Kommentelők

2022.01.15. 16:00

Az interneten engedjük szabadjára az indulatainkat

Egyre többször szabadulnak el az indulatok az internetes hírek, posztok alatt. A kommentelők közül sokan nem vállalják arcukat, és szókimondóbbak, bátrabbak, bántóbbak az online térben, mint személyes megnyilvánulásaik során. Az internetes szócsaták lelki hátteréről, okairól Kozma Zoltán klinikai szakpszichológust kérdeztük.

MUNKATÁRSUNKTÓL

Kozma Zoltán igazságügyi szakértő, klinikai szakpszichológus elmondta, az emberi kommunikáció színvonala az utóbbi évtizedekben különösen sokat romlott, az értékek feltűnően devalválódtak, ami az online térben még szembetűnőbb. Szerinte ez egyrészt abból adódik, hogy az emberek indulatvezéreltek, frusztráltak, kevésbé képesek az érzelmeiket kontrollálni, másrészt az internetes tér felületei viszonylag személytelenek. 

– A világ működéséből adódóan is egyre több a feszültség, a frusztráció mindenkiben. Ha az emberek nem figyelnek oda személyiségük működésére, nem ápolják a lelküket, gyakran előfordul, hogy kontrollálatlanul szabadjára engedik indulataikat. Kiváló felületet ad ehhez az online tér, ahol arc és következmények nélkül, témától függetlenül bárki elmondhatja bántóan a véleményét, tehet szemrehányást.

A pszichés önkarbantartás retorzió nélküli, könnyebb műfaja ez, de semmiképp nem a megfelelő – részletezte a szakember. Kiemelte, az ilyen típusú stresszel szembeni megküzdési stratégia helytelen, csak egy pillanatra ad kielégülést.

–Az indulat mindig újabb és újabb indulatot szül. Hozzáteszem, nem minden országban működik ilyen fröcsögő módon a véleménynyilvánítás, a megoldást szerintem egy egységes, internetes megnyilvánulásokra vonatkozó kódex és a kommentelési kultúra kialakítása jelentené – szögezte le a szakember, hozzátéve, nélkülözhetetlen egy bárki számára elérhető, átgondolt, szankciókkal megerősített etikai iránymutatás arról, mit lehet tenni online, és mit nem.

Kiemelte, különösen veszélyesek azok a bántó, sértő megjegyzések, amik a serdülőkre irányulnak, hiszen ők életkoruknál fogva is labilisabbak, nincs még kiforrott, stabil én- és testképük. Az érzékenyebbek a „szekálások” nyomán eljuthatnak akár az öngyilkosságig is.

– Az egyre inkább a virtualitás világába szorult kamaszok sodorhatóak, elszigeteltségük nyomán könnyebben válhatnak áldozatokká is – összegezte.

Kozma Zoltán aláhúzta, a felgyülemlett indulatok, feszültségek feldolgozása is kulcsfontosságú lenne. Ennek egyszerű módja például egy jóízű beszélgetés a szomszéddal, a barátokkal, a rokonokkal, ami sok mindent helyre tehet. A szociális kapcsolatok ápolásának valódi mentálhigiénés haszna van, amely karbantartja az embereket.

– Már egy közös kávézástól, utcai csevegéstől is jobb érzéseink támadhatnak. Biokémiai szinten is hasznos a rendszeres testmozgás – zárta gondolatait a klinikai szakpszichológus, aki a lehetséges stressz­oldók közt sorolta fel az értékes, értelmes kikapcsolódást nyújtó filmeket, könyveket, zenéket is.

Felnőttként is tanulható a pszichés öngondoskodás, hiszen a lélek karbantartása nélkül sivárabb az élet, könnyebben előtérbe kerül az indulat, az agresszió.

Kozma Zoltán elmondta, a világjárvány a szociális kapcsolatokat tépázta meg leginkább. A jogos szlogen úgy szólt: „maradjunk otthon”.

Mára az élő, személyes kapcsolatok egy része a szükségszerű távolságtartás miatt leépült, az internetre szorult. Nőtt az emberekben a mások iránti bizalmatlanság, aminek következtében az őszinteség és a nyitottság is csorbát szenvedett. Maradt az érzékenység és az ebből fakadó azonnali önvédelem, a támadás.

A szakember kiemelte, a lélek karbantartása nélkül sivárabb az élet, könnyebben előtérbe kerülhet az indulat, az agresszió, ami a pszichés megnyilvánulások legegyszerűbb, legprimitívebb módja. A többhöz már erőfeszítésre lenne szükség, de elkényelmesedtünk. Mindezek ellenére Kozma Zoltán optimista, szerinte az embereket felnőttkorukban is meg lehet tanítani a pszichés öngondoskodásra. 

A bizalom visszaépítéséhez már segítségre lesz szüksége a társadalomnak: kell majd másik szlogen is, ami arra irányul, hogy találkozzunk, legyünk együtt, hiszen társas lények vagyunk, akik az élet célját és értelmét is egymásban kereshetik. 

Ezek is érdekelhetik