Az agresszív növény Fejér megyében is felütötte a fejét – A ház falát is megrepesztheti

Az Ázsiából behurcolt japánkeserűfű a 19. század közepén ártalmatlannak hitt dísznövényként kezdte pályafutását Európában és Amerikában, ma már az egyik legkártékonyabb növénynek minősül. Sokak életét megkeseríti, csak rendkívül kitartó küzdelem árán sikerülhet az eltávolítása. A vágás, nyírás, ásás és gyomirtózás ritkán vezet eredményre, gyakran még segíti is a gyökér vagy a rügyek feléledését. Egy nap alatt akár több centit is képes növekedni az agresszív növény.

Juhász Szilvia 2005-ben Székesfehérvár határában vásárolt egy telket. Elmondása alapján a korábbi tulajdonos mutatta neki, hogy egy különleges növény is nő rajta. Majd vásárlást követően nem járt túl gyakran a telken, azt viszont észrevette, hogy az általa akkor még nem ismert növény háborítatlanul terjeszkedett és akár emberfej méretű gumókat növesztett.

– Egyre inkább közeledett az építkezés megkezdése, mindenképpen tennem kellett valamit. Bepánikoltam, hogyan fogok én ide bármit is építeni anélkül, hogy a növény kárt tenne benne. Aztán egy német ismerősöm a figyelmembe ajánlotta a svájci környezetvédelmi hivatal keserűfűről szóló tanulmányát. Szó szerint ez mentett meg engem. Mielőtt megkaptam volna az írott segítséget, sajnos beleestem sokak hibájába, megpróbáltam kiásni a növény gyökerét. Később tudtam meg, hogy ez majdhogynem esélytelen, ugyanis a növény gyökérzete 3 méter mélyre is lenyúlhat, az ásással pedig tovább szórom a maradványait, ezáltal megadom a terjeszkedés lehetőségét. Minden, számomra elérhető irtási módszert kombináltam, ástam, permeteztem, gyengíteni próbáltam.

Visszatérve a megoldásra, amivel vissza tudtam szorítani a terjeszkedését, az a rendszeres kaszálás volt. Idén már szerencsére csak pár kinőtt csírával találkoztam, de ez eddig háromévnyi munkámba telt, és évekig kell még folytatnom, hogy teljesen megszabaduljak tőle. Éppen ezért intenék mindenkit óvatosságra. Ne kerüljön komposztba a növény egyetlen darabja se, a legjobb megoldás az elégetés, zárt égésterű módszerrel.

Szilvi a házát végül beton­oszlopokra emelte, a földfelszíntől 10-15 centiméter távolságra, nehogy belenőjön a keserűfű. Ezáltal lehetőséget ad arra, hogy a növény a ház alatt, a fény felé elhajoljon. Azt is hozzátette, a legnagyobb probléma az, hogy az emberek gyors és hatékony megoldást remélnek. Ez esetben ilyen nem létezik, csak hosszú távú, kitartó munkával születhet bármilyen eredmény. A gyökérzet kimerítése ugyanis 3-5 évbe telik, a passzív gyökérzet a föld alatt még 20 évig is csíraképes maradhat!

– Kétféleképpen terjed itthon a növény, az egyik az, amikor a szépsége és különlegessége miatt kérnek egymástól az emberek egy-egy tövet, a másik pedig az elszállított és lerakott növényi hulladék vagy töltőföld. Ennek egyik legnagyobb oka, hogy a keserűfű a növény kétszázad grammnyi darabjából is képes kihajtani.

Szilvi azóta már létrehozott egy internetes csoportot, ahol a hasonló cipőben járók tudják megosztani egymással a tapasztalataikat. Ezzel az a célja, hogy minimalizálja a felesleges és költséges próbálkozásokat, melyek nem vezetnek eredményre. Sőt akár még nagyobb bajt okoznak.

Megkerestük a székesfehérvári városgondnokság vezetőjét is, Bozai Istvánt, akitől megkérdeztük, mit tesznek annak érdekében, hogy a már közterületeken is fellelhető keserűfű terjedését megfékezzék.

– Külön intézkedésünk a keserűfűre levetítve nincsen. Igyekszünk rendszeresen visszavágni. A fő problémát azonban a vízfolyásoknál okozzák, itt fordul elő a legnagyobb mértékben. Továbbá ott jelennek meg, ahova új földet visznek vagy füvesítenek, megfertőződik a terület azzal a földdel, amelyet ide szállítanak valahonnan. Idén kimondottan sokat kell foglalkozni vele, már a nyolcadik kaszálásnál tartunk, de úgy gondolom, még továbbiakra van szükség!