Depresszió és szorongás ünnepek idején

– A karácsony, ahogy minden, sokat változott. Szinte mindenhonnan azt az ingert kapja az ember, hogy most boldognak kell lenni, vásárolni kell, boltban tülekedni kell, egymással versenyezni kell, mindent kell… Hogyan hat ez az emberre?

– Rengeteg stressz forrása lehet a fogyasztói társadalom karácsonyképe. A reklámok ömlenek az emberre, kreált igények nehezednek nyomásként a vállakra, járulékos financiális szorongással. Ehhez jön még a klasszikusnak számító fizikai kimerültség az ünnepekre való túlkészülődésből, esetleg terhelt családi viszonyok esetén a szorongás az együtt töltött időtől és máris ott vagyunk, hogy a szervezetünk töréspontra ér.

– Mit tehetünk ilyenkor a stressz és szorongás ellen?

– A gyorssegély a fizikai szükségleteink előtérbe helyezése. Figyeljünk a táplálkozásunkra, gyakrabban együnk kevesebbet, válasszuk az egészségesebb ételeket. Aludjunk eleget, naponta mozgassuk át magunkat, lehet ez csak egy félórás séta is, és néha „pörögjünk le”. Ezek mind unalomig ismételt tanácsok, nem véletlenül, rengeteget segítenek a mentális jóllét megtartásában.

A kreatív tevékenység kikapcsol és feltölt, a karácsonyi készülődéssel kapcsolatban meg tudjuk találni azokat a dolgokat, amiknek át tudjuk adni magunkat: ha főzni szeretünk, éljük meg azt, ha kézműveskedni, készítsük mi az ajándékainkat, ha a lakberendezés köt le, díszítgessük otthonunkat.

Az önzetlen jócselekedet az egyik legkiválóbb stresszoldó, a karácsonyi jótékonykodás remek lehetőség ennek gyakorlására. Ünneptől függetlenül a hála gyakorlását érdemes bevezetni a mindennapjainkba, ez a stresszoldás másik adu ásza. Ajánlott találni a napban egy időpontot, amikor arra fókuszálunk, miért vagyunk hálásak az életünkben. Én közvetlen elalvás előtt szoktam ezt gyakorolni, de lehet ez a reggeli kávé melletti mentális rituálé, lehet a napi imához kapcsolni, vagy bármihez, ahová az illető szokásszinten be tudja illeszteni.

Sajnos létezik olyan helyzet, ahol az ünnep keretei a külső elvárások miatt teljesen eltávolodtak az ünneplő személyétől, és gyakorlatilag egyetlen eleméhez sem képes kapcsolódni. Amikor a karácsony nem több egy túlélendő időszaknál – ekkor érdemes határozottabban fellépni. Az első lépés itt is, mint a legtöbb kezelendő helyzetben, a tudatosság erősítése. Hajlamosak vagyunk a rossz érzéseket figyelmen kívül hagyni. Meglepően gyakori megküzdési stratégia ez: ne beszélj róla, tereld el a figyelmedet, nyomd el valamivel gyorsan, az alkohol például népszerű eszköz erre. Ám mindez csak ront az alapállapoton.

Engedjük el, hogy szerintünk mások mit várnak tőlünk, hogy szerintünk mitől lennének boldogok a körülöttünk élők, és keressük meg a saját válaszainkat. Mi mitől lennénk boldogok karácsonykor? Nekünk mi esne jól? Első lépésként nekünk kell jól lennünk, hiszen csak akkor tudunk jól kapcsolódni a körülöttünk élőkhöz, ha mi jól vagyunk.

Itt jön a bátrabbik rész: elengedni az eddigi „kötelező” karácsonyi elemeket, és újraalkotni az ünnepet úgy, hogy a mi igényeinknek is legyen benne helyük. A szeretet ünnepét a maga teljességében meg lehet élni ötfogásos és egyfogásos ebéd mellett is, precízen megalkotott konyhai remekművek és rendelt étel mellet is, tökéletesen tiszta lakásban és rendetlenségben is, hárman vagy huszonöten is, frissen vasalt fehér ingben és gyűrött melegítőalsóban is. Mi hogyan érezzük jól magunkat? A környezet ellenállása mindig benne van a pakliban, ennek elengedése lehet a legnehezebb pontja a változtatásnak, ugyanakkor ez egy olyan „harc”, ami hosszú távon megéri.

– A depresszió tünetei karácsony táján felerősödhetnek. Mik a figyelmeztető jelek?

– Aki hajlamos hangulat-ingadozásokra vagy már túl van néhány depresszív epizódon, az felismeri, amikor kezdődik. Nagy erő kellhet ilyenkor segítséget kérni, hiszen ez az állapot pont az erőtől és a motivációtól foszt meg. Érdemes figyelni szeretteink kapcsán néhány dologra. Ha extravertált barátunk hirtelen sokat akar egyedül lenni; ha nénikénk eddig minden üzenetre azonnal válaszolt, most pedig napokig nem ír vissza; ha testvérünk hirtelen minden apróságtól kiborul, sírásban tör ki és impulzívan elvonul – akkor érdemes feléjük fordulnunk akkor is, ha konkrétan nem jelzik, hogy segítségre van szükségük.

Fontos, hogy a hatékony segítségnyújtás ezekben a helyzetekben nem egészen úgy néz ki, mint ami legtöbbünknek zsigerből jönne. A depresszív embernek nem segítenek a jótanácsok, a rángatás hogy „menjünk már”, a vidám pörgésbe helyezés, sőt, bizonyos dolgok – mint például ha azzal próbáljuk meg szembesíteni, hogy semmi oka rosszul lenni, és gyenge ember, amiért nem képes ebből kimászni – csak még mélyebbre lökik.

Ami ilyenkor segít, az annak jelzése, hogy ott vagyunk szerettünknek, hogy számíthat ránk. Annak elismerése, hogy ez egy nehéz időszak, hogy nem baj, ha most neki ennyire nehéz. Sokan számolnak be később arról, hogy rengeteget jelentett nekik, amikor valaki a legszomorúbb időszakban mellettük volt, nem is mondott semmit, csak ült mellettük. Érdemes kifejezni feléjük, hogy ez a nehéz időszak nem változat semmit azon, hogy mi szeretjük őket. Ez egy időszak, azaz azt jelenti, hogy egyszer vége lesz, és mi akkor is ott leszünk nekik.

Előfordulhat, hogy a depresszió orvosi beavatkozást követel. Amikor szerettünk semmiben nem talál örömöt, napokat tölt alvással, elhanyagolja a személyes higiénét, nem eszik – akkor szakemberre van szükség. Ilyenkor segítsünk neki eljutni orvoshoz.

– Hogyan segíthetünk azon, aki magányosan tölti az ünnepeket? A járványhelyzet árnyékában ez különösen aktuális.

– Igen, az idei karácsony speciális. Lehet, hogy furcsán hangzik, de az első lépés ennek kapcsán megélni a rossz érzéseket. Nagyon nehéz most mindenkinek, és még az ünnepekre is árnyékot vet a betegségtől való félelem és a korlátozás. A szomorúság, a csalódottság, a harag teljesen helyénvaló érzelmek. Ne ostorozzuk magunkat és másokat sem, nem kötelező a hurrá vidámság egy olyan helyzetben, ami ennyire nehéz.

A magányos embernek a kapcsolódás segít, a tudat, hogy gondolnak rá, hogy hiányzik valahonnan. Küldjünk ajándékot futárral, lépjünk kapcsolatba telefonon, videotelefonon, írjunk rá az illetőre. Ha a „hogy vagy?” kérdéssel kezdjük, hagyjuk, hogy tényleg elmondja. Ha panaszkodik, ne próbáljuk tanácsokkal elhalmozni, vagy megkérdőjelezni az érzelmei jogosságát. „Igen, nehéz ez most, nem is csoda, hogy sírdogál, Kati néni. Sokat gondolunk magára.” Videotelefonon nyugodtan vonjuk be magányos szerettünket a tevékenységeinkbe, nem kötelező az íróasztalnál egyenes háttal feszengve beszélgetni, hívhatjuk főzés vagy fadíszítés vagy ajándékbontogatás közben is. Üzenetben egy „hiányzol” rengeteget jelenthet. Elevenítsünk fel boldog közös emlékeket, nevetéseket. Fejezzük ki, hogy alig várjuk, hogy újra így lehessünk együtt. Ilyenkor a magány mély veremnek tűnhet, a tudat, hogy átmeneti, segít kitekinteni belőle.