnál, ha délután négykor kiengedték a mezőfalvai laktanya kapuján, fél ötkor már a baracsi pályán volt, az edzésen. Ehhez „csupán csak” 10 kilométert kellett bicikliznie. Az, hogy focizik, természetes, de a sportkör elnöki tisztségét is felvállalta. Az akkortájt a megszűnés határán lévő egyesület mára már jó eredménnyel dolgozik József irányítása alatt. A legnagyobb civil szervezet lett a faluban, 170 igazolt játékossal, kilenc korosztállyal, női futballcsapattal rendelkezik. Új öltöző, műfüves pálya, korszerű világítás készült. Mondhatnánk, nem nagy dolog, de ezt az öltözőt megelőzően Baracson utoljára 1992-ben avattak új épületet!

Amikor 2002-ben megválasztották önkormányzati képviselőnek, a kampánybeszédében azt ígérte, hogy lesz bicikliút. Lett is, de 15 évet kellett érte dolgozni! Nem megy az ilyesmi könnyen, csak ha van olyan ember, aki elkötelezetten megy az ügy után. József született vezető, aki az emberek elé célokat tűz ki, és segíti őket abban, hogy el is érjék. Mindegy, hogy sportról vagy a munkáról van szó! Minden tevékenységnél tudni kell, mi végre van az a küzdelem! 2010 óta az alpolgármesteri posztot is ő tölti be Baracson. A cég üzleti ügyei, a napi munkában való részvétel sok energiát igényel, de József fiatal ember, a terhelést is bírja, meg maga elé kitűzött célokat sem engedi el. Ahogy a nagyapjának megígérte, úgy él: ha valamihez egyszer hozzáfog, azt be is fejezi. Belekezdett a felsőfokú tanulmányokba, mert fejlődni akart, és érezte magában a képességet. Nem csak másokkal, magával szemben is vannak elvárásai. Hamarosan végez mint gépészmérnök. Buldog természet, kitartó és következetes. Talán nem mindenki szereti, de az biztos, hogy amit ő elhatároz, azt meg is valósítja.

„Ha csak azt tesszük, ami nem esik nehezünkre, soha nem leszünk sikeresek” – mondhatnánk az ismert amerikai pszichológus-író, Gary Chapman szavaival élve.