Szikrázó csatákkal, nagy pofonokkal

Magas rangú személyként Tóth Zsuzsanna, a Magyar Ökölvívó Szakszövetség főtitkára, a hivatásos tagozat elnöke így foglalta össze a gálán szerzett tapasztalatait.

- Nagyon örülök, hogy a Rozman István és a Kovács Richárd ismét létrehozta ezt a rendezvényt Nagyvenyimen. A bemutatókon is nagyon érdekes és izgalmas meccseket láttunk néhány feltörekvő fiataltól. A profi ökölvívó mérkőzéseken pedig voltak hullámzó teljesítmények, és jó összecsapások is. 

- Szamkó Zsolt esetében, aki kiváló ökölvívó, egy kifejezetten élvezetes mérkőzést láthattunk. Természetesen voltak olyan felhozó mérkőzések is, amelyek azt szolgálják, hogy a későbbiekben akár címmérkőzéseken, vagy hosszabb menetszámúakon bizonyíthassanak a most azokon indulók.

Van helye egy ilyen kis klubnak a hazai ökölvívó palettán?

- Mindenképpen. 

- Vannak ilyen társaságaink, mint itt a Rozman-Kovács féle, akik rendszeresen rendeznek hasonló eseményeket itt, ebben a térségben. Nem sok, összesen kilenc ilyen csoportunk van, akik egymás között döntik el az elsőségeket és a címmérkőzéseket. Természetesen szükség van rájuk, hiszen ezekből a srácokból fognak kikerülni a magyar bajnokok is.

Az esemény szervezője, Kovács Rihárd ringszpíkerként is dolgozott

- Nagy örömöm, hogy megvalósult a tervünk, a Boxing Night 2., ami az első sikerességének a függvénye volt. Tizenhét mérkőzés, sima lebonyolítás, szépszámú közönség. Ez így kerek történet lett. Ez a sportvilág egy része, az jött el, aki a küzdősportok szerelmese. Jókedvűen drukkoltak, mint a többi sportágaknál az ottani igazi szurkolók. Azok pedig tisztelik egymást.

Sportszakmai szempontból nézve

- Ebben a sportban, aki fölmegy a szorítóba, az az eredménytől függetlenül, elismert és győztes ember, az is, aki kevésbé tehetséges. Meg vagyok elégedve, mert bár nyilván voltak kiemelkedő és kevésbé izgalmas meccsek is, de összességében jól szórakozott a közönségünk.

Lesz folytatás?

-Egy sorozatot terveztünk belőle. A sportolóknak is szükségük van ezekre a tornákra, hogy egyre jobbakká válhassanak. A közönségnek pedig rájuk. Még tavasszal máshol szeretnék egy nagy gálát bemutatni.

Rozman Istvánnak csapatvezetőként is voltak feladatai

- Sokan mondták, hogy előrébb léptünk. Minden eseménynek megvan a maga szépsége. Igyekeztem úgy összeállítani a programot, hogy egyre erősebb meccsek kövessék egymást. Némelyiken olyan szurkolás alakult ki, mint egy labdajátéknál. A nehézsúlyúak teljesen megőrjítették a közönséget, zárásként mindenki örömére valósággal szintet léptünk. Az én versenyzőm vereséget szenvedett, szerintem ő volt a jobb, de a bírók másként döntöttek, ilyenkor a részemről nincs vita. Én is biráskodok, sőt supervisorként is dolgozok, tudom, a reklamálástól még soha nem vontak vissza döntést. A tizenhét évesen elszenvedett vereségtől pedig még nem dőlt össze a világ, majd a visszavágón jobban kell igyekeznie.

A csatazaj után

Szerencsés ember az a sportággal ismerkedő, aki egy hasonló gálát Stefanicz Ferencz Alexander karate Európa-bajnok, edző társaságában nézhet végig. Az mondjuk garantálható, hogy a tárgyi tévedéseire és a figyelmetlen észrevételeire stílusosan és azonnal reagálni fog. Örömömre most is így jártam.

- Hiába mondod, hogy utálatos pali vagyok, egyszerűen megpróbáljuk a realitás talaján megközelíteni azt, hogy mennyire volt jó, és pontos egy adott mérkőzés! Egy olyan eseményen vettünk részt, ahol jól szórakozott a közönség. 

- Ettől függetlenül nyilván voltak olyan meccsek, amitől kicsit többet vártunk, már csak azért is mert talán könnyelműen álltak hozzá. Ettől függetlenül nagyon színvonalas élvezhető meccsek voltak, de voltak olyanok is, akik inkább a közönségnek játszottak.

Barátságos, jó hangulatú este volt, ez normális egy ökölvívó eseményen?

- Kifejezetten igen. Mi kell a népnek? Cirkusz és kenyér. Látványos bunyók is voltak, és megjelentek a közönség kedvencei is. Kifejezetten szórakoztató program volt, attól függetlenül, hogy tizenhét küzdelmet kellett végigkövetnünk, ami komoly szériát jelentett.

Nem unta még meg ezt a helyszínt?

- A közelmúlt eseményein megjelentem, mert imádom a települést, az itt élő barátságos, befogadó szerethető embereket.

Fél kézzel is győzni tudott!

Szamkó Zsolt a Rozman Team tagja. A Miskolcról érkezett huszonkét éves versenyző a profi boxot tavaly áprilisban kezdte el, a gálán -79 kg-ban, 6x3 perces menetben Tóth András volt az ellenfele, akivel szemben egyhangú pontozással nyert. Gyakorlatilag egy kézzel.

- Sajnos ennek komoly oka volt. Egy pusztakezes meccsem volt Bécsben az elmúlt héten. Kiskesztyűben, szalmabálák között folyt a közdelem, ahol megsérültem.

Óriási tűzben égve érkezett

- Jelenleg a hazai profi boxban, a félnehéz súlycsoportban az első helyen állok, és azt mindenképpen szeretném megőrizni. Úgy jöttem ide, hogy a határ a csillagos ég, mert májusban címmérkőzést fogok vívni egy német fiúval. Előtte lesz egy nyolcmenetes meccsem is, amit nyilván szintén meg kell nyernem. Ehhez persze minél hamarabb meg kell gyógyítanom a kezemet.

Mi kell a sikerhez?

- Először is minden a fejben dől el. 

- Soha nem számítottam annak, viszont az akaratommal elértem a mostani mozgáskoordinációmat. Ezt az előbbiek már gyermekkorukban tudhatják. Énekelni is szeretnék a színpadon, de elismerem, hogy nem tudok, így aztán marad a boksz és a ring. A tánc viszont megy, mert ütem érzék nélkül nincs boksz. Aki nem tud táncolni, az szerintem bunyózni sem. A zene szerintem egy közös nyelv, az ütemérzék nálunk is az alap. A bokszzsákot is ritmusképletre ütjük.

Egy ilyen estén is van tanulni való?

- Szerintem igen. Tizenhét meccset játszottunk. Sok embernek leesett a keze ott, ahol nem kellett volna, abból alakultak ki a KO-k, a befejezetlen mérkőzések. Láttam edzetlenséget, nyilván többet kell futni, dolgozni, hogy jobban bírjuk a meccsek iramát.