Macskaszállítók, dísztárgyak, kerti bútorok – kosárfonással

Kezdetek

– 2004-ben volt egy motorbalesetem, aminek következtében kerekes székbe kerültem, sajnos a saját szakmámat már nem tudtam folytatni. A tétlenséget nehezen viselem, így kerestem egy olyan szakmát, amivel tudok foglalkozni. Láttam egy műsort, amiben a kosárfonást mutatták be, nagyon megfogott, elkezdtem jobban utánanézni ennek a mesterségnek. Kezdetben erdélyi mesterektől tanultam, majd autodidakta módon fejlesztettem a tudásomat.

Anyagok, eszközök

– Békésben még vesszőt is tudok venni, ezt általában főzötten, de előfordul, hogy nyersen veszem meg, ami egyéb munkáimhoz szükséges. Általában az amerikai fűzvesszőt használom, a salixot. Fajtán belüli méretezések vannak, általában hatvan centitől indul és kétszázhatvan-kétszáznyolcvanig vannak méretek. A szakmában legtöbben ezt használják, mert ennél nincsenek kinövések, egyenes szálú, tartós, ezt a kosárfonásra találták ki.

– A pácolással lehet elérni különféle árnyalatokat. A vesszőt levágják, majd osztályozzák, ezt követően megfőzik, hántolják, utána megint osztályozzák, raktározzák. Miután megvásárolták, használat előtt a vesszőt ismét be kell áztatni.

– Eszközök tekintetében csupán az alapvető dolgok szükségesek hozzá, metszőolló, egy szúró- illetve vágóeszköz és ezekkel végül is már bármit meg lehet csinálni. Ha sínvesszőt szeretnénk csinálni, ahhoz kell egy hasító, egy gyalu. Nem igazán mondanám ezt a szakmát különösebben szerszámigényesnek, ­inkább a hántoláshoz kellenek szerszámok, gépi megmunkálás.

Kezdjünk hozzá!

– A vesző előkészítése hosszabb munkafolyamat. Az áztatás általában két-három óra, ez a vessző vastagságától függ, minél vastagabb, annál több időt vesz igénybe. Arra kell figyelni használat közben, hogy egyforma vastagok legyenek. Miután kihúztam azokat, különválogatom a fülnek, fenéknek való vastag karót, főleg ezek viszik el az időt, és nem is maga a fonás. Vegyünk például egy átlag méretű bevásárlókosarat: abban az esetben, ha a vesszőt fonás előtt nem kell leosztályoznom, és csak a fonással foglalkozhatok, akkor két és fél, három óra alatt készül el. Átlagban, napi szinten három darabot el lehet készíteni belőle. Egy idő után már annyira gyakorlott mozdulatokkal lehet dolgozni, sokkal gyorsabban megy a munka, a sortartásra kell azért figyelni, hogy tömör legyen a fonás.

Szakma helyzete, jövője

– Az embereket érdekli ez a szakma, de csak felületesen. Szerintem a fiatalok nem fogják ezt tanulni, talán a 30-40 év fölöttiek fogékonyabbak, tanulgatják, főleg saját maguknak, családjuknak készítenek termékeket. Budapesten vannak tanfolyamok, például a Hagyományok Házában. Én nem tudok eljárni ilyen helyekre, mert nincs akadálymentesítve a bejutás sajnos, felhívtam több helyet, nincsenek felkészülve kerekesszékesekre.

Megrendelések

– Tavaly készítettem egy szögletes kanapét, két méter hosszú, nyolcvan centi mély és hatvan centi magas volt. A teljes faszerkezetét én raktam össze, és én is fontam be, ez egy egészen különleges megrendelés volt. Sokat dolgozok egyedi méretek alapján, gondolok itt a szekrényekre, székekre. A macskaszállító kosártól kezdve minden megtalálható, például a gazdasági kosár, ez a régi kétfülű parasztvéka, fás kosarak. A bevásárló- és az aszalókosár nagyon népszerű. Ahogy közeledik a karácsony, a karácsonyfa-talpakat is egyre többen keresik. Gyakori kérés, hogy a különféle bútoráruházakban kapható vasszékeket fonjam újra. Ezek azok, amelyeknél műanyagból fonják a háttámlát és az ülő részt, csak az idővel tönkremegy, így kötnek ki nálam.

A kosárfonás eredete – a középkortól virágzó kézműipar reneszánszát éli

A kosárfonás a fa megmunkálásának egyik legősibb szerkezeti formája, története a legrégibb időkig nyúlik vissza, és valamilyen formában – az alapanyagtól függően – szinte minden népnél előfordul. Az ember a természet megfigyelése közben ébredt rá a kosárfonás titkaira, tanítómestere a többi között a fészekrakó madárvilág is lehetett. A Csallóköz földrajzi és éghajlati viszonya kiválóan alkalmas a fűz termesztésére. A Duna árterületei és a mocsaras nádasok mente ­természetes otthont biztosít a vadon termő, szinte erdőséget alkotó füzeseknek. Hazánkban a középkorban a kosárkészítés virágzó kézműipar volt, a piacaikon a kosarasoknak mindig külön standjuk volt. A kosárfonás nagy fellendülése Magyarországon az 1880-as évek ­végén kezdődött, amikor leálltak a kubikusmunkák, és kosárfonással próbálták enyhíteni a munkanélküliséget. Napjainkban ismét divatba jött, egyre nagyobb teret hódít, a legtöbb ember szívesen enged be lakásába, házába olyan tárgyakat, amelyek egy cseppnyi természetet jelenítenek meg. Forrás: http://csicso-nagy.uw.hu/