Leköt a vállalkozás, nincs időm öregedni

Horváth István vállalkozóként dolgozik, de 67 évesen sincs egy perc ideje sem.

Meg is kérdeztem, hogy „hány éves vagy te tulajdonképpen, mert a dinamizmusodat egy húszéves kölyök is megirigyelhetné”?

– Az életvitelemből adódik az, amit látsz, és valóban nem sok időm marad arra, hogy az idő múlásán keseregjek. Amellett, hogy aktívan dolgozom, az egész eddigi életemet végigsportoltam. Ha véletlenül kihagyok egy napot, hiányzik az edzés. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy minden nap edzek, bár az elfoglaltságaim ezt nem mindig teszik lehetővé. Úgy vagyok vele, hogy az ember rendben tartja a lakását, kocsiját, szervizeltetni, karbantartja, csak éppen saját magát nem tartja karban. Na hát én ezt másként csinálom. Úgy gondolom, hogy a saját testünk karbantartása legalább annyira fontos – ha nem fontosabb – mint a környezetünk ápolása. Ez fejben dől el, és azt gondolom, hogy ezzel el is árultam mindent az életfilozófiámról.

Úgy érzem, rengeteg tennivalóm van még az életben

– A fiatal és az öregkort az különbözteti meg egymástól, hogy fiatalon az embernek rengeteg terve, célja van. Aztán ezeket nekilát megvalósítani, majd amikor a végére ér, hátradől a karosszékében, és már csak az élvezeteknek él. Jó borok, jó kaják stb. Én úgy vagyok ezzel, hogy azért eszek, hogy életben maradjak, és nem az evés élvezetéért eszek. Óriási különbség, és rögtön gátat szab az elhízásnak az effajta gondolkodás.

– A másik, hogy vállalkozóként megteremtettem a feltételeket, így reggel felkelek, este lefekszem, a kettő között pedig azt csinálom, amit szeretek. Én dolgozni, teremteni szeretek. Ja és persze edzeni. Tehát pontosan úgy élek, ahogy szeretnék, és ezzel meg is van a boldogság egy fontos alappillére. Talán ezt látják rajtam mások is, hogy úgymond kerek az életem. Nem fáraszt, ha edzés közben telefonokkal zavarnak, sőt kifejezetten értelmet ad a nap további részének. Mondtam, hogy fejben dől el minden, hogy mi idegesít és mi nem. Jóban vagyok az emberekkel, nem idegesítem magam a mások dolgai miatt. Ha én idegeskednék helyettük, az olyan, mintha magamat büntetném mások negatív cselekedetei miatt.

– A munkám miatt időm jó részét más vidéki városokban töltöm. Ez fárasztó lehet másoknak, de nem nekem. Az utazásaim során feltérképeztem, hogy útközben hol találok edzőtermeket, ha indulás előtt nem volt elég időm, akkor út közben állok meg egy edzésre.

– Úgy érzem, rengeteg tervem, tennivalóm van még az életben és tényleg nincs időm arra, hogy megöregedjek, de ígérem, ha lesz, rögtön elkezdek megöregedni. Azt nem tudom, hogy a többiek hogy csinálják, én így, és talán üzenem is a ma fiataljainak, ha nem akarnak megöregedni, legyenek céljaik, ez tarja életben az embert, arról nem is beszélve, hogy amikor az ember megvalósít valamit, az rendkívül jó érzéssel tölti el, ami egyben magabiztosságot és önbizalmat is ad. Ez felfogható akár egy receptnek is az életre!