Bécs és Isztambul szorításában, ami a legjobb az országunknak

Történelem - Thökölyt ennek ellenére vasra verve Belgrádba szállították, s három hónap múlva engedték szabadon. Ez azonban a fejedelem helyzetén már nem változtatott. Korábbi hatalmát végérvényesen elveszítette, nem sikerült segédhadakat szereznie Munkács felmentésére, sőt, amikor visszavonult Hunyad vármegyei birtokára sereget toborozni, onnan is kiüldözték. 

Thököly személye érdekes a magyar történelem szempontjából, ugyanis már ifjúkora óta ellenséges érzelmeket táplált a Habsburg-házzal szemben. Mindössze 23 évesen választották meg a kuruc hadak főgenerálisává. Törekedett a mozgalom Erdélytől való politikai függetlenítésére, ami 1682-ben sikerült is neki, mégpedig török támogatással. Életében és politikai karrierjében a fordulópontot Ahmed pasa által elrendelt elfogatása jelentette, helyzete azt követően megrendült, majd híveivel együtt kiszorították őt az országból. Miután csalódott a Portában, felajánlotta segítségét a bécsi udvarnak egy birodalmi hercegi cím fejében, de a császár rendre elutasította. 

Thököly Imre, a bujdosó kurucok legendás vezére pályafutásának csúcsán felső-magyarországi fejedelmi címet és török hűbéres koronát is kapott a szultántól. Zrínyi Ilona és Thököly Imre 1682-ben kötöttek házasságot, s ezzel az óriási Rákóczi-birtokok a függetlenségi harc bázisává váltak. A karlócai békét követően élete végéig feleségével, Zrínyi Ilonával együtt, az Oszmán Birodalom területén élt száműzetésben, majd az anatóliai Izmitben hunyt el 1705-ben. 

Hányattatott gyermekkor 

Gróf Késmárki Thököly Imre 1657. szeptember 25-én született Késmárkon (ma város Szlovákiában). Apai ági dédapja ló- és marhakereskedő volt, majd szolgálatai elismeréseként nemesi, később bárói címet kapott. Ő szerezte meg a késmárki várat és a vele járó uradalmat, amelyről a család nemesi előnevét kapta. Thököly édesapja, István pedig Bethlen István unokahúgát vette el, így jutott grófi címhez. A későbbi kuruc vezér gyermekkora igencsak hányattatott volt, édesanyját már kétéves korában elveszítette, s apja 1670-ben bekövetkezett halálakor is csupán 13 éves volt. I. Lipót császár ugyanis felségsértési pert indítványozott apja ellen, majd ostrom alá vette a családi birtokhoz tartozó Árva várát. Ekkor veszítette el édesapját Thököly. 

A fiatal gróf ezután Erdélybe menekült, ahol az eperjesi, illetve a nagyenyedi kollégiumban tanult, és alig töltötte be huszadik életévét, amikor Apafi Mihály erdélyi fejedelem tudtával csatlakozott a Wesselényi Pál és Teleki Mihály vezette irreguláris hadsereghez. A csapat dezertált végvári vitézekből, szökött jobbágyokból és elszegényedett nemesekből állt. A magukat kurucoknak nevező lázadók a rendi jogok bécsi lábbal való tiprása, illetve az erőszakos ellenreformáció végett fordultak a Habsburgok ellen. Apafi Mihály úgy értékelte, hogy ezek a fegyveres erők csak erősítik Erdély katonai erejét, a fiatal és ambiciózus Thököly azonban egy önálló és ütőképesebb haderőben gondolkodott, amelyet később saját céljaira fordíthat. Egyre magasabbra jutott a ranglétrán, már 1678 tavaszán bekerült a legszűkebb katonai vezetésbe, majd a ­nyár során a felvidéki bányászvárosok közelében vezetett önálló hadjáratával komoly hírnevet vívott ki magának. 

Tehetséges, de önfejű volt 

Thököly tehetségét szinte mindenki elismerte, de makacssága megosztotta a körülötte élőket. A sikeres nyári hadjárata után arra törekedett, hogy önállósítsa magát Erdélytől, kuruc katonai sikerei pedig arra kényszerítették Apafi Mihály fejedelmet, hogy a folyamatos betegséggel küszködő Teleki Mihály helyett Thököly Imrét nevezze ki seregei főparancsnokának. 

1679-ben Thököly az Újfalu melletti csatában legyőzte a császári sereget, ezzel egyre jobban megszilárdította helyzetét, igyekezett átvenni Apafi Mihály helyét, ezért többször is a fejedelem helyett igyekezett közvetíteni a Porta és a Habsburgok között, amit sokan – főleg Erdélyben – nem néztek jó szemmel. Thököly önálló hadjáratait a törökök eleinte káros pártütésnek tekintették, de idővel rájöttek, hogy szükségük van a fiatal grófra. Thököly felemelkedését az is mutatja, hogy 1681-ben a kurucok meghívást kaptak a soproni országgyűlésre. Esterházy Pál nádortól érkezett a meghívás az I. Lipót császár által összehívott ország­gyűlésre, de Thököly és társai elutasították a részvételt, arra hivatkozva, hogy az összegyűlt képviselők nem az első helyen tárgyalják a protestánsok ügyét. Miután a törökök átértékelték Thököly szerepét, Ibrahim budai pasa felajánlotta neki a segítségét éppen Lipót császár ellenében. A kurucok az ajánlatot elfogadták, és török segítséggel nagyszabású hadjáratot indítottak, minek eredményeként elfoglalták szinte a teljes Felvidéket. Thököly ekkor volt hatalma csúcsán, felső-magyarországi fejedelem lett, igaz mint oszmán hűbéres, de azt tervezte, hogy két éven belül visszahódítja a Habsburgoktól az általuk megszállt magyar területeket. Ezért kuruc követeket küldött Isztambulba, ezzel egy időben Caprara gróf is mint rendkívüli császári követ szintén Isztambulban tartózkodott, és a vasvári béke meghosszabbítását igyekezett kieszközölni, de a szultán teljesíthetetlen feltételeket szabott. A Porta már jóval előtte eldöntötte, hogy a Habsburgok ellen hadjáratot indít, és ebben számítottak Thökölyre is. 

Pályafutásának csúcsán 

Mint fejedelem felajánlotta a közvetítést Bécs és Isztambul között, amit Lipót császár el is fogadott. Thököly, aki időközben a Zrínyi Ilonával kötött házassága révén megszerezte a Rákóczi-vagyont is, Budán tárgyalásokat folytatott a jövőt illetően Ibrahim pasával, aki fejedelemnek kijáró fogadtatásban részesítette. A részletek nem ismertek, de a kortársak szerint szóba került a felső-magyarországi vármegyék helyzete, valamint az, hogy Thökölynek felajánlották az erdélyi fejedelemséget vagy a magyarországi királyságot, de az is lehet, hogy mindkettőt. A török segítségét maga mögött tudó Thököly teljesen uralma alá helyezte a felvidéki térséget, beleértve a bányászvárosokat is, Ibrahim pasa pedig Apafi Mihály jelenlétében Magyarország királyának nevezte Thökölyt, aki évi 40 ezer tallér adó ellenében kapta meg IV. Mehmed szultántól az uralkodói jelvényeket. Ennek ellenére nem kívánta magát királynak nevezni, inkább a felső-magyarországi fejedelem címet használta. Saját pénzt is veretett, elég erősnek érezte magát, de ezt a bécsi császári udvar is így gondolta, ezért megkötötték Thökölyvel a fegyverszünetet, amely megerősítette a kuruc területek birtoklását, a bányavárosokat ugyan Bécs visszakapta, de évi 50 ezer forintos jövedelmükből Lipót köteles volt átadni 3 ezer forintot Thököly serege számára. Ekkor a fejedelem úgy érezte, hogy csakis ő lehet az a személy, aki sikeresen tud közvetíteni Bécs és Isztambul között. 

Hanyatlás és bukás 

1683 tavaszán megindult egy nagyszabású török hadjárat Bécs ellen. Thököly azonnal felmondta a Béccsel kötött fegyverszünetet, majd felkereste a hadjáratot vezető Kara Musztafa nagyvezír eszéki táborát, ahol megállapodtak, hogy a fejedelem hűségére térők birtokait a török nem dúlja fel. Ennek hatására a főurak nagy része átállt, és támogatták a törököket. Kara Musztafa azonban 1683 szeptemberében a Bécs melletti Kahlenberg hegyen súlyos vereséget szenvedett a Sobieski János lengyel király és Lotaringiai Károly herceg vezette lengyel–osztrák–német seregek ellen. Az oszmán haderő ezt a vereséget többé nem tudta kiheverni, ezért már nem tudta kellőképpen fenyegetni a korabeli Európát. 

A bécsi győzelem után felgyorsultak a Habsburgok és a Szent Liga ellencsapásai, Thököly szerencsecsillaga pedig leáldozóban volt. Lipót császár nem volt hajlandó tárgyalni vele, s a török sem tartotta megfelelő partnernek, ez okozta az említett nagyváradi elfogatását és rabosítását is. Néhány hónap múlva kiszabadult ugyan, de annyi katonája sem maradt, amennyivel a Munkácsot hősiesen védő Zrínyi Ilona segítségére siethetett volna. Még sikerült feleségét a bécsi fogságból egy császári tábornokért cserébe kiváltania, de utolsó éveit törökországi emigrációban töltötte. Thököly Imre még megérte, hogy mostohafia, II. Rákóczi Ferenc 1703-ban kirobbantotta a szabadságharcot, de annak végkifejletét már nem láthatta, 48 éves korában elhunyt.