Hozzon magával segítőt – mondta az eladó

Farkas Zsolt így mondta el a történetét:

Ritkán járok azon a környéken, de úgy adódott, hogy arra volt dolgom. Megláttam a boltot, gondoltam vásárlok egy-két dolgot. A bejárat előtt van egy emelkedő, de mechanikus kerekesszékkel nem tudok felmenni rajta, de már máskor is segítettek ott a vásárlásban. Kijöttek a bolt elé, kihozták az árut, és kint fizettem. Az üzletben nem volt senki, jeleztem, hogy itt vagyok, erre megjelent az eladó, de ő nem jött ki hozzám. Szerencsére jött egy fiatalember, aki segített, és betolt a boltba. Ketten voltunk a boltban, az eladó és én, a fiatalember kint várt türelmesen.

Megemlítettem a hölgynek, hogy szomorú vagyok amiatt, hogy nem lehet akadálymentesen bejutni a boltba. Az eladó azt mondta, hogy eddig még nem volt panasz más mozgássérült részéről, ők be tudtak jutni. Erre azt válaszoltam, hogy elektromos kerekesszékkel nehezen, de valóban megoldható a bejutás.

Szó, szót követett, mire elhangzott az eladó részéről a felszólítás: – Hozzon magával egy segítőt, ha be akar jönni a boltba! Nekem nincs benne a munkaköri leírásomban az, hogy önnek segítsek. Nem fogok kimenni a boltból, mert egyedül vagyok, és ne várja el, hogy segítsem a vásárlását!

A végén olyan mederbe került a beszélgetés, hogy így búcsúztam el: – Kívánom, hogy sose kerüljön kerekesszékbe, ne kelljen átélnie sértő és megalázó helyzeteket. Erre azt válaszolta, hogy nem tervezte, hogy kerekesszékes lesz. Mire én: én sem terveztem, de a sorsom így hozta. Kifelé az úriember segített kitolni az üzletből.

Nekem nagyon negatív élmény volt, ilyet a hosszú évek alatt még nem tapasztaltam, máshol is vásároltam, ahova nem tudtam bejutni, de az eladók mindig segítettek. Teljesen megrázott a dolog. Hazafelé menet szerencsére rögtön egy jó is történt velem. Nem tudtam feljutni a járdaszigetre, ezt látva egy sofőr, megállt és kiszállt az autójából, majd a segítségemre sietett.

Az előző eset viszont nem hagyott nyugodni, kíváncsi vagyok, más mit gondol erről az esetről. Eddig szinte csak pozitív tapasztalataim voltak, sok kedves ember van a városban, akik segítik a mozgáskorlátozott embereket. Ezért is állok értetlenül a történtek előtt. Tényleg nekem kell gondoskodnom segítőről, oldjam meg én a gondjaimat, vagy esetleg bízhatok még más segítségében is?

Farkas Zsolt esete rámutat egy helyzetre, amire úgy látszik, nem mindenki gondol. Van egy másik vetülete is a dolognak, ez pedig az a tény, hogy a mozgáskorlátozott ember is vásárló, aki pénzt hagy az üzletben, persze, ha engedik vásárolni.

Sokat dolgozott Farkas Zsolt azon, hogy Dunaújvárosban akadálymentesek legyenek az utak és az épületek, de ez sok helyen nem valósult még meg. A pénz sok mindent meghatároz, és a mozgáskorlátozottak igényei az utolsó helyen szerepelnek. Van más, amire el lehet költeni azt az összeget, amiből rámpát lehet telepíteni. Ez talán érthető, de úgy gondolom, a mozgáskorlátozottak is vásárlók, és mint másoknál, a kedves szavak, az emberség vissza fogja hozni a vásárlót az üzletbe. Ezek ugyanis nem kerülnek pénzbe. Újabb vásárlói réteget tud megnyerni az a bolt, amelyik figyel a sorstársak csekélyke igényére, a figyelemre és az emberségre.

Emlékeznek még erre a videóra? Híresember, a dunaújvárosi videóblogger kíváncsi volt milyen kerekesszékben a bevásárlás. Bizony, nem egyszerű...