Négy helyi kézműves-életpályát ismertek el

A küldöttgyűlés előtt adták át a Dunaújváros Kézművességéért Díjakat. Králik Gyula, a városi kamara elnöke elmondta: már hagyománnyá vált a kamara kezdeményezésére létrehozott díj átadása. Idén nyilvános pályázatot írtak ki a díjra méltó személyek kiválasztására. Sok jelöltre érkezett ajánlás, így csak nehezen, több elnökségi ülés során tudták kiválasztani a számos méltó jelölt közül a mostani díjazottakat. Az elismeréseket Králik Gyula elnök, Fülöp Ilona, a kézművestagozat elnöke és dr. Kováts Miklós elnökségi tag adta át.

Erős István mesterszakács szakmai tanulmányait Budapesten, a híres Miksa utcai Szakmunkásképző Intézetben végezte. Első munkahelye 1962-ben szakácsként a Vigadó étteremben volt, később a Kohász étterem konyhafőnöke lett. 1976 őszén a megyében elsőként szerezte meg a mesterszakács címet. Számos szakmai versenyen vett részt kollégáival. Különleges képességeit hamar felismerték országos szinten, a KGST-delegációk vendéglátásánál foglalkoztatták. A Castellum ételbár főséfje, a Habana ételbár, a Sörkert, majd a HBH üzletvezetője lett. A ’90-es évek végén a Club Tihany éttermének konyhafőnökeként dolgozott, onnan vonult nyugdíjba. Számos tanulót képzett ki, akik közül többen vezető beosztásban vannak, szakmai tárgyakat tanított. Nyugdíjas éveiben is aktív maradt. Mindkét fia követte példáját, István mesterszakácsként, Attila felszolgálóként dolgozik.

Majlinger János cipész 1968-ban jött Dunaújvárosba, itt szerzett szakmunkás-bizonyítványt. Első munkahelyén, a Dunaújvárosi Vegyesipari Vállalat Cipőgyártó részlegében kezdett dolgozni. A vállalat többszöri átalakulását követően először a Duna Cipőgyár IV. számú gyáregységében dolgozott, majd ezt követte a Junior Cipőgyár. 2010 végén nyugdíjas lett, de tovább művelte mesterségét munkavállalóként 2017-ig. A mester 1985-től kisiparos javítóműhelyt működtet, ahol a cipőgyártás és -javítás terén szerzett tapasztalatait hasznosítja a városlakók nagy örömére. Esetenként innovatív szakmai képességeit gyakorolja: súlyemelő, illetve sporttáncban használatos cipőket alakít át igény szerint, és csípőműtéten átesett emberek részére készít speciális cipőket. Tevékenységét magas szinten is elismerték, 1987-ben a Könnyűipari Miniszter Kiváló Munkáért kitüntetésben részesítette.

Takács Kálmán és felesége kárpitosként dolgozik, együtt kapták az elismerést. Takács Kálmán városunkba 1957 legelején került, az ő vezetésével jött létre a Vegyesipari Vállalat kárpitosműhelye. Ám hiába volt sikeres a munkában, néhány évre a papírgyárba kényszerült, hogy lakást kapjon. Eredeti szakmájához sem lett hűtlen, kisebb felújításokat, javításokat elvégzett. Még Tapolczai Jenőnek is vállalt ebben az időben munkát, aki arra biztatta, váltson iparengedélyt. Két évvel később már Dunaújvárosban is kisiparos lehetett, nem kizárt, hogy elsőként a városban. Mesterlevelének dátuma 1969. 02. 20., a dokumentum azóta is ugyanazon a helyen van kifüggesztve. Időközben a műhely vezetését egyik fiuk, László vette át. Kálmán bácsi és Margit néni pedig nyugdíjasként dolgoznak nála, nagy szakmai elhivatottsággal.

Antalfiné Szente Katalin keramikus férjével együtt a ’60-as években költözött Dunaújvárosba, a Dunai Vasműben tervstatisztikusként kezdett dolgozni. Műkedvelőként festett, tűzzománc alkotásokat készített, de a kerámia vonzotta leginkább. Autodidakta módon tanulta ki a szakmát, miközben kialakított egy saját stílust. A ’70-es évek közepén indított vállalkozást családi házukban. Egyedi alkotásokat szeretett létrehozni, családja segített az anyagbeszerzésben, a termékek értékesítésében. Néhány év múlva már kiállításokon ismerhették meg műveit az ország sok városában. Valamennyi alkotása a Képző- és Iparművészeti Lektorátus által zsűrizett termék. Fő témái az anyaság, az anya-gyermek, a férfi-nő kapcsolat. A Magyar Képcsarnok Vállalat galériáiban állított ki és értékesített, de kapcsolatban állt több privát galériával is. Országos szinten ismerik, de termékei eljutottak Bécsbe, Frankfurtba és több európai városba is.