Dunaújváros testvérvárosában megismerhettük a délszláv háború rombolásának emlékeit

Farkas Lajos és Farkas Márta szervezésében kelt útra a dunaújvárosi társaság, amelyet elkísért Friedrichné Pető Ilona, Dunaújváros MJV polgármesterének kabinetfőnöke is. Jakumetovic Rozália, Rózsika, a Vukovári Magyarok Egyesületének elnöke a Magyarok Házában fogadott bennünket, és volt az egész látogatásunk során kedves házigazdánk a helyi magyarok maroknyi csapatával együtt. Rövid bevezetőként talán annyit érdemes tudni, hogy a délszláv háborúban a szerb támadók a földdel tették egyenlővé a várost, mert az a horvát identitásra utalt. Az újkori történelem tragikus részeként 1991. augusztus 26-án fogták körbe a szerb csapatok Vukovárt, amelyet a horvátok november 18-ig védtek hősiesen.

Rózsika patikárius volt a városban. A külvárosi gyógyszertárat lebombázták, ahol dolgozott, és a megmaradt gyógyszereket bevitték a kórházba szeptember 14-én. Attól kezdve a kórházban mint hadikórházban élte mindennapjait. Szemtanúként a kórházban élte át a háború borzalmait. Ottjártunkkor áradt belőle a szó, az a fájdalom, amelyet az értelmetlen háború emlékei hoztak elő belőle. És mi csak hallgattuk, döbbent csendben, órákon keresztül. Az épület alagsorában, a folyosón és szűk kis helyeken volt kialakítva a menedékkórház. A szerb csapatok még a Vöröskeresztet sem engedték be a városba, mindenféle összeköttetést elvágtak, és az épület is több bombatalálatot kapott. Kisfiával itt volt egészen november 18-ig, a harcok befejezéséig. Segített, ápolt, kötözött, sterilizált, főzött, amit csak tudott, hogy minél több ember életben maradjon. Három szerb csecsemő is itt élte túl a mészárlásokat. Az összecsapásokban 7500 horvát katona esett el, a harcok során a 45 ezres városban csaknem minden elpusztult.

Hiteles források szerint 1997 végén, ’98-ban kezdtek visszajönni a városba az elűzött horvátok és magyarok. A menekülőéveket legtöbben rokonoknál töltötték, sokan Zágrábban, néhányan Magyarországon, és a békés reintegráció részeként a horvát állam lassan elkezdett új házakat építeni a régiek helyén. Vukovár városképében még ma is sok seb van, szétlőtt épület, elvadult telkek, félbehagyott, tatarozatlan házak – mint ahogy a visszatérő emberek szívében: a háború népirtásának tisztázása, a bűnök beismerése máig nem történt meg.

A dunaújvárosi csapatot a kórházi múzeum megtekintését követően fogadta Vukovár alpolgármestere, Marijan Pavlicek is, aki a közgyűlési teremben köszöntötte a delegáció tagjait.

A program további részeként megnéztük a városi múzeum egyedülálló gyűjteményét, majd hazafelé betértünk Karancsra is, ahol Hájek János református lelkipásztor és édesanyja, Hájek Jánosné, a Horvátországi Református Egyház Nőszövetségének elnöke látott vendégül bennünket.